Farsang

Vari�ci� egy n�pdalra

Libid�ri dombon, longori hegy alatt, kilenc leg�ny baktat.

Tr�f�s kilenc leg�nyek. Este bet�rtek a kocsm�ba, �s rendeltek kilenc meszely bort. Am�g a kocsm�ros odaj�rt, el�kotortak a t�zb�l kilenc szenesed� r�zsesz�lat, p�rat f�jtak a pl�h cigarettad�znira, az volt a t�k�r. De el�bb kitart�an d�rzs�lgett�k a combjukon.

– F�nyesedik?

– M�r f�st�l! – felel r� a m�sik.

Nah�t, ha f�st�l, akkor igaz�n j�. S mindent elv�geznek a s�rga gyertyavil�gn�l, ahogy sohasem l�tt�k senkit�l.

A kocsm�ros sav� ember, nem iszik, pedig inna, csak magamag�val nem tud egyezs�get k�tni. Ha keveset sz�mol, sajn�l kidobni annyit. Most r�m�let�ben majd elejti a halom �veget.

– Kilenc �rd�g�t nem szolg�lok…! – motyogja, s valamit tesz-csin�l, amit�l reped a k�t�nye h�tul.

– B�jti sz�l! – hangzik az asztalv�gr�l, ahol a legfeket�bb �l: fekete a szarva, fekete a bajusza, szeme k�r�l fekete holdak. Ilyen fekete holdas a t�bbi is, mindegyik borzas, sz�l h�t�n varrt�k a g�ny�juk, tal�n nincs is apjuk, csak anyjuk.

A kocsm�ros megb�torodik.

– Azt�n fizetni tudtok-e?

Hirtelen kilenc macska ny�vog, mintha egyszerre mind k�lykezni akarna.

– Nyugodj, b�csu, n�lunk a p�nz is k�lykezik!

S k�rbe-k�rbe n�gyk�zl�b ugr�lnak, nadr�gjukb�l mindnek potyog valami bogy�, olyan mint a kecskebogy�.

– Istentelenek! Idepiszk�ttok! Takarodjatok! – �s suhogtatja a sereshord� csapj�t.

– Ha nem kell, ne egyed – ny�vogj�k a leg�nyek, s amit elsz�rtak, szemenkint felszedik �s megeszik.

Alig gy�z szell�ztetni ut�nuk.

A falu s�t�t m�r, az utca �res m�g. K�cb�l most k�tnek kontyot a l�nyok, a g�r�k m�g�tti ingekbe, gaty�kba z�rg� kukoricasz�rat t�mk�dnek, a hegy�be kosfejet – csak a t�l�ksz�t v�rj�k.

Micsoda t�nc lesz!

Meg�llnak a kereksz�j� k�tn�l. Az �gason r�d himb�l�zik, de �k csak harangoznak vele, hogy a b�k�kat fel�bressz�k �s kitudj�k, mi b�lcset brekegnek.

A legid�sebb �gy sz�l:

– Hallott�tok a sz�zatot! Kilenc v�nember mellett kilenc gy�ny�r� bad�r menyecske fekszik…

– Kilenc k�r� hely�be kilenc eleven vessz�t tesz�nk! – bakkant fel a m�sik.

– A j�gre parazsat!

– Csukott ablakf�ra p�ntlik�s madarat!

– A s�t�tbe csillagot!

– Az erd�be �sv�nyt!

– Hord�csk�t a csepeg� al�!

– S�t a levesbe!

– Kilenc monyast a hint� elibe!

M�r csak a rikkog�suk hallatszik, amint verik egym�st botokkal, hogy gyer�nk �m, nem szikr�zik a patk�, d�c�g a hint�!

Meg�llnak az els� ablak alatt, �s kisz�ll a hint�b�l az els� leg�ny. �vakodva bes�v�rog a homloknyi r�sen: a menyecske �ppen tejjel f�r�szti az arc�t, nyalogatja, t�r�lgeti.

– Csak egy cs�ppet az �des�b�l… – s�hajt, de az �mbitusr�l vasvilla rep�l.

Ez bizony fogadjistennek keserves.

�get tov�bb a kilenc monyas, csak az egyik h�zza a l�b�t, elvesz�tette a patk�j�t. De h�t a t�bbinek se sz�vvel vertek patk�t a l�b�ra: mind elhagyogatt�k, alig csak fick�ndoztak.

K�rvallottan �lnek az �rok partj�n, ott vakargatj�k egym�st.

– Az �m a baj, hogy nagyon kopog a csizm�nk!

– Az m�g nagyobb baj, hogy nem cs�rgett�nk mogyor�t a zsebkend�nkben!

�s k�tik, k�tik a kendert a l�bukra, t�mik, t�mik a mogyor�t a zseb�kbe. Csak az egyik nem, a legkisebb.

– Rosszkor csik�zott az any�nk, �n nem bolondoskodom tov�bb! – �s m�g a kecskebogy�t is kih�nyja, azt is sz�tsz�rja.

Egyszerre megbiggyed a kedv�k – h�t a duda m�gse nekik sz�l? S f�lt�kben, hogy �hen maradnak, d�h�sen t�madnak a kicsire, a hitv�nyra.

– Add vissza a csontot, nyavaly�s, mert megropogtatunk!

Ebb�l nem k�r a kicsi. M�ris felkapnak kilenc redves f�t, �s abb�l sz�rcs�lik a vel�t nagy gy�ny�r�s�ggel. Dehogyis mennek haza! Hajgatva k�r�lj�rj�k a falut, s megn�zik, megvan-e az eleje-h�tulja meg a farka: ott kanyarog a cs�rhej�r�s a libid�ri dombra.

Megvolt.

K�t sud�r fa k�z�tt k�ken s�t�tt a holdvil�g, de a k�t fa �g�n nem toll�szkodott mad�r. �gy azt�n senki se sz�lt, semmi se mozdult; �k se. A domb meg a r�t sz�n�ltig rakva volt csenddel, abb�l �ppen j�llakhattak volna.

– Hogyan, hogy nem ugat egyetlen kutya sem? – csod�lkoztak.

– Az�rt nem, mivelhogy itt fek�sznek.

P�r bakugr�sra t�l�k, a csenderbe kilenc sz�pen termett kutya hevert kiny�lva egy nagy mogyor�bokor alj�n.

Csendben odahajoltak f�l�j�k, le�ltek a z�ld gyepre. �szre se vett�k, hogy szem�k g�dr�ben megfialtak a fekete holdak.

– Mad�r kalitj�n ablakot nyissunk-e?

– Nyissunk – felelt�k r�, �s r�zend�tettek sir�nkozva.

– Csatakos bund�m sose sz�r�tgattam… Sose v�z mentibe mentem… Pall� mindig elt�r�tt alattam… Mindig kev�s csontot porcogattam… Csenderesbe ritk�n hever�sztem… Farkamat egy vasas ker�k cs�ful megnyomogatta…

– Szeg�ny… szeg�ny.

– Holdvil�gn�l sz�vesen ugattam…

– Kertmegi r�ten s�ndiszn�t kergettem…

– Az�ta is orrodban a t�s�k, jaj, jaj!

– Most ide jutottam… �r�k s�t�ts�gbe hanyatlottam.

Hirtelen mind felugr�lnak: l�tj�k, n�gy fel�l lobog� t�z ker�ti a falut. Verik a kolompot, f�jj�k a t�lk�t.

– Most hov�?

– Gyer�nk a dombra, ott f�j a sz�l!

S h�zni, vonszolni kezdik a kilenc d�gl�tt kuty�t, hol nem b�rj�k, leteszik, megint v�llukra veszik, v�g�l �l�kben viszik. Ahol a sz�l legjobban f�jt, ott k�lt�gette mindegyik a mag��t, de hi�ba: a szem�k nyitva volt, a csend �rny�ka benne volt, csak a l�buk nem mozdult.

H�t, lev�gt�k mind a kilencnek a l�b�t, �s egy fal�sra megett�k. A kilenc f�let is lenyelt�k. Hasukat kifakasztv�n, bels�r�sz�ket is mind magukba t�mt�k. Csatakos bund�jukat is gyomrukba gy�rt�k. Elcseppent v�r�ket is felnyalogatt�k. Azt�n sz�p sorban, el�l a legv�nebb, h�tul a legkisebb, elindultak vissza a faluba.

Egyenesen a kocsm�ba.

Iszony� csahol�ssal rontj�k be az ajt�t, senki se pisszen, a kilenc m�lt�s�gos b�csu se, a bad�r g�d�ly�k se.

A kocsm�ros r�m�lten gur�tja el� a hord�kat.

– Kedves farkasok, mit k�v�ntok?

– V�ly�t, te kutya, �s kilenc teh�nfarkot!

Habos v�ly�b�l itatj�k a g�d�ly�ket, a b�csuknak aranyrojtot k�tnek kilenc teh�nfarokb�l. Ut�na h�tukra kapj�k a menyecsk�ket, �s kiv�gtatnak az utc�ra.

– Farkasom, farkasom, fakardokkal sz�tszaggatnak, korb�ccsal meghasogatnak, b�jjunk a s�t�tbe…

– Ne f�lj, vastag a bund�m, �les a fogam.

– Farkasom, farkasom, bund�ddal engem melengess, fogaddal engem ropogtass, b�jjunk a s�t�tbe…

– Ne f�lj, meleg a bund�m, �les a fogam.

�s hallik, amerre �getnek, nekik van minden�tt s�t�t meg meleg: libid�ri dombon, longori hegy alatt kilenc kutya h�t�n kilenc g�d�lye sikongat…

*