BALLAGÓ VERSEK

Az óvodán végigmegyek én

Az óvodán végigmegyek én,
A kezembe kendőt veszek én,
A kendővel vígan intek én,
Elbúcsúzom nyár végén.

Az iskolán végigmegyek én,
A kezembe könyvet veszek én,
Az osztályban első leszek én,
Meglátjátok év végén!

1.      Birkaiskola  (Weöres Sándor)

Egyszer volt egy nagy csoda,
neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
még jutalmat is kapott,
így hát egy se ment oda,
meg is szűnt az iskola.

2.      Búcsú az óvodától

Kicsi szívünk fáj,
mikor az óvodától búcsúzunk.
Jól tudjuk, a lelkednek is
nagy fájdalmat okozunk.

Óvtál minket, védtél minket
esztendőkön keresztül,
de látod, a kismadár is
minden ágról elrepül.

Szeretünk, de bennünket már
újabb zöld ág hívogat,
az iskola kapujánál
minket mindig csalogat.

Most búcsúzik a kismadár,
szárnya viszi, tovaszáll,
de az első kedves ághoz
gondolatban visszajár.

2.      Búcsú az óvodától (Csanádi Imre)

Hej óvoda, óvó nénik, -
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!

Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.

A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.

Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.

1.      Búcsú az óvodától  (Donászi Magda)

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi — lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok — sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen, nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni
Úgy — e bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam....
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom.
Te is megnősz, kisöcsém.

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged, szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.

2.      Búcsú (Donászi Magda)

Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.

Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.

Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit.

Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra!

3.      Búcsúzás

Óvodánktól búcsúzunk,
Iskolába indulunk,
Nagycsoportos óvodás,
Hív a munka, tanulás.

Vége szakad a szép nyárnak,
Iskolában könyvek várnak.
Betűk hívnak útra kelni,
A világot megismerni.

Füzet, könyv és ceruza,
Bújjatok a táskába!
Induljunk el dalolva,
Vár minket az iskola.

4.      Búcsúznak a középsősök (Donászi Magda)

Hatesztendős fiúk,
hatesztendős lányok!
Búcsúzásul én is
minden jót kívánok.

Búgócsiga helyett
golyós töltőtollat,
azzal induljatok
iskolába holnap.

2.      Búcsúzunk tőletek (Donászi Magda)

Búcsúzunk tőletek, Most egy kis időre,
Rövid kis időre, Kerek esztendőre.

Kerek egy év múlva Iskolások leszünk,
Kedves óvodánktól Mi is búcsút veszünk.

Ne görbüljön szája Senkinek sírásra.
Búcsúzzunk vidáman: A viszontlátásra!

1.      Csacsi (Szalai Borbála)

Nőtt a csacsi, növekedett,
nagy csacsivá cseperedett.
Azt mondta az anyukája:
”Beiratlak iskolába!
Tanulj fiam, okosodjál,
lusta szamár ne maradjál!”
- Így került az első b’-be,
csacsi család csemetéje.
Vettek neki könyvet, irkát,
kalamárist, tollat, tintát.
Táskát is, egy szép nagyot,
abba mindent berakott.

Reggelenként útnak eredt,
a nagyfülű csacsigyerek.
Sietett, hogy idejében
ott legyen az első b’-ben.
Gondtalanul nyargalászva
ment mindig az iskolába.
Hátán vitte tudományát,
a hatalmas teli táskát…
Mert a csacsi úgy gondolta,
a tudományt abban hordja.

Teltek, múltak napok, hetek,
a sok kicsi elsős gyerek
az abc-t megtanulta,
már az egyszer-egyet fújta.
A csacsi meg minden este
a könyvét feje alá tette!
Azt hitte, a tudománya
így vándorol buksijába.
Tanulni biz’ nem volt kedve,
sose tudta, mi a lecke!
Ült, csak ült a szamárpadban,
kalimpált a füle nagyban…

Csacsi család fiacskája
az első b’-t ötször járta.
Tudomány rá így sem ragadt,
bizony, jó nagy szamár maradt!

2.      Csiling-giling, irka, tábla

Csiling-giling, irka, tábla
Fiúk, lányok, iskolába!
Csiling-giling, ébredjetek!
Iskolába siessetek!
Csiling-giling, irka, tábla,
Gyertek, gyertek iskolába!

3.      Elsős leszek (Donkó László)

Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.
Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!

4.      Fontos dolgok (Kovács Barbara)

Mindenféle fontos dolgok
jutnak az eszembe,
hogy például az iskolában
van-e medence?
Szünetben szabad-e felmászni a fára,
és van-e gesztenyefa, beállni alája,
ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz mindenkinél
az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,
aki majd segít a cipőmet bekötni?
A tanító néni szeret majd engem?
Ha jól tudom a leckét,
megpuszilgat engem?
Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?
És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok valamit,
nagyon megbüntet?
És ott is lesz szülinap,
meg gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám az iskolában,
úgy szeretném tudni,
legjobb volna mégis mindig itt maradni!

2.      Három egész napon át

Három egész napon át
Bújtam erdő vadonát,
Gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.
Három egész napon át
Faragtam egy furulyát,
Vadrózsából tündérsípot csináltam.

Búcsúzóul szaporán
Megfújom a furulyám,
Elmegyek én árkon-bokron,sövényen.
Árkon át és bokron át
Elhagyom az óvodát,
Tanulok az iskolában serényen.

1.      Hatévesek lettünk (Alan Alexander Milne)

Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon — nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha — soha el nem hagyom.

2.      Hívogat az iskola

Hívogat az iskola
Kapuját kitárja
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába.

Jó barátunk lesz a könyv
És a falitábla
Kispajtásom gyere hát,
Menjünk iskolába

Számolunk és olvasunk
Vidám nóta járja
Kispajtásom, gyere hát
Menjünk iskolába.

2.      Hogy is volt…

Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.

- De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
-A gyermekem óvodás!

- Bizony jó lesz – mondogattam
hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.

Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége …
Emlék lett belőle.

Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
- Ne szipogjál kiskoma,
remek hely az óvoda.

1.      Hová, hová, kis királyné lánya?

- Hová, hová, kis királyné lánya?

- Szőrt szedegetni, szitát kötögetni.

- Minek az a szita?

- Lisztet szűrögetni.

- Minek az a liszt?

- Friss kenyeret sütni.

- Minek az a kenyér?

- Gyerekeknek adni.

- Minek az a gyerek?

- Iskolába járni.

- Minek az az iskola?

- Hogy ne legyen ostoba.

2.      Kérelem

Amikor a kisiskolás
elindul az útján,
megkérjük, hogy mosolyogjon
mindenki az utcán.
Jobbra, balra, ha tekinget,
nevessenek rája,
had mehessen jókedvűen
ő az iskolába!

3.      Ketten megyünk

Mentem kelő nappal szemben,
mesebeli kislegény,
A dér korai gyöngyszemei
szikráztak a kert gyepén.
Mentem a vasútállomásra,
vár a vonat, az iskola,
Még nem tudtam: e vándorútnak
vége nem lesz talán soha.
A dombtetőről visszanéztem.
- A szél kifújta ingemet -
s láttam: anyám a kapuban áll,
s kendőjével integet.
Az évek jönnek, elsuhannak,
hó hull, nap süt, zúg a szél,
örökké lobog az a kendő,
s ketten megyünk, anyám kísér.

4.      Kicsik búcsúja a nagyoktól
(Kovács Barbara)

Ballagnak a nagyok,
Vajon hová mennek?
Miért hagynak itt minket,
meg ezt a szép kertet?

Kinőtték az óvodát? Unják a meséket?
Miért szól nekik sok vers
és búcsúzó ének?

Iskolába mennek betűket tanulni,
Sok tudománytól fognak okosodni.

És, ha majd eljönnek látogatni minket,
Ők olvasnak nekünk csodaszép meséket.

Kívánjunk hát nekik szerencsés tanulást,
Most pedig vidám búcsúzást, ballagást.

5.      Kicsik búcsúja (Iványi Mária)

Búcsúzik a kiscsoport is,
Nagyfiúk és lányok!
Játék közben mese közben
Gondolunk majd rátok.

Ti se felejtsétek soha
Régi óvodátok!
S kukkantsatok be-be néha
Mikor erre jártok!

Kedves vendég lesz itt mindig,
Peti, Palkó, Márta.
Addig is tanuljatok jól!
A viszont látásra!

6.      Középsősök búcsúja a nagyoktól (Kovács Barbara)

Igaz, hogy a labdát tőlünk
sokszor elvettétek,
Mégis sajnáljuk,
hogy innen majd elmentek.

Igaz, hogy a csúszdáról
sokszor elzavartatok,
Mégis jó volt
játszani veletek, ti nagyok.

Igaz, hogy a kisházat
mindig elfoglaltátok,
Mégis ti voltatok,
a legjobb barátok.

Igaz, hogy a körbe
sose engedtetek,
Mégis nagyon jó volt
játszani veletek.

Igaz, hogy a hajónkon
sokszor ti voltatok,
De mókuskerekezni
minket is hagytatok.

Ezért most kívánjuk
nektek kedves nagyok,
Hogy az iskolában
legyen jó dolgotok.

7.      Laboda

Nincs messze a Tanoda,
indul oda Laboda,
Siess, siess Laboda,
lábad ide, amoda!

Messze volt a Tanoda,
el is késett Laboda,
Fagylaltba vájt a foga,
nem ért időben oda!

Zengett a nagy Tanoda,
bizony bömbölt Laboda.
Ne késs többé,Laboda,
lábad ide, amoda!

1.  

2.      Leszakadt a gombom

Leszakadt a gombom,
Jaj, de sok a gondom.
Egykettőre, jövőre
Már a táskát hordom.

Felvarrom a gombom,
Elmúlik a gondom
Elsős leszek jövőre
Erre lesz csak gondom.

1.      Mezei csokor

Tarka mező virágai,
lilák, sárgák, kékek,
hadd kötök most belőletek
búcsúcsokrot, szépet.

Búzavirág, pipacs, láncfű
marad még a réten,
búcsúzom az óvodától,
hadd búcsúzzam szépen.

2.      Mit akar a ceruza? (Létay Lajos)

Az asztalon új ceruza
meghegyezve szépen
lássuk vajon hogyan ír,
hogyan áll a kézben?

Megmarkolja Palika,
nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza
botorkál, szökdécsel.

Erre húznák – arra megy,
csúszkál jobbra – balra,
írkapapírról lelép
s karcol az asztalra.

Mit akar e ceruza?
Vesszőt, cukrot vár-e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé?

Nem tud – mondja Palkó,
még újra kipróbálja.
Nem baj, ő is jön velünk
ősszel iskolába.

3.      Nagycsoportosok búcsúztatása (Iványi Mária)

Nem jöttök már óvodába,
Iskolások lesztek,
játék helyett számokkal és
könyvvel ismerkedtek.

Megtanultok betűt írni,
pocakos b-t, ó-t, á-t,
rajzoltok szép színes képet,
s hangjegyekből kottát.

Azért mi sem búslakodunk,
itt a mackó, s labda.
Jövőre meg találkozunk
az iskolapadban.

4.      Nemsokára itt az ősz

Nemsokára itt az ősz,
Barna levél kergetőz.
Utcahosszat nagy a lárma,
Pajtik mennek iskolába.

Nem baj, hogy elmúlt a nyár,
Minket az iskola vár.
Új pad, új könyv, irka, táska,
Jóbarát lesz nemsokára.

5.      Ovisok búcsúja (Takács Klára)

2.      Óvodának három éve

Óvodának három éve,
vidám napok szép emléke,
elbúcsúzom tőled,
itt hagylak ma végleg.

Vár már az iskola,
benne a sok új csoda:
betűvarázs, számország
kitárul a nagyvilág.

Ám a sok vidám napot
mit az óvodám adott,
elfeledni nem fogom,
ezt már biztosan tudom.

1.      Óvodások búcsúzása

Erdők – mezők dalos madárkája
Repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk,
Három évet tarisznyámba tettünk.

A három év sok – sok vidám napja
Kísér minket el az iskolába.
Szálljon érte boldogság és béke
Óvónénik szerető szívére.

2.      Óvodától iskoláig (Donászi Magda)

Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.

Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!

3.      Reggel rám köszönt

Reggel rám köszönt a fecske:
„Hova mész, te gyerekecske?”
Mondom neki: „Hallod, fecske,
Nem vagyok már gyerekecske,
Fejszém vágtam kemény fába,
Sietek az iskolába.
Iskolás lesz majd belőlem,
Sokat tanulhatsz majd tőlem!

4.      Sehallselát Dömötör (Weöres Sándor)

Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szűcs az ács,
zabszalmát sző a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg irt,
ő csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot,
s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

5.      Szeptember

Szeptember, szeptember
sok – sok apró kis ember
indul első nagy útjára,
édesanyja bánatára.

Segítsd őket szeptember!
Sok – sok apró kis ember
meg ne fázzon, meg ne ázzon,
iskolába eltaláljon.

6.      Szól a csengő (Tasnády Varga Éva)

Szól a csengő, tiszta hangon,
Gyertek, gyertek, gyerekek!
Vár a pad, és vár a tábla,
táskát tartson kezetek!

Szép a táska, bőre sárga,
benne a sok könyv, füzet,
sarokban a cserépkályha,
télen ad majd jó tüzet.

Szól a csengő, gyertek, gyertek!
Jöjjetek kicsik, nagyok!
Iskolánknak kapujából,
még egy nagyot kongatok.

7.      Tik – tak

Tikk – takk, tikk – takk, az óra hív,
tikk – takk, tikk – takk, dobog a szív!
Takk – takk, tikk – takk a kis Jani
még a kávéját sem issza ki.
- A toll, a ceruza
megvan-e anyuka?
- A táska vár, a táska kész,
indulhatunk már kis vitéz.
Ezt anya mondja s mosolyog,
s mosolyognak a házsorok,
az utca és az utcakő,
s Jani lábán az új cipő!
És mosolyog az iskola
Janira fénylik mosolya.
Ablakszeme oly ragyogó
S hívogat, mint a nyári tó!

8.      Utolérem a bátyámat (Szalai Borbála)

Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!

9.      Útravaló

A fukarnak a világ:

Marék mogyoró.

A szegénynek a világ:

Énekesrigó

Inkább hidd azt: a világ

énekesrigó,

minthogy azt lásd:

marék mogyoró

1. Válás az óvodától (Bihari Klára)

Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.

Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.

A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!

Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.