Galambosi László: Dió

 

Azt fütyüli a rigó,

megérett már a dió.

Le kell verni mind a fáról.

Öregapó diót zsákol.

Hív anyóka. Jó ebéd lesz.

Gőzölög a diós rétes.

 

 

Janicsák István: Lombhullás

 

Lágyan, lassan lengedezve

szellő libben halkan.

Lomha levél földre hullva

elpihen a parkban.

 

 

Keszeli Ferenc: Őszi ének

 

Ne kérdezd,                        hókalappal

hogy hol a                          süvegel,

tél!                                     csizmád

Decemberre                       talpán

ideér.                                 bekukucskál,

Minden vizet                      minden zöldet

beüvegez,                           lelegel.

 

 

Pákolitz István: Dió

 

Kihasadt a dió                                    Ősz anyó megvarrná –

zöld zakója;                                        ökörnyállal,

nem csoda, viseli                                de az a pár öltés

tavasz óta.                                          mit használna?

 

                        Lábadozik a szél

                        közel – távol:

                        kirázza a diót

                        zakójából.

 

 

Székely Dezső: Szeptember

 

Zú, zú, zú,                                    Hu, hu, hu,

az ősz szele fú,                              huhog az uhu,

várja már a cinegéket                     hűs esőben ázik minden

jó meleg odú.                                 város és falu.

 

                   Kár, kár, kár,

                   szól a varjúszáj,

                   délre szálló felhők után

                   elfutott a nyár.

 

 

Szalai Borbála: Mogyorót szedtem

 

Zöld erdőbe mentem,

mogyoróra leltem.

Ettem is, szedtem is,

megtömtem a zsebem is.

Ami pedig ott maradt –

mókusoknak hagytam azt!

Szilágyi Domonkos: Ősz szele zümmög

 

Ősz szele zümmög,                 Aludhatsz, falevél,

aluszik a nyár már,                 betakar a tél,

aludhatnál falevél,                  reggel a kacagás

ha leszállnál.                           az egekig ér.

 

 

Izes Mihály: Jön az ősz

 

Susogó sás közt,

zöld levélben,

látod-e? Ősz jön

szálló szélben.

 

 

Darázs Endre: Őszi posta

 

Egyre másra jönnek               Pirosat, meg sárgát

A hűvös szelek,                      Barnát, vegyesen,

És zsákszámra hoznak            Csak zöldet nem hoznak

Sürgős levelet.                        Most már egyet sem.

 

 

Donkó László: Őszi zápor

 

Patakparton kagylóház,                   Őszi zápor zuhorog,

megkövült kis sátor,                        a vén rák nem ázik,

belebújt a pók koma,                       ha nagy lenne a zuhé,

nem áztatja zápor.                          víz alá bemászik.

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

 

Találtam egy falevelet,                                   Ha az arcom elé tartom

gesztenyefa levelét.                                       látom, nagyobb, mint az arcom.

Mintha megtaláltam volna                              Ha a fejem fölé teszem,

egy óriás tenyerét.                                         látom, nagyobb, mint a fejem.

 

                        Hogyha eső cseperegne,

                        nem bánnám, hogy csepereg,

                        az óriás tenyerével

                        befödné a fejemet.

 

 

Csanádi Imre: Ősz-elő

 

Szállj, szállj ökörnyál,

Jön az ősz, megy a nyár, -

megy a nyár, a nevetős,

komolykodva jön az ősz,

csillámló derekkel,

sárga levelekkel,

szőlővel, mosolygóval,

fűre koccanó dióval.

 

Tasnádi Varga Éva: Fecskebúcsú

 

Búcsúzik a fecskepár:

- hideg szél fúj, ősz van már,

elrepülünk messze, messze,

tengeren túl, napkeletre.

Szárnyunk lendül, búcsút int,

tavasszal jövünk megint,

deres most a fészek alja,

később fehér hó takarja,

befagy patak fénylő tükre,

álom borul fára, fűre.

Elrepülünk mind a ketten

többi fecskeseregekkel,

fiókánknak mondjuk: - Nézd meg,

jövőre is lesz majd fészked,

kijavítjuk, megtapasztjuk,

könnyű szalmát, pelyhet hordunk,

olyan lesz, mint régen volt,

simogatja nap és hold,

most pedig kék szárnyunk rebben,

s útnak indulunk mi ketten.

 

Pálvölgyi Pál: A fecske búcsúja

 

Egy kis fecske egyik este,

mikor megtért az ereszre,

keservesen csicseregte:

„Szeptemberben e berekben

nincsen fecske-élelem.

El kell mennem, mert a hideg

ellenségem énnekem.

Megígérem, tél végével,

ha megjön a kikelet

- és elűzi a telet, -

itt leszek az eresz szélén

és a puha fészek mélyén

kis fecskéket nevelek.

Verseghy Erzsébet: Őszi hangulat

 

Fújdogál az ősz szele,

hullik a fa levele,

viszi a szél, zörgeti,

utca hosszat görgeti.

Fél szemét az öreg Nap

behunyta még a minap.

Varjú kering fák fölött,

gyászruhába öltözött,

ennivalót keresgél,

hűvös eső szemerkél.

 

Szepesi Attila: Csiga-vándor

 

Fűszálon, levélen

csiga csúszik kevélyen.

Pestről indult

tavasszal,

nem haladt csak arasszal.

Jaj Pécsre mikor ér?

Múlik az ősz,

jön a tél.

Csiga-vándor

mendegél.

 

Lukács Angéla: Ősz

 

Sim-sum fúj a szél,

Az a kis fa jaj de fél!

Minden ága megremeg,

a levele lepereg.

Ej-haj! Semmi baj,

újra zöldül majd a gally.

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?

 

Öt ujja van gesztenyefa-                     Öt ujja van? Nem mind olyan.

levélnek.                                             Legtöbbjének hét ujja van.

Öt ujja van, mint a gyerek                  Öt ujja, hét ujja,

kezének.                                             hozzá még a hátulja.

 

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

 

Licskes-lucskos öreg bácsi

(hujj-hujj, és a Szél vagyok!)

kék udvarban seprőjével

megkergette a Napot.

Szél mondta: „Hujj-hujj-hujj!”

Nap mondta: „Bujj, bujj, bujj!”

Szél kergette,

utolérte,

jól megverte a Napot,

megkergette,

utolérte,

jól megverte,

összetörte,

kék udvarból kiseperte,

kendőjébe bekötötte,

mondjátok meg, hová tette?

Zsebre tette a Napot.

Zsebre tette? Zsebre ő!

Azért van most rossz idő!

 

 

Pákolitz István: Hangya

 

Kenyérmorzsát visz a hangya,                    Ha én fúvó szél lehetnék,

segít neki apja, anyja;                                  a felhő elé kerülnék;

sietnek, mert fú a szél,                                 szétfújnám az égi tájon,

fúvó szélből eső kél.                                    hogy a hangya meg ne ázzon.

 

 

Fazekas Anna: Szüret

 

Megérett a szőlő          Kopasz már a tőke,         Mézillatú musttal

arany gerezdje,             csordultig a kád,              teli a pohár,

puttonnyal leányok        piros faparázson              vidám nótaszótól

mennek szüretre.          sütnek szalonnát.             hangos a határ.

 

László Gyula: Szálló levelek

 

Lehullott egy falevél                        Elszunyókál, szendereg,

szelek hátán útra kél,                       aztán jönnek új szelek:

hegyen – völgyön átröpül,                 libeg, pörög, messze száll,

ha elfárad, lecsücsül.                        világ végén majd megáll.

 

 

Tamkó Sirató Károly: Szembeszél

 

Hogyha fúj a szembeszél,

okos ember nem beszél!

Lélegzik az orrán át.

Nagy hidegben, ősz-esőben

így játssza ki a náthát!