ANYÁK NAPJA

Dal: Mi szél hozott… (ÉNÓ)

Cser Gábor: Anyuka

Sok – sok ezer csillag ragyog,
s én bizonytalan vagyok,
melyikük a legfényesebb?

Sok sugara van a Napnak,
színarany melegből vannak,
melyikük a legmelegebb?

Óceán millió cseppje!
A fejemet töröm egyre,
melyikük a legeslegszebb?

A rét százezer virágja!
Melyikük a rét királya?
Melyik szál a legszínesebb?

Csillag, csepp, napsugár, virág
vagy akár az egész világ….
Anyukám a legkedvesebb!

Fecske Csaba: Hol voltam?

Hol voltam, mikor még
nem voltam?
Előletek jól
elbújtam.
Pici búzamag,
az voltam,
ezüstcsillag egy
álomban.
Mi minden voltam
helyettem,
mielőtt meg nem
születtem!

Bertók László

Reggel, mikor kihunyom a szemem,
még kisfiú vagyok, de nőttem,
akkor a napot az égre teszem,
hogy aki akar, fölébredjen.

Délben, mikor én leszek a nagyobb,
sok-sok palacsintát eszem meg,
és mindenkinek én világítok,
de akkor is téged szeretlek.

Este, mikor behunyom a napot,
ne oltsd el a villanyt, ne
menj ki,
én a világ szemefénye vagyok,
sötétben nem látok aludni.

Öcsi vagy hugi

Repül a gólya,
teli a motyója,
betartja a szavát,
hozza már a babát,
Mert hát megígérte,
hogy elmegy érte.
Anyu nagyon várja,
karjait kitárja
baba belerepül,
S minden kiderül,
mert ez titok ugyi,
öcsi lesz vagy hugi.

Amikor majd nagy leszek…

Amikor majd nagy leszek,
Egy szép országot veszek,
én leszek ott a király,
anyukám a királylány.

Hintaszékbe ültetem,
és naphosszat lengetem,
ahogy engem ringatott,
mikor bölcsőbe rakott.

Ha a hintát megunja,
és a szemét behunyja,
elmesélem őneki,
száz királyfi kéreti.

De senkinek ne higgyen,
inkább csak enyém legyen,
neki adom, ha marad,
fele birodalmamat.

Dal: Este jó!

Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.
Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
világ.

Weöres Sándor: Szunnyadj kisbaba

Szunnyadj kisbaba,
őriz halk szoba,
Zsongó éjszaka,
csillagfény.

Nagy a menny
ablaka,
süt a hold éjszaka,
Letekint egymaga:
”Aludjál,
kisbaba!”

Hold jár egymaga,
rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba,
tündérkém

Aranysuhanású

Napot,
folyók
kék arcát,
egeket,
néked adom
a távoli hegyeket,
erdőt,
mezőt
a tavasz
minden ágát,
csillagok
legszebb virágát!

Veres Csilla: Néked álmodom anyu

Néked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Néked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.

Elhozom néked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozok én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked
az egész világot.

Nagymamáknak
Gyerekek! Gyerekek!
Mi van ma veletek?
Nem maszatos senki,
Csendben van mindenki,
Szemetet sem hagytok,
Oly rendesek vagytok.
Látjátok nagymamák?
Milyen jó unokák.
Ünneplőben vannak,
Verseket szavalnak,
Minden nagymamának
Forró csókot adnak.

A nagymama

A nagymama reszketeg,
De fogja a kezedet,
S elvezet a gondon át
minden félős unokát.

A nagymamalába fáj,
mégis veled szaladgál,
versenyt fut az idővel,
majd megtudod idővel.

A nagymama elringat,
simogat és puszilgat,
hallgasd meg, hogy mit mesél,
s az ő álma te legyél.

Fuvola – dallamos
emberi angyalos
kinyílt szeretet.

Csöngettyűs öröm
Virágzó – gyönyörű
békesség veled.