Sorszám

Gyakorlatok

Megjegyzés

1

Ismétlés

2x

Járásgyakorlat:

• járás körben, jelre megállás, újabb jelre ismét tovahaladással járás

• ugyanez, de taps után helybenjárás a feladat

• járás karkörzéssel

kargyakorlat, nyújtó hatású

Fejlesztés: Reakcióképesség (tapsra megállással), reakciógyorsaság (időben reagálás), motoros képességfejlesztés (helyben járáskor)

Gyertek, alakítsunk egy kört, forduljatok menetirányba és járjatok körbe, majd tapsra álljatok meg, újabb tapsra járás körbe ismét.

Ügyesek vagytok, most ha tapsolok, utána helyben kell járni, újabb tapsra megint körbe jártok.

Megérkeztünk malomba, segítsünk búzát őrölni. Egyikezeteket tegyétek magastartásba, másik mélytartásban a test mellett, majd körözzünk előre. Ismeritek azt a mondókát, hogy: „ Lassan forog a kerék, mert a vize nem elég. Gyorsan forog a kerék, mert a vize már elég.

Futásgyakorlat: Az iramot a ritmus határozza meg (tapsolással). Belegyorsuló, lassuló futás felváltva.

Fejlesztés: Reagálás gyorsaság, Ritmusképesség

Most, hogy elkészült ez a sok búza kapjuk fel a hátunkra és fussunk el vele a boltba, de az út az erdőn keresztül vezet, ezért sietnünk kell, hogy még napnyugta előtt át tudjunk érni az erdőn. Figyeljetek, mert olyan iramban kell futni, ahogy tapsolok. Tehát, ha lassan tapsolok, lassan kell futni, ha gyorsan tapsolok, akkor pedig gyorsan.

Köszönöm, elég!

Ismétlés

2-3x

Kh.: guggolótámasz, majd tenyéren, talpon járással mászás körbe

Fejlesztés:

Kar-has-hát-lábgyakorlat

Erősítő-nyújtó hatású

Fejleszti a koordinációt (szem-kéz, összerendezett mozgás)

Elfáradtunk a búza cipelése közben, ezért már csak mászással tudunk közlekedni. – (Mutatom a gyakorlatokat mindig.)

Ügyesek vagytok! Köszönöm! Elég.

Ismétlés

folyamatosan

Lábujjhegyen haladással, karok magastartásban

Fejlesztések:

Nyújtó hatású, kéz-lábgyakorlat

Elérkeztünk az erdőhöz, ezért csak lopakodva szabad közlekedni, nehogy felébresszük a medvét. Álljatok fel! Kezeteket tegyétek magastartásba a búzával, és lábujjhegyen haladunk tovább. Csak halkan, nehogy felébredjen a medve! Ügyesen kikerültétek a medvét.

Ismétlés

Folyamatosan

Páros lábon szökdelés előre.

Fejlesztés:

Erősítő hatású lábgyakorlat

Fejleszti a szem-lábkoordinációt.

Vigyázzatok! Előttünk fa akadályok vannak, amiket csak átugorni tudtok. Mindenki alapállásba helyezkedik, lábát összezárja, keze a teste mellett, majd páros lábon szökdeljetek tovább. Az az ügyes akinek nem nyílik szét a lába.

Ismétlés

2x

Hasonfekvés, mindkét kéz magastartásban

Fejlesztés: Nyújtóhatású gyakorlat

Jön egy szarka csapat, gyorsan feküdjetek le a szőnyegen a földre, mert elviszik a zsákmányunkat! Kezeteket nyújtsátok ki előre, jól nyújtózkodjatok meg!

Ismétlés

2x

Kh.: hasonfekvés, kezek magastartásban, majd törzs- és egyik kéz emelése, tekintet körbehordozása, leengedés kiindulóhelyzetbe, majd ugyanez a másik kézzel is

Fejlesztés: erősítő hatású, hátgyakorlat

Most nézzünk körül, hogy elmentek-e már ezek a madarak. Emeljük egyik kezünket a szemünk fölé, így, s nézzünk körül. Jó, most tegyük le, és a másik kezünkkel is végezzük el ezt a feladatot.

Elmúlt a veszély, ügyesen elrejtőztetek!

Ismétlés

4x

Kh.: terpeszállás, jobb oldalsó középtartás, majd törzshajlítás előre és függőleges kaszálás.

Fejlesztések:

Kar - hát - oldalgyakorlat, erősítő (kar, oldal)-nyújtó hatású (hát)

Álljatok fel. Meg is érkeztünk a raktárhoz, ahol a búzánkat tárolhatjuk, már csak be kell hajigálni ezeket a nehéz zsákokat. Lábatokkal terpeszállásba, kiskaput csináljatok, törzshajlítás előre, fogjátok meg a zsákot és lendítsétek be a raktárba (a polcok a raktár). – mutatom mindig.

Ki az az ügyes, aki egy nagy lendítéssel be tudja hajítani a raktárba?

Játék: „Farkasfogó”

„2 szalag” között mozoghat a farkas és kaphatja el a gyerekeket, az is farkas lesz, akit elfognak. (zárt- nyitott vonalak)

Szervezési feladat: a farkas terének biztosítása két vonallal

Most mivel ilyen ügyesek voltatok, hoztam nektek egy játékot: Még itt vagyunk az erdő szélén, ahol a farkas vadászik, de szeretnénk hazajutni. A farkas a két vonal között futhat csak, tehát ott kaphat el másokat, miközben megpróbáltok hazajutni. Akit megfognak, szintén farkassá válik. Van nekem ehhez egy mondókám, aminek a végén (ahol a fussunk, fussunk ajjaj elhangzik) szabad nekiállni futni a túloldalra.

„Erdő szélén nagy a zaj, miért ez a nagy zsivaj?

Farkas oson az a baj, fussunk, fussunk, ajjajaj!”

De sok ügyes kis kakas van itt. Ez a farkas ma nem lakik jól!

Légzőgyakorlat

Alakítsunk egy kört. Szívjátok be a levegőt, közben a kezetek emelkedjen fel magastartásba, majd mikor kifújjuk a levegőt, leengedjük a karunkat, és azt mondjuk, hogy „Hahó hajóóóó!” Az az ügyes, aki minél tovább bírja egy levegővel.

Levezetés

Gyertek, visszamegyünk a csoportba. Forduljatok menetirányba.

„Erre kakas, erre tyúk, erre van a gyalogút. Taréja-haréja, ugorj a fazékba. Zsupsz!”

Köszönöm szépen! Mindenki nagyon ügyes volt!

Egészségetekre a tornát!

Motiváció és szervezési feladatok:

Érdeklődésüket a magyar népmesék kezdő dalának elfurulyázásával keltem fel, majd megkérem őket, hogy terítsék le a mesedunyhát.

A mesekönyvet szintén viszem magammal.

Megpróbálom úgy leültetni a gyerekeket, hogy a türelmetlenebbek távol kerüljenek egymástól.

Én is leülök, majd arra kérem őket, hogy szép csendben hallgassák a mesét.

A mese kezdete:

A cím után kis szünetet tartok, mely alatt előveszem az illusztrációkat tartalmazó, általam készített könyvet. A könyv kinyitásával elkezdődik a mese.

Expozíció:

A mese szereplőinek bemutatása: A királyfi, s a 3 állat (nyúl, róka, őzike).

Első kép – vár unatkozó királlyal

Bonyodalom:

Második kép – királyfi a nyúllal

Az állatok hangját elváltozott hangon igyekszem megtestesíteni.

Harmadik kép – királyfi a rókával

Negyedik kép – királyfi az őzzel

Fokozás:

Ötödik kép – tölgyfa, királyfi, első tündérlány

(A hangulatot a hangommal is érzékeltetem, de ügyelek arra, hogy ne túlzottan fokozzam a feszültséget, nehogy megijesszem őket.)

Hatodik kép – tölgyfa, királyfi, második tündérlány

Hetedik kép – tölgyfa, királyfi harmadik tündérlány, kis nyúl

Nyolcadik kép – kút, királyfi, tündérlány, nyúl

Tetőpont:

Kilencedik kép – boszorkány kútba dobja a tündérlányt

Beszédtempó fokozásával növelem a feszültséget.

Tizedik kép – királyfi, kis nyúl, boszorkányné lánya, boszorkányné elbújva, kútban aranyhal

Tizenegyedik kép – kastély, boszorkányné és lánya

Tizenegyedik B kép – kastélyban hal evés, földön halpénz

Tizenegyedik C kép – kastély udvarában aranyalmafa

Tizenegyedik D kép – kastély udvarában aranyalmafa kivágása

Tizenkettedik kép – szegény ember háza, tündérlány takarít, szegény ember lánya meglesi őt.

Megoldás:

Tizenharmadik kép – tündérlány a királyfival, elzavart boszorkány lánya

Hangulati lezárás:

A mese befejezése után elfújom a furulyámon a magyar népmesék kezdő dalát, majd egy kis szünetet tartok, utána meg lehet nézegetni az általam készített meseillusztrációt.

Visszavezetés a játékba:

Tündérlányok megkeresése, „hideg-meleg” játékkal, amiket aztán ki lehet színezni.

Szervezési feladatok: vizuális terepasztal előkészítése, hogy mindenkinek jusson hely.

Munka közben dicsérek, buzdítok, kérésre segítek.

„Kérlek, segítsetek nekem leteríteni ezt a mesedunyhát, amely majd elrepít minket meseországba, ahol egy szép történetet hallgattok A három ágú tölgyfa tündéréről.”

„Üljetek le, fogjátok meg a dunyha szélét, de el ne engedjétek! Már repülünk is meseországba!”

(„Egyszer volt, hol nem volt, szép mesének ennyi elég volt!”

„Ha szép csendben lesztek, jöhet az igazi mese!” – amennyiben nem csendesednek el, akkor mondom ezt tréfásan.)

A mese címe: A háromágú tölgyfa tündére

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon, de még az Óperenciás-tengeren is túl, lakott a zöld királynak egy fia. Egyedül volt a kastélyban, hát unatkozott. Vette fegyverét, kiment vadászni. Mihelyt kiért az erdőbe, talált egy kis nyulat. Célba vette, hogy lelője. A nyúl rimánkodni kezdett:

• Bocsáss meg, királyfi, jótettedért jót várj, hadd meg az életemet!

Meghagyta a nyúl életét, nem bántotta. Továbbment, a nyúl is elszaladt. Talált aztán egy rókára. A rókát is célba vett, és a róka is azt mondta:

• Ne lőj le, királyfi, hadd meg az életemet, jótettedért jót várj!

Azt is elbocsátotta, s ment tovább az erdőbe.

Talált aztán az erdőben egy kis őzet. Azt is célba vette, hogy lelője, az is visszaszólt neki:

• Királyfi, bocsánatot kérek tőled, hadd meg az életemet, mert jót mondok neked, majd még megköszönöd.

Elbocsátotta azt is.

Azt mondja neki az őz:

• Kegyes királyfi, megmondom most az én hálámat. Menj be az erdő közepéig! Találsz ott egy háromágú tölgyfát. Vágj le abból egy ágat! Majd abból az ágból kijön egy tündérkislány. Az lesz a feleséged. De vígy magaddal egy kis vizet, netalán még szükség lehet reá.

El is ment a királyfi, meg is találta a tölgyfát, le is vágta róla az ágat, ki is jött abból egy szép tündérleány. Rögtön rikoltott a királyfinak:

• Jaj, vizet, mert megfulladok!

Forgott a királyfi ott körül kereken, hogy a vizet elővegye, de a flaskó feldűlt, és a víz kifolyt. A szép tündérlány meghalt. Nem volt mit tenni, felvette az ölébe, elvitte haza, eltemette.

Telt-múlt az idő, megint elment vadászni. Megtalálta a rókát.

• No, kegyes királyfi, bocsánatot kérek, jótettedért jót mondok. Menj el megint az erdőbe, oda, ahol a tölgyfáról egy ágat már levágtál volt. Vágj le még egy ágat, mert abból is egy szép tündérleány jő ki. De vizet vígy neki, mert szükség lehet reá.

Járt a királyfi erre-arra, hogy vizet kapjon ott az erdőben, de nem talált. Volt nála egy kulacs bor. Gondolta, hogy hát az is jó. De megint úgy járt, mint a múltkor. Levágta az ágat, kijött abból egy szép tündérlány, ő bort adott neki, de a lány mégis meghalt, mert a bor igen erős ital volt neki. Nagy búban volt a királyfi, hogy abból is kifogyott. Felvett azt a lányt is, hazavitte nagy szomorúan, hogy milyen szerencsétlen ember is ő. Az Isten megadta neki a szerencsét, s ő nem tudta felhasználni. Eltemette azt a lányt is szép rendesen.

Búsult, búsult egy darabig, de aztán megint elment az erdőbe vadászni. Találkozott akkor a nyúllal.

• No, kegyes királyom, jótettedért jót mondok. Gyere velem, hadd mutassam meg, hol van az élő víz.

Elmentek ketten, megtalálták a forrást.

• Vigyél vizet innen magaddal. Menjünk most tovább.

Megtalálták a tölgyfát, amelyről a királyfi már két ágat levágott; a harmadik ág még rajta volt.

• No, most vágd el ezt a szép tölgyágat.

Levágta, s abból is egy szép tündérlány jött ki.

Kiállt is rögtön a lány, azt mondja:

• Vizet, vizet, mert megfúlok!

A kis nyúl kapja a kancsót, odanyújtja a kislánynak. Az jót ivott belőle és megmaradott, nem halt meg. Akkor a kislány letérdelt a királyfi előtt, bocsánatot kért tőle, hogy kiszabadította a tölgyfából. Elmondta neki a sorsát:

• No, tisztelt királyfi, engemet az Isten néked rendelt ezen a világon. Köszönöm jótettedet. Hárman voltunk testvérek, de meg voltunk mindnyájan átkozva, hogy ne tudjunk megszabadulni ennek a tölgyfának a gyökerétől, valameddig egy ember le nem vágja. Ezentúl már együtt leszünk mi ketten ezen a világon.

Megölelték, megcsókolták egymást. A kis nyúl ott ugrált előttük, örvendve, hogy megszabadították az ő kedves asszonyát.

No, útra keltek mind a hárman. Mentek, de útközben, mielőtt hazaérkeztek volna, a városon kívül volt egy szép kút. Oda leültek, megbeszélték most már a maguk sorsát. Azt mondja a tündérleány a királyfinak:

• Tisztelt kedvesem, sajnálom fáradságodat, de én ebben a tündérruhában nem vagyok bátor bemenni a te kastélyodba. Hagyjál itt engemet a kis nyúllal. Menjél előbb csak te haza, hozzál nekem új ruhát.

Ott is maradt. A királyfi elment, hogy hozzon neki ruhát. De örömében sok időt töltött otthon, vadonatúj ruhát csináltatott a tündérlánynak. Várták ők, várták a királyfit, de csak nem érkezett vissza.

Jártak a kútra sokan vízért. A tündérlány azért, hogy ne lássák ott a kútnál a tündérruhában, felmászott arra a nagy fűzfára, amely árnyékot tartott a kútnál. A kis nyúl meg elment eleséget keresni.

Kiment a kútra egy boszorkányné is vizet meríteni. Betekint a kútba, lát egy fényes fehérségű szép tündért. A tündér már fenn volt a fűzfán, de képe meglátszott a vízben. Tekintett a boszorkány erre-arra, de élő személyt csak nem látott. Végül is azt gondolta, hogy az a kép a kútban az ő képe. De végül mégis meglátta a tündérlányt fenn a fán. Levette a fáról, megkérdezte, hogy mi okból hágott oda. A tündérlány elmondta, hogy mi minden történt vele, s hogy őt egy királyfi szabadította meg. Mindent, mindent elmondott annak a boszorkánynénak. Azt is, hogy épp most várja ő a királyfit, hogy más gúnyát hozzon neki.

Akkor a boszorkányné megfogta és bedobta a kútba a tündérlányt. Volt neki is egy lánya: elment gyorsan haza, kivezette a maga lányát a kúthoz, és felhágatta azt a fűzfára.

Odaérkezett a királyfi a gúnyával. Szólítgatja a tündérlányt, keresi, hogy hol lehet az ő menyasszonya. A tündérruhát már felvette a boszorkányné lánya, de ő maga, hiába, mégis fekete volt.

Meglátja végre a kis nyulat a királyfi, kérdi attól is, hogy hol van a lány.

• Én itt hagytam – mondja a kis nyúl – a kút mellett. Elmentem eleséget keresni, közben felmászott a fűzfára.

No, már nézik körül kereken, hát hol van az a lány a fán. Mondja a király neki:

• Szállj le onnan, öltözzél fel!

Mikor leszállt a fáról, látja az ábrázatját, hogy csúnya fekete. Pedig milyen szép volt! Mi történt véle?

• Ó, lelkem, kedvesem – mondja a boszorkányné lánya -, a nap sugara reám tűzött, megfogta az egész ábrázatomat.

Felöltöztette így is a királyfi, azt gondolta, hogy ő a tündérlány. Elvitte haza. De abból a tündérlányból, az igaziból, akit a boszorkányné bevetett a kútba, lett egy szép aranyhal. De hagyjuk most még az aranyhalat a kútban.

A cigánylány élt, élt a királyfival, felesége volt neki. Elment egyszer a vén boszorkányné a lányához. Mondja neki:

• Vajon nem történik-e valami még abból, amit azzal a tündérlánnyal csináltunk? Mert én kijártam a kúthoz, és egy szép aranyhalat láttam a vízben. Hátha abból a lányból lett az a hal? Azt tanácsolom én neked, fiam – mondja a lánynak -, tedd magad beteggé. Mondjad a királyfinak, addig nem gyógyulsz meg, amíg azt az aranyhalat, amely abban a kútban van, ő ki nem fogatja.

A királyfi azt is megcselekedte a kedveséért. Kifogatta az aranyhalat, megfőzték, a boszorkányné lánya evett belőle, és íme, meggyógyult. De mikor a szakácsné tisztította a halat, egy pikkelyecske, egy halpénzecske leesett a földre. Ahogy a földben az kifakadott, lett egy szép aranyalmafa. Az a fa minden éjszaka megvirágzott. Délig megért az alma rajta, de éjszaka mindig elvitték a gyümölcsét.

Gondolkodóba esett a király, vajon mi lehet az oka, hogy ők annak a fának a gyümölcsét nem tudják használni. Nem tudta,, hogy annak a gyümölcsét a tündérek hordják el. No, de a boszorkányné megint elment a lányához. Mondja a lányának:

• Mi dolog ez? Valahogy még kiderül, hogy nem te vagy a tündérlány. Ki kéne vágatni azt a fát!

Mondta is hát a királyné a kiálynak:

• Semmi hasznát nem vesszük annak a fának! Vágasd le onnat, hogy többet ne is lássuk!

Volt a szomszédban egy szegény ember. Azt hívatta el a király, hogy vágja ki a fát. Ki is vágta a fát az rendesen, de mikor a szegény ember hasigálta, aprítgatta a fát, egy kis darab kiesett belőle. A szegény ember pedig látva, hogy aranyfa ez, azt a kis darabot betette a zsebébe azzal, hogy hazaviszi kincsnek.

A király nem tudta, hogy a szegény ember valamit elvisz onnan; megfizette a fáradsága díját. A szegény ember hazament. Letette az a kis darabka fát, melyet a zsebében vitt, a tűz mellé, a kis szegletbe. Az ott megmaradt, de a fa többi részét a királyné elégette.

A szegény ember házában pedig, amikor este lett, olyan világosság támadt, hogy gyertya nélkül is láttak. Mondja a feleségének a szegény ember:

• Bizonyára ez a kis fadarabocska világít.

Úgy is volt.

Másnap elment a szegény ember munkába feleségestül, lányostul. Reggel elmentek, a házak ki se seperték, s az ágyat se rendezték el. Estére, mikor hazaértek, hát az ő házuk ki van seperve, az ágy felékesítve, minden rendesen. Gondolták magukban, ki járhat az ő házukban, aki úgy dolgozik, mikor ők mindent szerteszét hagytak.

Másnap reggel újra készültek, hogy menjenek a királyhoz munkába. De most otthon hagyták a lányt elrejtve: hogy lesse meg, ki jár az ő házukba. Megint úgy hagyták szerteszét minden portékájukat. A lány az ablak alatt állott, titkon, hogy senki meg ne lássa. Hát abból a kis fadarabból kijő egyszer csak egy tündérlány, kezd sepregetni a házban. A szegény ember lánya csak nézte egy ideig, hogy mit dolgozik az a lány, aki abból a fácskából jött ki. Aztán hirtelen beszalad a házba, a fácskát megragadja. A tündérlány már nem bírt visszamenni a fába.

No, megkapták a tündérlányt. Annak nem volt mit csinálnia, ott maradt vélük. Attól fogva a két lány együtt ment el a király udvarába munkába.

Egyszer a király mesét akart hallani. Mondott ez is mesét, a másik is egy mesét. Rákerül a sor a tündérlányra. Mondja a király:

• No, mondjál már te is egyet, te vagy itt a legszebb. Lássuk, mit láttál, mit próbáltál életedben.

A tündérlány erre elkezdte mondani. Éppen az ő kedveséről kezdett mesélni:

• Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Kiment az egyszer vadászatra, találkozott egy kis nyúllal… - s végigmondta az egészet addig, hogy: „Én vagyok az a tündérlány, akit a királyfi a tölgyfából kivett!”

Megölelte erre a lányt a királyfi, elzavarta a boszorkány lányát, s elvette feleségül a tündérlányt. Máig is élnek, ha meg nem haltak.

„A csoportszobában is elrejtőztek színezni való tündérlányok, meg kéne keresni őket.”

„Ki az a bátor, aki szívesen segítene nekünk megkeresni?”

„Álljatok fel, hajtsuk össze a takarót. Köszönöm!”

„Most üljetek le az asztalokhoz, és ki lehet színezni a tündérlányokat!”

„Ismertek olyan dalokat, amiben szintén találkozunk kúttal?”

Mély kútba tekintek, aranyszálat szakítok.

Benne látom, testvérkémet,

Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba.

(Ha más dal is eszükbe jut, azt is elénekeljük. Pl.: Katalinka szállj el.)