Csorba Piroska: Mesélj rólam 

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor még nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam! 
Hogy szerettél? 
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?

Gyönyörködtél akkor bennem?

Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

Donászy Magda: Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
ódakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

Donászy Magda: Anyáknapja van ma

Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva
Keresgette őket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.

Egy parányi ökörszem,
mint az ujjbegyem, itt ni!
Ilyen parányi, s máris
szeretne felrepülni.
Szeretne felrepülni,
anyjával együtt szállva,
galagonyabokorról
a csipkebokorágra
A csipkebokorágról
a gilicetüskéig,
a gilicetüskétől
vissza, a fészekéig.
Szárnyait próbálgatja,
de nem jön meg a mersze.
Jó anyja biztatgatja:
"Nincs messze már a messze!"
Mutatja, szárnyát nyitva:
"Így csináld, fiam, így ni!"
Én is ekkora voltam,
mikor kezdtem repülni.

Rákos Sándor: Nagyanyó

Nagyanyó fürge,
mint a csík.
Hajnalban kél, friss harmattal
mosakszik.

Bizony fürge, mint egy
kisleány:
délelőtt főz, varrásba fog
délután.

Láttad-e már az
ablaknál?
Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll.

Vajon nagyanyó
mit gondol,
míg lábánál a cirmos alkony
dorombol?

Gyűszűjével a fényes tű
föl-leszáll,
nagyanyó varr. Rámosolyog
a selyemfonál.

Fejet csóvál s a fonálra
visszamosolyog:
"Surranj, selyemfonalacskám,
sok még a dolog!"

Várnai Zseni: Szeretni

Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyain
a szél,
szálljon a széles tengerek felett….
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!

Palotay Gyöngyvér: Édesanyám

Édesanyám
ha virág lennék
amerre Te jársz
mindig ott nyílnék!

Édesanyám
hogyha dal lennék
szívedhez szólnék
úgy muzsikálnék!

Édesanyám
ha Veled lennék
fényes tárt kapuban
mindig csak Rád várnék!

Ölbey Irén: Köszöntő

Ahány felhő fenn lebeg az égen,
s ahány csillag lángol csodaszépen,
őz és nyuszi az erdőn ahány van,
s ahány harcsa úszik a Dunában,
s ahány legyet fog a füsti fecske,
s ahány kiflit megsüt a kemence,
érjen téged anyám annyi
öröm és szerencse!

Kőhalmi Erzsébet: Kicsi vagyok

Kicsi vagyok, nagyot mondok
Anyukám, most hozzád szólok!
Kezedbe virágot teszek,
Mindig jó gyerek leszek!

Anyák napjára (népköltés)

Úgy repültem, mint a madár,
pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked,
pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam,
szívem az én kertem,
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem

Tordon Ákos: Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám találd ki,
Hogy az én kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem Te,
Ültess hát gyorsan az öledbe.

Donászy Magda: Édesanyámnak

Te vagy a nap
fenn az égen.
Én kis virág
meseréten.
Ha nem lenne
nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül
de szomorú
lenne ez a
nagy világ.

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Forrai Katalin: Rozmaringos ablakomban

Rozmaringos ablakomban,
táncot jár a napsugár.
Füsti fecske csőre koppan,
hírt hozott a kismadár.
Azt csicsergi fecskenyelven
megrázva a kis fejét:
Nagy vidáman ünnepeljem
Jó anyámnak ünnepét.

Kőhalmi Erzsébet: Még a nap is…

Még a nap is szebben süt,
mert anyák napja van ma,
sok madár is fenn az ágon
folyton ezt csipogja:
Kezemben egy virágcsokor,
mit is mondjak néked?
Elmondom hát újból, újból,
hogy szeretlek téged!
Mesélj, hogy örültél,
mikor megszülettem?
Mesélj, hogy aggódtál,
mikor beteg lettem?
Azóta megnőttem,
ugye, édesanya?
Mégis beleférek
ölelő karodba!

Forrai Katalin: Ispiláng, ispiláng

Ispiláng, ispiláng ispilángi rózsa

Köszönteni jöttünk, ma van anyák napja.

Liliom, liliom, fehér liliomszál,

e szép ünnepnapra meg is mosakodjál.

Tulipán, tulipán állj be a csoportba,

szép májusi reggel mosolyogj anyánkra.

Nefelejcs, nefelejcs, kék nefelejcs ága,

hajladozzál szépen anyánk ablakára.

Nefelejcs, tulipán, liliom és rózsa,

Vorák József: Mit adjak az idén?

Jön az „anyák napja”, jaj mit is csináljak?
Mivel kedveskedjek az édesanyámnak?
Amíg kicsi voltam, mondtam egy kis verset,
Nagyobb lettem: velem megnőttek a versek.
Tavaly egy szál rózsát vettem Anyukámnak,
Kaptam érte tortát, s puszit, háromszázat.
Mit adjak az idén, most még nagyobb vagyok:

Édesanyám, Neked adunk…(népköltés)

Édesanyám, Neked adunk
minden évben egy napot,
de Te nékünk életednek minden napját átadod.
Nincs az égen annyi csillag,
se fűszál a réten,
mint ahányszor kell, hogy mondjam
ki is vagy Te énnékem.
Megköszönöm, hogy velünk vagy,
s nem ér minket szenvedés,
arra nemcsak ez az egy nap,

Forrai Katalin : Piros rózsa, fehér…

Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva.
Karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillog bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.

Gyulai Pál: Édesanyám nevenapján

Keresek virágot
Pirosat, fehéret,
Bokrétába kötöm,
S odaadom Néked.
Nem is kívánok én
Érette egyebet,
Csak, hogy Édesanyám,
Ölelj meg, csókolj meg.

Forrai Katalin: Könnyű szél illatoz

Könnyű szél illatoz,
Zöld levél integet.
Gyöngyvirág harmatoz
Tarka ág rád nevet.
Cinke szól énekel,
Fák alól, fű felett.
Néked zeng, jó anyám
Hálatelt éneke.

Kőhalmi Erzsébet: Anyák napjára

Rajzoltam egy kicsi szívre
Sok színes virágot.
Édesanyám, anyák napján
Minden jót kívánok!
Szeretném, ha mindig
Mindig csak nevetnél,
Szeretném, ha mindig
Mindig velem lennél!

Forrai Katalin: Fűzzünk lombot…

1. Fűzzünk lombot szép füzérbe
rakjunk rózsát közepébe
ez füzér de szép lesz,
édesanyám tiéd lesz!
2. Rózsa nyílik közepébe
nefelejcstől kék széle.
ez a füzér, de szép lett,
édesanyám tiéd lett!

Édesanyám lelkem (népköltés)

Édesanyám, lelkem
Fogadd e virágot
Tenéked nevelte
A e kis leányod.
Amikor ültettem
Tereád gondoltam,
Amikor öntöztem
Midig mosolyogtam.
Fogadd szeretettel
Édesanyám lelkem.
Én most azt kívánom,
Mindig szeress engem.

Reggel óta tanakodtam (népköltés)

Reggel óta tanakodtam
Mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
Elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat,
Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék,
Itt van egy szál virágban.

Öröm ünnep Forrai Katalin -

Öröm ünnep ez a nap,
Virágszirmot bont a nap,
Akácvirág, tulipán,
Téged köszönt anyukám.
Szól a kakukk, a rigó:
Édesanyák szíve jó!
Fülemüle fenn a fán,
Néked dalol anyukám.
Én az édes életet,
Köszönöm ma Teneked,
Régi emlék simogat,
Puha pólya, patyolat.

Kiss Jenő: Édesanyám

Édesanyám vedd a csokrot,
S ráadásul ezt a csókot.
Szívem telve szeretettel,
Élj sokáig, hogy nevelj fel.
Élj sokáig, számos évig,
Boldogságban véges-végig!

Népköltés

Édesanyám, anyáknapja
ünnep kis szívemnek,
hosszú verset nem tudok még,
inkább megölellek.

Ámon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.
Édesanyám felett arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet, minden fának ágát,
Bontsa ki érette legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,
dalolja mindegyik legszebbik énekét.

Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,
az én Édesanyám mindig mosolyogjon!

Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,

Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én kincsem, ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te?
Ültess gyorsan az öledbe.

Anyukám szeretlek


Anyák napján Téged
virággal köszöntelek,
és csak annyit mondok:
Anyukám, szeretlek!

Anyukám szeretlek,
virággal köszöntelek,
mint a gyönge gyökér
a jó anyaföldet

Gondoztál nap, mint nap
aztán évr
ől, évre.
Tanítottál dalra, szóra,
szívre szépre.

És ma anyák napján
mint a mag a földet,
életadó anyám,
virággal köszöntelek

Úgy repültem

Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!

Köszöntö

Egy kis verset súgott nekem

A szereto szívecském,

Megtanultam s el is mondom

Édesanyák ünnepén.

Reggel imám azzal kezdem,

Este azzal végzem,

Az én édes jó anyámat

Áldd meg s tartsd meg Isten.

Édesanyám

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék tenéked,
Olyan szépet gondoltam ki,
Hogy elmondani nem lehet.
Nem találtam rá szavakat,
Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék,
Itt van egy szál virágban.

Jobbágy Károly . Anyák napjára

A napsugár énreám

Nem csak délben árad

Munka után jó anyám

Megjön, kicsit fáradt,

de szemében láthatom :

nap süt, min taz égen

Édesanyám ! Szép napom,

Ragyogj soká nékem !

Ceglédi Gabriella : Anyák napja

Nem mondom meg
Neked anya,
(tudod, holnap
Anyák napja),

hogy kapsz tőlem
kisterítőt,
és bejártam
még erdőt,

szedtem Neked
gyöngyvirágot,
sok-sok csokrot
majd meglátod!

Ez lesz az év
legszebb napja,
ugye örülsz,
Édesanya?

Jankovich Ferenc : Anyák napján

Egy fényes kis madár

torkát megnyitotta.

Halljátok, így dalol

a kis madár torka:

Nap támadt az égen

kékellő magasban,

fény suhog az ágon,

tavasz van, tavasz van.

Kicsiny bimbóikat

pólyálgatják a fák,

ringatják, dajkálják,

mint jó édesanyák.

Ti is, mint tavasszal

bimbóikat a fák,

úgy ringattok minket

kedves édesanyák.

A mi életünket

munkálja szívetek,

mint az égen a Nap

a szép kikeletet.

Köszöntjük a tavaszt,

mit tőletek kaptunk,

ne haragudjatok,

hogyha rosszalkodtunk.

Kedves édesanyák,

ígérjük, hogy nyárra

tiszta ötöst hozunk