11. A múltam

Cél: az énazonosság tudatának erősítése (Alsótagozatosoknak ajánljuk.)

KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT

A gyerekek egy füzetben rajzban vagy írásban „elmesélhetik” az életüket születésüktől a mai napig – fotók, rajzok, fogalmazások segítségével. 

12. Időegyenes

Cél: az énazonosság-tudat erősítése (2-6. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: minden résztvevőnek rajzlap, vonalzó, ceruza

KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT

Egy széles lapra a gyerekek egy vonalat húznak, és az így létrejövő időegyenesen ábrázolják azokat az időpontokat, amikor valami fontos dolog történt velük. Párokban vagy három fős csoportokban mesélnek egymással a felidézett eseményekről. 

13. Életvonal

Cél: az énazonosság-tudat erősítése (2-8. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: minden résztvevőnek rajzlap, vonalzó, ceruza

KULCSSZÓ: IDENTITÁSTUDAT

Húznak egy vonalat az előző játékban leírt módon, és bejelölnek rajta néhány számukra fontos eseményt. Először kijelölik a számegyenesen az éveket, majd nyilazzák az eseményeket a megfelelő korszakhoz. Pl. „10 éves koromban új lakásba költöztünk.” 

14. Jövőegyenes

Cél: a jövőtudat megalapozása (Alsótagozatosoknak ajánljuk.)

KULCSSZÓ: JÖVŐKÉP

A gyerekek vegyék fel a vonalat ugyanúgy, mint az előbb és jelöljék az éveket addig a korig, amíg felnőnek. Mi minden történik vajon addig velük? Próbálják meg bejelölni az időegyenesen! 

15. Címerek

Cél: önismeretfejlesztés, az én-azonosság erősítése (3-8. osztályosoknak ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

Eszközök üres címeres rajz valamennyi résztvevő számára, biztosítótűk.

A játékvezető röviden ismerteti, hogy mi a címer célja, haszna. Ezután mindenki kap egy lapot, melyen egy címerkörvonal látszik, melyet vízszintes és függőleges vonalak 4 mezőre osztanak. A címer alá kerül a név és mottó. A mezőkbe: 1. az illető számára legfontosabb esemény, 2. az adott év legboldogabb pillanata, 3. amit különösen jól tud, 4. amin javítania kell. Ha a résztvevőknek idejük és kedvük van, ki is színezhetik a címert. A rajzok fel kerülnek a falra, és az egyes címertulajdonosok elmagyarázzák a saját képeiket, kérdéseket tesznek fel egymásnak ezekkel kapcsolatban. 

16. Mozgásos névjáték

Cél: nevek megtanulása, egymásra figyelés, egymás megismerése (Minden korosztálynál alkalmazható.)

KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS

A résztvevők körben állnak, vagy ülnek . A játékvezető ismerteti a játék menetét, mely addig tart, ameddig mindenki be nem mutatkozott. Mindenki megmondja a nevét, mozdulatokkal ki fejezi egy pozitív tulajdonságát. A következő mindezt megismétli, majd ő maga mutatkozik be hasonló módon. Ilyen módon minden csoporttagra sor kerül.

Javasolt játékszabályok:

• A játékvezető kezdi a bemutatkozást.

• A kör jobbra halad.

• Nem szabad kétszer azonos mozdulatot használni.

Variációk:

• a névhez mozdulat vagy mozgás kapcsolása

• név mondása és egy bizonyos kérdésre adott mozgásos válasz (pl: mi a kedvenc sportod? – melyik a kedvenc játékod?)

17. A nevemről

Cél: bemutakozás, énazonosság-tudat megerősítése (5. osztálytól ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT

A csoport körben ül. Mindenki mond valamit a saját nevéről (hogyan választották számára a szülei, szereti vagy sem, kapott-e becenevet, stb.). 

18. Kéz- és talplenyomatok

Cél: önismeretfejlesztés, azonosságtudat kialakítása (1-6. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: kartonpapír, rajzeszköz, olló

KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

Variációs lehetőség:

„Hogyan növekszem?” A gyerekek meghatározott időszakonként (például havonta) körberajzolják tenyerüket vagy/és talpukat, kivágják és összehasonlítják az előző állapottal. 

19. Sziluettek 1.

Cél: önismeretfejlesztés, pozitív megerősítés (Alsótagozatos gyerekeknek ajánljuk.)

Eszköz: csomagolópapír, filctoll, ragasztó vagy rajzszög

KULCSSZÓ: ÖNISMERET

A csoport tagjai körvonalaikat körberajzolják, majd kivágják, a falra erősítik és különböző – rájuk vonatkozó – kivágásokkal (rajzok, képek) vagy mások ún. megerősítő állításaival díszítik. 

20. Árnyék sziluettek

Cél: önismeretfejlesztés, pozitív megerősítés, egymás megismerése (Alsótagozatos gyerekeknek ajánljuk.)

Eszközök: csomagolópapír, elemlámpa, színes ceruza vagy zsírkréta

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

Egy csoporttag közel áll a falhoz, amelyen egy nagy darab papír lóg. Egy másik gyerek elemlámpával megvilágítja profilból vagy tetőtől talpig, egy harmadik pedig körberajzolja a falra vetett árnyékát. Ezután kivágják, kiszínezik. Miután ezt a csoport minden tagjával elvégezték, megpróbálják közösen azonosítani egymást az árnyképek alapján. 

21. Sziluettek 2.

Cél: egymás megismerése, elfogadása, az énazonosság-tudat erősítése, a csoportkohézió növelése

Eszközök: csomagolópapír, filctoll, színes újság, ragasztó, olló, festék, ecset, zsírkréta

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

A csoport kiválasztja, hogy kik legyenek azok (3-5 fő), akiknek elkészítik az egész alakos sziluettjét. Ha megvannak a kiválasztottak, akkor köréjük egyenletesen eloszlanak a többiek. Az így létrejött kiscsoportok kialakítanak maguknak egy külön kis sarkot, ahol a kiválasztott személy mesél arról, hogy milyennek rajzolják meg őt. Valami történetet is mond az így elképzelt figuráról. A többiek csomagolópapírokból összeragasztott nagyméretű alapon körülrajzolják a kiválasztott személyt. A sziluettet pedig közösen kifestik, színes papírral kiragasztják stb. a hallott történet alapján.

Az elkészült műveket megmutatják egymásnak a csoportok, és megbeszélik a készítés közben szerzett élményeket.

Megjegyzés: Több Freinet szellemű óvodában születésnapi ajándékként alkalmazzák ezt a játékot. 

22. Sziluett/interjú

Cél: bemutatkozás, egymás megismerése, pozitív megerősítés (Minden korcsoportnak ajánljuk.)

Eszközök: írásvetítő, szék, csomagolópapír v. fotókarton, színes papír, rajzlap, ragasztó, filctoll, zsírkréta

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

A játékosok párt választanak úgy, hogy ismerősök ne kerüljenek egy párba. A falra helyezett lap elé leül az egyikük, társa pedig körülrajzolja az árnyékát az írásvetítő fényében. Ezután cserélnek: aki modell volt, az rajzol, és aki rajzolt, az most modellt ül. Ki-ki „végső formába önti” a róla készült sziluettet : kivágja és fotókartonra ragasztja, színes papírral fedi le, ún. negatívot készít, megduplázza önmagát stb.

Mikor elkészültek a „cizellálással”, akkor a párok egymás között kicserélik az alkotásaikat, és meginterjúvolják egymást. Öt percig az egyik kérdez, és a szerinte jellemző jegyeket ráírja a másik sziluettjére, vagy mellé, vagy oda, ahol helyet talál. Majd cserélnek és öt percig a másik teszi ugyanezt.

A párok megbeszélik az egymásról írt jellemzőket, majd közösen elhelyeznek 3 kiegészítőt (fülbevalót, kalapot, sálat, poharat stb.) a sziluettjeiken.

Minden résztvevő portréja kikerül a falra. (A csoportvezető előre figyelmeztesse a résztvevőket, hogy a felírtakat valamennyi csoporttárs elolvassa majd.) Közösen megbeszélik: ki hogy érezte magát a tevékenység alatt, mennyire érzi találónak a róla ill. a másokról készült portrét. 

23. Parola

Cél: az énazonosság-tudat erősítése, egymás megismerése, elfogadása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: írógéppapír, tollak, színesek, ragasztó, olló

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT, ELFOGADÁS

A játékosok körbe rajzolják a kezüket egy rajzlapon, majd kivágják a formát. Tesznek rá egy jelet, hogy tudják, melyik az övék és középre teszik. Egy asztalkendővel letakarják az egészet, megkeverik, és körben mindenki húz egyet. Ha valaki véletlenül a sajátját húzta, akkor visszateszi és újra próbálkozik. A kihúzott papírkézre mindnyájan írnak valamit. Aki elkészült, visszateszi azt a terítő alá. Ha már az összes kéz visszakerült, mindenki kiválasztja a sajátját, és megpróbálja kitalálni, hogy ki üzent neki.

Sorban mindenki elmondja, hogy a kézre írt szöveg alapján milyennek gondolja az üzenőt, és elmondja azt is, hogy milyennek látta azt a kezet, amelybe ő helyezte el az üzenetét. Az elmondásokban nem szerepelhet szó szerint az üzenet. A cél az, hogy a címzett és a feladó megtalálja egymást.

Mikor sikerült kideríteni, hogy ki kinek üzent, ki kivel fogott jelképesen kezet, akkor a részvevők valóságosan is megjelenítik a parolát. Úgy kell összeállni, hogy az egymásnak üzenők megfogják egymás kezét. Ha elkészült ez a sok szereplős kézfogás, akkor az a feladat, hogy a játékosok fűzzék ki magukat belőle.

24. Az én kezem, a te kezed

Cél: bemutatkozás, egymás megismerése (1-3. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: : A/4-es rajlap és íróeszköz minden résztvevő számára

KULCSSZÓ: ISMERKEDÉS

Párokba rendeződnek. Feladatnak kapják, hogy egymás kezeit körül kell rajzolniuk. A lapra jelezzük: ez X Y keze – rajzolta: X Y. A rajzba az érintett valamely (kizárólag pozitív) tulajdonsága is beírható ( pl. barátságos, segítőkész, melegszívű stb.) A végén a „kezek” kifüggeszthetők vagy az „én notesz” lapjaiba illeszthetők. 

25. Pantomim: Valami, amit szívesen csinálok

Cél: pozitív megerősítés, azonosságtudat fejlesztése (1-6. osztályosoknak ajánljuk.)

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT

A résztvevők körben ülnek, a játékvezető jelentkezés alapján választja ki a gyerekeket, akik pantomimszerűen bemutatják, hogy mit szeretnek csinálni ( pl. kerékpározni, úszni, táncolni, enni stb.). A többieknek ki kell találniuk, mi az a „valami".

Variáció: párokban vagy kiscsoportban zajlik a bemutatás.

26. Képességfa

Cél: önismeretfejlesztés, önnevelési igény felkeltése, énazonosság-tudat erősítése (3-6. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: csomagolópapír, rajzeszköz, íróeszköz, rajzpapír, ragasztó

KULCSSZAVAK: ÖNISMERET, IDENTITÁSTUDAT

A gyerekek közösen rajzolnak egy nagy fát. Minden ág egy-egy gyereket jelképez. (Az ágakat a gyerekek nevükkel megjelölik.) A fa levelei pedig egy-egy megszerzett tudásról, képességről tanúskodnak: pl. tudok úszni, ugrókötelezni, görkorcsolyázni, olvasni stb. 

27. Kitalálások: Kire illik?

Cél: egymás megismerése, az énazonosság-tudat erősítése (3-8. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszköz: minden résztvevőnek papír és íróeszköz.

KULCSSZAVAK: ISMERKEDÉS, IDENTITÁSTUDAT

A gyerekek jellemző dolgokat írnak magukról (pl. érdeklődésükről, hobbyjukról): „szemem színe kék”, „szeretem a zenét” stb. Ha kész, összehajtják és a játékvezetőnek adják. A társaknak kell kitalálniuk, hogy melyik papírt ki írta.

Megjegyzés: Ezt a gyakorlatot összeszoktatott csoport vagy osztály esetében célszerű alkalmazni. 

Jelentéstani játszadozás

Cél: ráébreszteni a tanulókat, hogy milyen eltérő módon ítéljük meg magunkat és másokat, felismertetni ebben a jelenségben az eredményes kommunikációt gátló tényezőt.

KULCSSZAVAK: ÉNAZONOSSÁG, MÁSSÁG, TOLERANCIA, ÍTÉLET, KOMMUNIKÁCIÓ, KAPCSOLAT

Az angol nyelvben a rendhagyó igéknek általában három egymástól többé-kevésbé eltérő alakja van. A BBC egyik műsorában Bertrand Russel a következőképp ragozott egy „rendhagyó” megállapítást:

Én határozott vagyok.
Te makacs vagy.
Ő fafejű

Egy magazin Russel példáját követve díjakat.ajánlott fel azoknak az olvasóinak, akik a legjobb „rendhagyó” igeragozásokat küldik be. Ime néhány a lapban megjelent pályamunkákból:

Én jogosan méltatlankodom.
Te bosszankodsz.
Ő nagy hűhót csap semmiért.

Én sziporkázom.
Te különösen beszédes vagy.
Ő botrányosan viselkedik.

Russel ezzel a ragozással az emberek viselkedését gúnyolta ki, de érintette vele azt a szokásunkat is, amely annyira jellemző szóbeli véleményformálásunkra. Ha magamról beszélek, magamat értékelem, sokkal kevésbé nézem kritikus szemmel a viselkedésemet, mintha valaki másról lenne szó. A harmadik személyben még szigorúbb vagyok, jóllehet az illető éppen úgy viselkedik, mint te vagy én.
Karen R. Krupar a következő játékot ajánlja:
alakítsunk öt fős csoportokat. Olvassátok el figyelmesen az alább következő "én” mondatokat, és együttesen keressétek meg a megfelelő „te" és „ő” alakokat. Minden csoportnak legyen egy írnoka, ő írja le ezeket. Mikor minden csoport végzett, az írnokok olvassák fel a megoldásokat a teljes csoportnak.
Saját csoportodon belül beszéljétek meg a gyakorlat siárn tapasztaltakat a következő kérdések alapján:
a) Észrevetted-e, hogy „én”, „te” és „ő” kifejezéseket teszel? Mikor? Vajon miért?
b) Ismersz-e olyan embereket, akiknak a beszédében gykran fordul elő ez a redhagyó „ragozás”? Szerinted mi ennek az oka? Emlékszel konkrét esetekre?
c) Te milyen típusú emberekkel szemben vagy milyen helyzetekben használod a elgnagyobb valószínűség szerint a rendhagyó igeragozást?

„Én” kijelentések:
1. Én nem táncolok valami jól.
2. Én optimista vagyok.
3. Én szeretem a gyors kocsikat.
4. Én időnként veszek egy csomag lottószelvényt.
5. Én általában csatlakozom a többiek véleményéhez.
6. Én úgy gondolom, hogy ha valamit szükséges megcsinálni, akkor azt érdemes jól megcsinálni.
7. Én igen fontosnak tartom a jól öltözöttséget.
8. Én hiszem, hogy az embereknek segíteniük kell egymást.
9. Én élénk képzelettel rendelkezem.
10. Én úgy hiszem, hogy erős katonai véderővel kell rendelkeznünk.
11. Én néha kijövök a sodromból.
12. Én elvetem a középosztálybeli értékeket.
13. Én a könnyebb fajsúlyú irodalmat szeretem.
14. Én tisztelem a szüleim nézeteit.
15. Én szívesen tartok számon mindent, ami a szomszédba történik.
16. Én emelkedett morális elveket követek.
17. Én szót emelek a jogaimért.
18. Én ritka műtárgyakat gyűjtök.
19. Én úgy gondolom, hogy fontos jó benyomást kelteni.
20. Én liberális nézeteket vallok.
21. Én kölyökkoromban jól kitomboltam magam.
22. Ám azt mondom, hogy minden megtakarított forint egy megkeresett forint.
23. Én kihasználom a lehetőségeimet.
24. Én egy árnyalattal molettebb vagyok a kelleténél.
25. Én nem igazodom a társadalmi szokásokhoz.
26. Én fogékony vagyok.
27. Én szűkszavú ember vagyok.
28. Énnekem egy kicsit hullik a hajam.
29. Én rugalmas vagyok.
30. Én kikérem a részemet.
31. Én néha éjfél után is kimaradok.
32. Én néha kicsit ingerült vagyok.
33. Én jól megválogatom a barátaimat.
34. Én rendszeresen járok templomba.
35. Én megnézem az utcán a nőket.
36. Én mindig igyekszem elkerülni a verekedést.
37. Én néha másnapra halasztom a dolgokat.
38. Én néha a társaság kedvéért megiszom egy korty italt.
39. Én egy kicsit konzervatív vagyok.
40. Én karcsú vagyok.

8. Részvétlen válaszok

Cél: rámutatni arra, hogy az emberek válaszaikkal olykor elárulják, hogy igazából nem is figyelnek oda a beszélőre; előidézni az érzést, amikor nem hallgatnak oda a szavainkra; eszközöket keresni, amelyek segítségével leküzdhető a beszélgetőpartner érdektelensége.

Eszköz: az alábbi szitációs játék magnófelvételen vagy szövegesen, eljátszható formában

KULCSSZAVAK: KAPCSOLAT, EMPÁTIA, MENTÁLHIGIÉNÉ, KOMMUNIKÁCIÓ, ÉRZELMEK, FÉLREÉRTÉS, KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAR

Szituációs játék szövege
A: Szervusz, hogy vagy?
B: Nem a legjobban – tegnap elütött egy autó. Szerencsére kevéssel megúsztam: kificamítottam a karomat, össze-visszavertem magamat, az új nadrágom is elszakadt.
A: Oh, milyen balszerencse, és méghozzá az új nadrágod! Képzeld, a barátomnak ugyanilyen márkás farmere van, az egyik belvárosi butikban vette méregdrágán. A haverokat a guta üti az irigységtől. Nem mindenkinek telik egy ilyen fantasztikus cuccra. Tudod a faterjának még a bőre alatt is pénz van... de bocs, mit is mondtál? (Elkalandozás)
B: Hát egy kocsi jött az úton épp amikor leléptem a járdáról. Neki lett volna előnye, de én azt hittem, hogy még átérek előtte...
A: Remélem, megvan a rendszáma. Az emberek mindent megtesznek csakhogy letagadják a felelősséget. Felírtad a számát? (Részletinformációk)
B: Hát persze, megálltak, és kiszálltak a kocsiból. Igazán nagyon rendesek voltak...
A: Remélem, nem mondtad azt, hogy te voltál a hibás! A biztosítók nagyon komolyan veszik az ilyesmit manapság. Aztán még a balesetbiztosítást sem fizetik ki. Tudod, hogy mindig meg akarják úszni az ilyesmit. Szörnyű ez manapság! (Panaszkodás)
B: Nem ez a probléma! Csak olyan nagyon megijedtem. Egész éjjel nem aludtam, hiszen nagyobb baj is lehetett volna...
A: A fenébe is, elszakadt a nadrágod! Tudod, hol lehet ilyet kapni? De ha nem akarsz újat venni, tudok ajánlani egy jó műstoppolót. Igaz, elég drágán dolgozik, de tökéletesen. De engem jól ismer, neked mint barátomnak olcsóbban megcsinálja. Egy szavamba kerül, nagyon le van kötelezve a családunknak...(Fontoskodás)
B: Kösz szépen, majd megoldom.
A: Teljesen igazad van! Ezen a nadrágon már úgysem lehet segíteni. A legegyszerűbb ha kidobod. Majd máskor nem leszel ilyen meggondolatlan! (Kioktatás)
B: A baj csak az, hogy alig merek lelépni a járdáról. Elfog a remegés, szédülni kezdek.
A: Hát igen, tudom hogy ez szörnyű, de sokkal rosszabb is lehetett volna. Hacsak rágondolsz, mennyi baj van a világban – éhezés, háborúk, az AIDS, és mi itt egy tönkrement nadrágon rágódunk. Élve maradtál, nem lettél nyomorék sem, és ez a legfontosabb. (Fölényeskedés)
B: Igen, igazad van, de mégis...
A: Gyere és ebédeljünk. Majd én elfeledtetem veled az egészet. (A téma hirtelen megszakítása)

A szituációs játékot először teljes egészében lejátsszuk vagy elmondjuk a résztvevőknek, akik közben jegyzeteket készítenek. A tanulságok megbeszélését követően csak B szerepét olvassuk fel, illetve adjuk ki írásban, és a csoport tagjai írásban kísérelnek meg reagálni, elérni, hogy B ne érezze magát magára hagyva a problémájával. A feladatot egyénileg oldják meg, majd kiscsoportokban megvitatják. Végül a teljes kör összegzi a tanulságokat. Ezt követően javaslatok gyűjthetők ahhoz, hogy miképpen tudja A B figyelmét felkelteni, elérni azt, hogy figyeljen rá. 

9. Cipőbolt

Cél: a kommunikáció, valamint az egyéni és páros problémamegoldás érzelmi gátjainak megtapasztalása, annak tudatosítása, hogy milyen határozottan tudunk ragaszkodni saját vélt vagy valódi igazunkhoz.

Eszközök: papír és íróeszköz, papírpénz, esetleg videó-berendezés kamerával

KULCSSZAVAK: VERSENGÉS, PROBLÉMAMEGOLDÁS, KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAR, KONFLIKTUS

A játékvezető pedagógus elmond egy rövid történetet, amelynek végén egy kérdést tesz föl. Arra kéri a résztvevőket, hogy jól figyeljenek és a kérdésre fejben adják meg a választ.

A történet a következő:

Miután mindenki válaszolt a kérdésre, a táblára egymás mellé írjuk a – várhatóan többféle – eredményt.
Megkérünk két önként jelentkezőt (lehetőleg olyanokat, akik különböző megoldásra jutottak), hogy üljenek ki a középre helyezett két székre, és öt perc alatt közösen jussanak el a helyes megoldáshoz. (A folyamatot célszerű videón rögzíteni.)
Ezután még 4-5 további párt megkérhetünk ugyanerre.
A páros feladatmegoldások után közöljük a helyes választ (4 ezer forint). Szükség esetén papírpénzzel lejátszathatjuk a történteket.

Megbeszéljük a gyakorlat tanulságait, különös tekintettel a problémamegoldás személyi és csoportos gátjaira. A páros munkák megbeszélésénél ezen kívül a személyközi kommunikáció sajátosságaira és akadályaira is kitérünk (fölhasználva az esetleges videofelvételeket).

A beszélgetésen a következő témák merülhetnek fel:

• Mi jellemezte a párbeszédeket?

• Milyen mértékben jutott érvényre a győztes/vesztes stratégia?

• Ki miért ragaszkodott a saját igazához?

• Milyen érzés volt rádöbbenni,. hogy nem volt igazunk?

• Sikerült-e valamelyik párnak közösen rájönni az eredményre?

10. „Linzer gyakorlat”

Cél: az önmagunkról történő megnyilatkozás és az egymásra való odafigyelés gyakorlása

KULCSSZAVAK: KOMMUNIKÁCIÓ, ÉNAZONOSSÁG, MÁSSÁG, EMPÁTIA, ODAFIGYELÉS, BIZALOM, BESZÉDKÉSZSÉG, ÉRZELMEK

A csoport tagjai párokat alkotnak, majd egy külső és egy belső kört alkotnak olyan módon, hogy a pár egyik tagja a külső, a másik tagja a belső körben áll egymással szembefordulva. A játékvezető különböző témákat nevez meg, amelyekről a párok egy meghatározott időtartam alatt beszélgetnek. Ennek az időtartamnak a felében az egyik fél a beszélő, a másik figyeli, majd szerepet cserélnek. A témák váltásánál a körök a játékvezető instrukciójára elmozdulnak, és mindenki új párt kap. A témák kezdetben mindennapi, könnyed dolgok, majd egyre komolyabb és intimebb kérdések kerülnek szóba. A témák komolyodásáva nő a ráfordítható időtartam.

Példa az alkalmazható témasorra:

• A kedvenc ételed (1 perc).

• A múlt hétvégi programod. (1,5 perc)

• Véleményed az iskoládról. (2 perc)

• Egy nagyon boldog élményed. (2 perc)

• Egy kellemetlen élményed. (2 perc)

• A legjobb barátod.(3 perc)

• A legnagyobb ellenséged (3 perc)

• Három kívánságod. (4 perc)

• Amitől nagyon rettegsz. (4 perc)

Megjegyzés

A játékvezetőnek figyelnie kell arra, hogy nem érint-e a téma komoly érzékenységeket. Ha valaki nem kíván az adott témáról beszélni, kiléphet a körből. Ő dönti el, hogy a következő témánál visszaáll-e vagy végleg kimarad. Ha valaki ilyen módon pár nélkül maradna, a játékvezető áll be.

A gyakorlathoz kapcsolódó beszélgetés témái:

• Mi volt könnyebb: beszélni vagy meghallgatni a másikat?

• Melyik téma okozott nehézséget, és miért?

• Milyen érzés volt beszélni benső dolgainkról?

• Milyen érzés volt mások benső dolgairól hallani?