I. fokozat

1.) „Név – út” játék

Jelöljünk ki egy kiinduló pontot a szoba egyik falánál, távolabb pedig a cél helyét. A gyermek a kiindulópontra áll és csak akkor léphet egy lépést előre, amikor a felsorolt szavak között a saját nevét meghallja. Pl.: „ház, kályha, virág, Péter, alma, baba, Péter, autó, labda, szék, Péter … stb”. A szavakat monoton hangon kell sorolni.

Ha a gyermek nem lépett előre nevét hallva, akkor megállítjuk, és egyet vissza kell lépnie. Ha nem téved, jutalom várja a célnál.

Ezt a játékot 4-5 fős gyermekcsoporttal is eljátszhatjuk, ilyenkor minden gyermek nevét beillesztjük a tárgynevek sorába. Ha versenyjátékot tervezünk, akkor minden gyermek kezébe négy kockát adunk, ha valaki hibázik, egy kockát letesz. Akinek a célnál minden kockája a kezében van, az a győztes. Aki elveszítette valamennyi kockáját útközben. Az kimarad a játékból a következő körig.

2.) „Ház – út” játék

Ezt a játékot hasonló szabályok szerint játszhatjuk, mint a „név – út” játékot, azzal a különbséggel, hogy itt a ház szót emeljük ki, azaz a gyermek a ház szónál léphet egyet előre. Nehezíthetjük a játékot úgy, hogy megváltoztatjuk a mozgást (előre lépés helyett guggolás, taps …), vagy a szavak sorába a gyermek nevét is beillesztjük, de ebben a játékban a saját név hallatára nem szabad mozdulni.

3.) „Nagynénimnek van egy macskája”

Ezúttal a gyermeknek (csoportnak) az a feladata, hogy a macska szóra figyeljen egyszerű mondatokban. Ha a macska szót hallja, fel kell állnia, ha a szó újból előfordul, akkor le kell ülnie. A mondatok ismétlődnek, de mindig csak az utolsó szót változtatjuk meg. Pl.:

A nagynénimnek van egy kutyája.

A nagynénimnek van egy macskája. (feláll)

A nagynénimnek van egy háza.

A nagynénimnek van egy kecskéje.

A nagynénimnek van egy macskája. (leül)

Ha több gyermekkel játszunk, akkor mindenkinek egy másik szóra kell mozdulnia. Nehezíthetjük a játékot úgy, hogy a mondatokban több szó is változik, de a gyermeknek mindig ugyanarra kell mozdulni, felállni majd leülni. Pl.:

Zsuzsi csokoládét eszik. (feláll)

Zsuzsi labdával játszik.

Zsuzsi csokoládét eszik. (leül)

Ebben az esetben a csokoládé szónál kell a gyereknek a megbeszélés szerint cselekedni. Ha a csoportban történik a játék, akkor minden gyermek kap egy, a többiektől eltérő mondatot, amelyre a fenti módon kell „mozognia”.

II. fokozat

Történet felolvasása

Olvassunk fel a gyermeknek egy olyan történetet. Amelyben egy kiválasztott szó gyakran előfordul. Beszéljük meg vele, hogy melyik ez a szó. Kérjük meg arra, hogy ahányszor ezt a szót hallja, koppantson egyet a ceruzájával az asztalra. Ehhez a feladathoz bármelyik történet vagy mese kiválasztható, de öt percnél hosszabb ideig nem szabad a felolvasásnak tartania. Példaként a következő történet képzelhető el. A gyereknek a „méh” szóra kell figyelnie.

A méh

A kis méh egy nagy méhkasban élt testvéreivel és anyjával, a méhkirálynővel. Egy napon egy idősebb méh jött a kis méhhez és azt mondta: „Gyere, repülj velem, én megmutatom neked, hogy kell jó mézet csinálni. Belőled is jó mézkészítő lesz!” Akkor a kis méh az idősebb méhvel kirepült. Egy szép rétre értek, ahol sok tarka virág volt. Zümmögve és surranva szállt le a két méh egy virágra. Az idősebb méh feltárta a fiatalabbnak a nagy méh titkot: megmutatta neki, hogyan szívják ki a nektárt a virágból. Nemsokára ezt a kis méh is jól megtanulta. Ezután mindketten hazarepültek. Még sok mindent meg kellett tanulnia: mézet szállítani, méhkast építeni, a mézet betölteni. Estére a kis méh nagyon büszke, és nagyon fáradt volt. Megépítette magának az első méhkast és azt igazi mézzel töltötte meg. Reggel már teljesen egyedül kirepülhetett. Néhány nap múlva már ő vitte magával az egyik kis méhtestvért és beavathatta a méhek titkába. A kis méh nagyon boldog volt. Hogy mindezt megtanulta és a méhkas igazi tagjává válhatott.

III. fokozat

Zavarás

Most próbáljuk meg a gyermeket rávenni arra, hogy ne hagyja figyelmét elterelni a feladatról.

Ehhez „zörejkulisszára” lesz szükség, amit egy magnetofon segítségével állíthatunk elő. (Kazettára vegyünk fel néhány percnyi utcai zajt, 3-4 percnyi zenét, néhány perc beszédet, rádió híreket vagy regényrészletet és a saját hangunkat is újságcikk felolvasásakor.)

Ha a háttérhang-kazetta elkészült, kapcsoljuk be a magnetofont és olvassuk fel újra a „méh történetet”. A gyereknek megint csak az a feladata, hogy amikor a „méh” szót hallja, kopognia kell, de a zajháttér ellenére egyetlen „méhet” sem szabad elszalasztania. A kazetta mindig közvetlenül a beszélő mellett legyen.

Ezt követően ezt a gyakorlatot különböző történetekkel és szavakkal is elvégezhetjük.