Csanádi Imre: Levélsöprő

 

Köd szitál

hull a dér,

lepörög a

falevél:

földre szökik, szemétnek,                                                                 

aki éri, ráléphet, -

sziszegő szél

söpri, hajtja,

hullogó hó

betakarja.

 

Osváth Erzsébet: Falevelek

 

Száguldanak

szárnyas szelek,

repülnek a

falevelek.

És a fákról

földre szállva

gondolnak a

letűnt nyárra:

fényes napra,

víg madárra,

a sok kedves

cimborára.

 

 

Sarkady Sándor: Édes ősz

 

Édes ősz jött

Hull a körte

Hamvas szilva

Hull a földre

Itt az alma

Kasba rakd

Ott a szőlő

Hamm, bekapd

Avar alatt

dió búvik

Ott ne hagyd!

 Tarbay Ede: Ősz-anyó

Kontyos, kendős ősz-anyó            Reggel – este ruhát mos

Söpröget a kertben                         Csupa gőz az erdő

Vörös-arany falevél                        Mosókonyha a világ

Ripeg-ropog, zörren.                       A völgy mosóteknő.

 

 

 

 

Fésűs Éva: Az ősz

 

Hűvös őszi szélben               Nem is egy, hanem száz        Mélyebbre húzódott

sárga pille táncol                  Hull az erdő lombja.              A vakond a földbe

nem is pille, hanem               Okos kis sündisznó               Odúja nyílását

falevél az ágról!                   Derékaljnak hordja               A mókus betömte.

 

                        Madárka se csattog                 De mire a lombok

                        Elhagyott fészken                   Táncukat eljárják

                        Csak a szép kikerics               Leveti majd ő is

                        Virul még a réten.                   Szép szirom ruháját.

 

Petőfi Sándor: Ereszkedik le a felhő

 

Ereszkedik le a felhő                          Záporeső csak úgy szakad

Hull a fára őszi eső                             Fülemüle csak dalolgat

Hull a fának a levele                          Aki bús dalát hallgatja

Mégis szól a fülemüle.                       Megesik a szíve rajta.

 

 

Osváth Erzsébet: Útra kelt a nyár

 

Fürge lábán, lenge szárnyán

útra kelt a nyár

piros arcát, arany haját

nem láthatjuk már.

Gólyák, fecskék, fülemülék

elkísérték messze

erdő, mező elszendergett

és észre sem vette.

A kék eget, a meleget

mind becsomagolta,

a fellegek keseregnek

siratják azóta.

 

 

 

T. Varga Éva: Őszi vers

 

Esti virágok csendben csukódnak,

Udvara fénylik méz-sárga holdnak

Némák a fák is, levél sem rebben

Tücskök beszélnek szép őszi kertben

Kút vize hallgat, néha megloccsan

Bogárka alszik fázó bokorban

Halkan

Hó hull fejükre majd nemsokára.

 

 

Gyárfás Endre: Őszi pillanat

 

Fölnézek egyszer, s látom ám                         A szél sűrű bokorba ül

Alig van levél már a fán.                                De nem maradhat tétlenül.

Lehull a lomb, leszáll a nap,                           Ha tűzpiros bogyót talál,

pirul az ősz, s az alkonyat.                             Lecsipkedi a jómadár.

 

 

Csanádi Imre: Nyármarasztaló

 

Szól a rigó: de jó,

érik a dió,

millió,

millió!

 

Útra kel a fecske,

jajgat a fürjecske:

pitypalatty,

pitypalatty,

nyár, nyár,

itt maradj!

 

 

Kányádi Sándor: Jön az ősz

 

Jön már az ismerős,                            Lombot ráz, diót ver,

széllábú veres ősz.                              Krumplit ás, szüretel.

Sepreget, kotorász,                             Sóhajtoz nagyokat

meg-megáll, lombot ráz.                     S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

 

 

Osváth Erzsébet: Jött őszanyó hideg széllel

 

Jött őszanyó hideg széllel,                Fújtak, fújtak őszi szelek,

aranysárga vízfestékkel,                   Lehullottak a levelek.

sárgák lettek a levelek,                                 Ott vannak a fák alatt.

fújtak, fújtak őszi szelek.                 Látod a sok aranyat?

 

Csukás István: Dalocska

 

Csengő szól: gingalló,                         Züm, züm, züm. zúg a szél,

röppenj már pillangó!                         Táncol a falevél,

Pillangó messze jár,                            züm, züm, züm, ez a szél!

volt – nincs nyár, vége már.               Egy reggel itt a tél!

 

 

Reinhord Ekrhard: A kedves kis napsugár

 

Őszi égen száll a fecske,

Új hazáját keresgetve,

A csőrét előretolja,

Afrikába tart a gólya.

Színes kabátot kap a fa,

piros lesz az alma arca.

Ködbe bújik a hegytető,

hűvösebb lesz a levegő.

Szeptember szól: merre jár

a kedves kis napsugár?

 

 

 

 

Erdélyi József: Répa, retek, mogyoró

 

Répa, retek, mogyoró                       Korán reggel hideg van,

érik már a kertben                            hideg van már este

ritkán rikkant a rigó                          nagy fekete csapatban

a hajnali csendben.                          délre szállt a fecske.

 

 

Fésűs Éva: Sündisznócska

 

Tegnap korán esteledett                     Fújhat a szél szakadatlan

Sündisznócska ágyat vetett.                Melenget a mohapaplan.

Ágyat vetett az avarba                        Jó puha a földi fészek

Kicsinyeit betakarta.                           Aludjatok kis tüskések.

 

 

Osváth Erzsébet: Ribillió

 

Ez aztán a ribillió,                            A tolvaj szél járt a kertben,

lepottyant egy rakás dió;                  láthatatlan köpönyegben.

hogy lepottyant,                               A diófát megtépázta,

összekoccant,                                  megtépázta, aztán eltűnt,

összekoccant,                                  mint a pára.

nagyot koppant.                               Köd előtte, köd utána.

 

 

Weöres Sándor: Galagonya

 

Őszi éjjel

Izzik a galagonya,

Izzik a galagonya

Ruhája.

Zúg a tüske,

Szél szalad ide-oda,

Reszket a galagonya

Magába.

Hogyha a hold rá

Fátylat ereszt:

Lánnyá válik,

Sírni kezd.

Őszi éjjel

Izzik a galagonya,

Izzik a galagonya

Ruhája.

 

 

 

Darázs Endre: Csupa sár

 

Most az utca                           „Hallottad-e,

Csupa sár, csupa sár,              Te macska, te macska,

Sári néni                                 Vigyázzál

Kiabál, kiabál.                        A talpadra, talpadra!”

 

Ám a macska                          Sári néni

Hiába, hiába:                          Kiabál, kiabál:

Beugrott a                               „Jujj, a szobám

Szobába, szobába.                  Csupa sár, csupa sár!”

 

 

Kormos István: Almafa

 

Alma, alma, almafa,                        Alma, alma, almafa

ékes arany almafa                          ékes arany almafa

ez az álmos kicsi lány                    ez az édes kicsi lány

elaluszik alatta.                              mit álmodhat alatta?

 

 

Gyurcsó István: Fecskebúcsúztató

 

Sürgönydrót, villanydrót

Zengi a búcsúzót.

Véges végig hangjegyek:

Sorban fecskegyerekek.

-          Csivit – csivit, indulunk,

Van egy másik otthonunk!

De ott fészkünk nincs nekünk:

Fészket rakni megjövünk!

 

 

Csóri Sándor: Dióbél bácsi

 

Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakhat ott bárki,

Csak dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,

kinyílik a csontkapuja,

s cammogva előmászik

vén dióbél bácsi,

csak a szádat tátsd ki.

 

 

Tarbay Ede: Rigó rúgta dió

 

Kopog a dió                            Leül a fűre,

rúgja a rigó                              felnéz a fára.

örül a néne                              Eszeget csendben

szedi szegényke.                     rigó szavára.

 

 

 

Tordon Ákos: Őszi mondóka

 

Aranyhintón jött a Nyár,

hintója már messze jár.

Ezüst szánon jön a Tél,

erről dalol most a Szél.

Lám, a Tűz is erről pattog.

Gyerekek, ma benn maradtok.

Kint esik.

Bent a meleg jólesik.

 

 

Csanádi Imre: Alma

 

Érik az alma,

hajlik a gallya,

fűre hajlik, mint a sátor,

sok édes almától.

Szedjük,

kapjuk

habosra harapjuk, -

a többivel mi legyen?

Holnapra hagyjuk.

 

 

Radnóti Miklós: Október

 

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

 

Búth Emília: Őszike

 

Szőlőt szemel a Nap,

aranyos a reggel.

 

Dió koppan

orrod elé –

mért jársz üres zsebbel?

 

 

 

 

Drégely László: Almafácska

 

Almafának

Hét az ága,

Nyolcadik a koronája,

Zöld levél közt

Piros alma,

Teljen véle

Meg a kamra,

Jusson minden

Napra kettő –

Így múljon el

Sok esztendő!

 

 

Gál Sándor: Szüret

 

Szőlő, szőlő fekete,                          Kilenc rigó énekel,

Mézédesre érett.                             Száz seregély táncol,

Szaladj kövér puttonyos,                  Fut a kövér puttonyos,

Vidd a szerencsédet.                        Ma fürgébb, mint máskor.

 

Két üres kád a kocsin,                      Három napos vigalom,

Kocsi előtt két ló,                             Minden hordó megtelt,

Pince elé totyogott                            Talán sosem láttam még

Három üres hordó.                           Ilyen víg szeptembert.

 

 

 

Galambosi László: Dió

 

Azt fütyüli a rigó,

megérett már a d