Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek

falevelet kergetett.

Összevissza kavarta,

feldobálta magasra.

Rászórta a fejemre,

leráztam én nevetve;

feldobáltam, fel az égbe,

kapaszkodjon meg a szélbe’!

Weöres Sándor. Elment Péter

Elment Péter tököt venni,

elfelejtett pénzzel menni.

Hogy a sült tök? Ennyi s ennyi.

De nem volt mit elővenni.

Elmaradt a sült tök vétel,

étlen maradt szegény Péter.

Weöres Sándor: Kutyatár

Harap utca három alatt

megnyílott a kutyatár,

síppal-dobbal megnyitotta

Kutyafülű Aladár!

Kutya-tár! Kutya-tár!

Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,

tízért fehér kutya jár,

törzs-vevőknek öt forintért

kapható a kutya már!

Kutya-tár! Kutya-tár!

Kutyafülű Aladár!

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,

fújja körmét, topogjon,

földig érő kucsmába,

nyakig érő csízmába,

burkolózzék bundába,

bújjon be dunyhába,

üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik!

Czeglédy Gabriella: Erdőkön és havas hegyen

Hócsízmás,

hóbundás,

nagy szakálla

Zúzmarás.

Arca piros,

hideg csípte,

csengős szánon

szarvas vitte.

Erdőkön és

havas hegyen

repült a szán

szélsebesen.

Télapó a nagy

zsákjából

szétosztott a

boldogságból.

Kovács Barbara: Majd megfagytam

Három sálat tekertem a nyakamra

pulóverből négyet vettem magamra.

Négy kesztyűt a két kezemre

kettő sapkát a fejemre,

négy pár zoknit a lábamra

erre jött a bundás csizma.

Felvettem az összes ruhám

amit télre kaptam.

Aztán mire ideértem

Mégis majd megfagytam.

Szilágyi Domokos: Kot, kot,kot

- Kot-kot-kot, nagy titkot mondhatok!

- Csip-csip-csip, ugyan mit ?

- Háp-háp-háp, mondjad hát!

- Gá-gá-gá, esküdj rá!

- Kár-kár-kár, halljuk már!

- Mek-mek-mek, ne ijessz!

-Be-be-be, ki vele!

-Vak-vak-vak, nékem csak!

-Mú-mú-mú, szomorú?

- Kot-kot-kot, leltem egy kukacot!

Oravecz Imre: Színes rajzok ( részlet )

Itt a szemed, itt a szád,

rajzolok egy apukát, egyedül, magam.

Keze is van, lába is van, három haja van.

Két láb nem elég, kellene még.

Bárhová mégy, jó, ha van láb arra négy.

De az apu folyton szalad, kell láb neki hat.

Ez kell neki, bí-bá-bú, legyen apu százlábú!

Szalai Borbála: Indulhat a vonatunk

Rajzoltam egy vonatot,

a vonatra ablakot,

ablakba egy nagyapát,

ölébe egy unokát.

Én vagyok az unoka,

nagyapám a nagyapa,

az ablakban mi vagyunk-

indulhat a vonatunk.

Osvát Erzsébet: Ha nagy leszek

Ha nagy leszek,

és te kicsi,

tiéd lesz a

babakocsi.

Kiviszlek a

játszótérre,

lepkét kergetni

a rétre.

Én dolgozom,

te majd játszol,

várat építsz,

fára mászol.

A boltba is

én megyek,

hozok cukrot,

kenyeret,

banánt is,

mert szereted.

Hazajövök,

ölbe veszlek,

úgy szeretlek,

úgy szeretlek!

Simkó Tibor: Kabóca

Bice-

bóca

kabóca,

ég a

lámpa

kanóca,

de be

hozzánk

ne gyere,

mert a

szomszéd

egere

itt lapul az

ágy alatt:

elkapja

a

lábadat!

Tamkó Sirató Károly: Törpe tánc

Fenn a hegyen körbe, körbe…

Tűztáncot jár három törpe.

Rátiporva kőre, rögre

azt huhogják megpörögve:

Hipp, hopp, hepe, hupa,

avar-muhar, jaj, de puha!

Zeng a dalunk mindörökre,

Törpe bögre, görbe bögre.

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó,

ide lép, oda lép, hejhó.

Hegyen át, vizen át vágtat,

nem adom, ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag,

odanéz valahány csillag,

amikor paripám táncol,

odanéz a nap is százszor.

Simkó Tibor: Csűrdöngölő

Duda dünnyög: dü-dü-dü,

fölsivít a hegedű,

s mint a zúgó szélmalom,

felel rá a cimbalom.

Dinge-donga-döng a ház,

Itt a farsang, most bokázz,

verd a padot, hogyha kell,

úgyse mégy ma innen el!

László Gyula : Csodahét

Hétfőn hajnalban

sárkányokkal játszottam.

Kedden kedvemben

száz bukfencet vetettem.

Szerdán szekéren

kocsikáztam az égen.

Csütörtökön csak

pöttyös labdám volt a nap.

Pénteken pajtásom

repült szárnyas lóháto.

Szombaton szuszogva

medve szállt az orromra.

Vasárnapi viharban

bőrig ázva napoztam.

Csanádi Imre: Hangverseny

Csibe mondja: csip, csip, csip,

Jön a kánya, nyakon csíp!

Tyúk mondja: kotkodács!

Ha koplaltatsz, nincs tojás!

Lúd mondja: gi-gá-gá!

Gyalog megyünk világgá!

Ruca mondja: háp-háp-háp!

Hová lett a teli zsák?

Pulyka mondja: rut-rut-rut!

Aki kapzsi, mindig rút!

Borjú mondja: mu-mu-mu!

Minden sarkon újkapu!

Disznó mondja: röf-röf-röf!

Hun egy tócsa, hadd fürdök!

Szabó T. Anna: Nyelvtörő

Icipici fakatica,

facipőbe’ cicafoci-

ha a cicafoci pici,

vajon milyen icipici

az a fakaticafoci?

Csorba Piroska: A testvérem

Apa ma hazajött a kórházból anyával,

meg egy pólyába csomagolt izével.

Megvan a véleményem róluk,

még egy rendes testvért se tudtak hozni nekem.

Ez beszélni sem tud, egészen kopasz,

és egyetlen foga sincs.

Igaz, majdnem úgy tud nyávogni,mint a macska,

de azért mégsem tetszik.

Holnapig még várok, hátha megnő,

de ha nem, akkor kicserélem.

Majtényi Erik: Sok sok levél

Sok sok levél van a fán, mind hasonló forma,

valamennyi levél közt még sincs két egyforma.

A földön sok gyerek él, milliárd is meg van,

de az egész világon belőlem csak egy van.

Ha egy nagy tér közepén tenger gyerek állna,

közöttük az anyukám mégis rámtalálna.

Fecske Csaba: A nagymamánál

A nagymamánál jó, csak ott jó igazán!

A nagymamának sok keze van, de ez igaz ám!

Az egyik kezével főz, a másikkal mosogat,

a harmadikkal a fejemen egy dudort borogat.
A sokadik kezével kinyitja a tehénen a csapot,

és a tehénből máris friss, meleg tej csobog.
A nagymamánál jó, mert ott van nagyapa,

aki a mezőről tücsökszavú estét hoz haza.

Székely Magda: Kirándulás esőben

Kirándulunk vasárnap,

apu, anyu, meg én.

fejünk felett faágak,

a lombon enyhe fény.

Már csokrom is van jó nyaláb,

és magyaráz apu,

ez zsálya, az meg szarkaláb,

s az ott útilapu.

Letelepszünk a padra,

és megterít anyu,

van minden, tészta, alma,

sült hús, meg savanyú.

Egyszerre csak zeng, elborul,

nagy felhő már az ég,

és csöppre csöpp, kopogva hull,

pattog a buborék.

De nem áztunk meg a padon,

egy csöpp se hullt oda,

tetőtől talpig szárazon

értünk mégis haza.

Mert egy esőkabátban

az erdő közepén,

elfértünk mind a hárman,

apu, anyu, meg én.

Szalay Borbála: A csacsi

Nőtt a csacsi, növekedett,

nagy csacsivá cseperedett.

Azt mondja az apukája:

- Beíratlak iskolába.

Tanulj, fiam, okosodjál,

buta szamár ne maradjál.

Így került az 1/b-be

csacsi család csemetéje.

Vettek neki könyvet, írkát,

kalamárist, tollat, tintát,

táskát is, egy szépet, nagyot-

s abba mindent belerakott.

Reggelenként útnak eredt

a nagy fülű csacsi gyerek,

sietett, hogy idejében

ott legyen az 1/b-ben.

Gondtalanul nyargalászva

ment mindig az iskolába.

Hátán vitte tudományát,

a hatalmas teli táskát-

Mert a csacsi úgy gondolta,

a tudományt abban hordja.

Teltek- múltak napok, hetek,

a sok kicsi elsős gyerek

Az ábécét megtanulta,

s már az egyszeregyet fújta…

A csacsi meg minden este

könyvét feje alá tette:

Azt hitte, a tudománya

így vándorol buksijába.

Tanulni bíz nem volt kedve!

Sose tudta, mi a lecke.

Ült, csak ült a szamárpadban,

s kalimpált a füle nagyban.

Hiába járt 1 /b-be

semmi se ment a fejébe.

Az év végén meg is bukott,

mert csak iá! Ennyit tudott.

Csacsi család fiacskája

az 1/b-t ötször járta!

Tudomány rá így sem ragadt,

bizony, jó nagy szamár maradt!

Locsoló vers

Korán reggel útra keltem,

se nem ittam, se nem ettem

Tarisznya húzza a vállam

Térdig kopott már a lábam.

Bejártam a fél világot

Láttam sok szép virágot.

A legszebbre most találtam

Locsolhassam, alig vártam.

Piros tojás, fehér nyuszi,

Locsolásért jár egy puszi.

Kapuvári Lídia: Vizezős vers

Ha anyu nem látja,

be szoktam szökni a fürdőszobába.

Szerintem a víz a csap mögött

nem szeret bezárva, ezért csöpög.

Mikor a tenyerem a csapra rátapasztom,

csak úgy lökdösi, feszíti a markom.

Ujjaim közt fröcskölve jobbra - balra,

az arcomba, a ruhámra, a tükörre, a falra.

Csak az a kár, ritkán jutok a fürdőszobába!

Mostanában Anyu

ki tudja, miért,

folyton kulcsra zárja.

Sándor, sótartó,

van-e borod eladó?

Van bizony, tíz akó,

csak egy kicsit savanyó!

Megmásztam én öt hegyet:

Egy dundit,

Egy keskenyt,

Egy magast,

Egy ékest,

Egy egészen kicsikét,

Nekem ennyi épp elég!

Mendegél a törpe csapat.

Ni, egy óriásra akad.

Ott szundikál, ott szendereg,

Horkol, hogy a hegy is remeg.

Én kis morzsa, gyenge rózsa

Sosem jártam iskolába

Mégis tudom azt a verset,

Hogy kis Jézus ma született!

Kiskarácsony, nagykarácsony,

Kisült-e már a kalácsom,

Ha kisült már, adják ide,

Mert én azért gyüttem ide!

Ha nem sült ki, én nem várom,

Mert igen fázik már a lábom!

Nosza, nosza, jó gazda, jó gazda,

Bocsáss minket utunkra.

Házadra, magadra, szálljon

Isten áldása.

Boldog ünnepeket kívánunk.

Kicsiny gyerek vagyok,

Kis Dunára futok,

Kis halakat fogok,

Kistányérra teszem,

Kis Jézusnak viszem!

Ez újév reggelén minden jót kívánok,

Ahová csak nézek, nyíljanak virágok!

Még a hó felett is virág nyiladozzon,

Dalos madár zengjen minden ágon, bokron!

Minden szép, minden jó legyen mindig bőven,

Szálljon áldás rátok ebben az új évben!

<