Túrmezei Erzsébet: Hópelyhek evangéliuma
2009.08.12. 13:40
Túrmezei Erzsébet: Hópelyhek evangéliuma
1. veréb : Csipcsirip
2. veréb: Csipcsirip
1. veréb: Fúj a szél
2. veréb: Itt a tél
1. veréb: Fázol-e testvérkém
2. veréb: Bizony, nagyon fázom
1. veréb: Bújjunk csak így össze ezen a faágon!
Metsző hideg szélben, fagyos kemény télben, hogy meg ne dermedjünk szegény kis verebek!
1. veréb: Hideg ez a világ, nincs benne szeretet!
Kerestem, nem leltem.
Fáradtan leverten kellett megtanulnom: Hiába is várok, nincs itt a világon, amire a szívem amire a lelkem oly nagyon sóvárog.
2. veréb Hidegek a telek, rosszak az emberek.
Tengernyi sóhaj száll tengernyi könny pereg.
Már nem is remélek, jaj miért is élek?
Ezen a világon megdermed a lélek!
hópelyhek jönnek /énekelve/
Fényes égből sötét földre, száraz ágra, bús göröngyre
hulljon, hulljon hólepel!
Hirdesse bús embereknek, bánatos, borús szíveknek:
NÉZZETEK AZ ÉGRE FEL!
Könnytől ázott sötét földre, onnét jött le, onnét jött le
Ég és föld szent Királya.
Szeretetre hogy ha vágytok, föld fagyában hogyha fáztok,
NÉZZETEK CSAK ŐRÁJA!
1. veréb: Ó, de szépen énekeltek!
Kik vagytok ti, áldott lelkek?
1. hópehely: Hópelyhek vagyunk, hópelyhek!
1. veréb: Honnan jöttök? Messzeségből?
2. hópehely: Messzeségből, fényes égből.
2. veréb: Mit kerestek itt minálunk, hisz otthont mi sem találunk.
Ha van Nektek szebb hazátok, oda ugyan miért hagynátok?
Nyomorúság vár csak Rátok,
Bárcsak visszafordulnátok!
3. hópehely: Hogyha ez a fekete föld fehér életünk beissza, akkor sem
fordulunk vissza!
Ne félts minket, mi sem félünk!
A Királyok Királyának szolgálunk, amíg csak élünk.
Ide küldött, ide jöttünk, őrködik ő mifelettünk.
Róla zengett ismét dalunk, Érte élünk, Érte halunk.
veréb: Nem tudom hogy lehet kedve valakinek fényes égből sötét földre
jönni le?
Miért is jöttök ti ide?
hópehely: Te talán nem is tudod,
hogy a Szent Karácsony este ráborult már a világra?
Kicsiny gyertyák gyúlnak lángra, szeretetet hirdetők… S szégyellik a kopárságuk téli erdők és mezők….
Leszállunk hát mi reájuk,
hogy legyen fehér ruhájuk Égi Királyuk előtt, Ki e bús földre lejött.
veréb: Ki az az égi király?
hópehely: JÉZUS! Hát nem ismered? Ő az örök szeretet!
veréb: Akkor bizony nem ismerem, itt a földön nincs szeretet!
Én csak gyűlölködni látok napról napra embereket!
Hópelyhek: Szegény buta emberek! /fejcsóválva! / Szegény buta emberek!
veréb: Miért sajnáljátok őket, a gonosz gyűlölködőket?
hópehely: Hogyne sajnálnánk, mikor minden másképp lehetne!
De más volna a világ, hogyha mindenki szeretne!
veréb: Jó volna, de lehetetlen!
Ki kelthetne életet megfagyott, hideg szívekben?
Ki gyújthatna szeretetet gyűlölködő emberekben
8. HÓPEHELY : JÉZUS, JÉZUS EGYEDÜL!
Ő azért jött le a földre,
hogy a halott szíveket szeretet lángjára gyújtsa!
Érted? Szürke kismadár!
Egyre házról-házra jár, különösen karácsonykor, s minden ajtón bekopog.
Kínál áldást, békességet, megbocsájtást, üdvösséget.
hópelyhek: Szegény, szegény emberek, nem tudják mit vesztenek!
hópehely. Oly boldogok lehetnének, mennyországban élhetnének
már itt lenn a földön is, hogyha Jézust meg nem vetnék, Őt szeretnék, Őt követnék!
Hópelyhek: Szegény, szegény emberek….
veréb: Földre szállt le az Istenség, és elzárkóznak a szívek?
Ó micsoda esztelenség: azért van ilyen hideg!
hópehely: Ugye most már értitek, miért jövünk le a földre?
HIRDETNI AZ Ő NEVÉT!
Hirdetni bús embereknek: Ide, ide nézzetek!!!
Ilyen tisztán és fehéren jött le megváltani vérén titeket a MESSIÁS!!!
VERÉB: Ó csak hangosan kiáltsd, hogy meghallja minden ember!
Bárcsak tudnék énekelni, úgy szeretnék szárnyra kelni, hogy a föld minden határa figyeljen fel valahára a KIRÁLY hívó szavára.
Szívek, nyíljatok ki végre, kapuk, ajtók nyíljatok,
ím a szeretet királya kopogtat ma rajtatok!!!
Mindenki énekelve: Eljött, eljött a világra, mennynek, földnek szent
királya,
Üdvöt hoz mindenkinek.
Kegyelmet jelent a jötte, nyíljatok ki hát előtte
szomorú emberszívek.
Zengjen, zúgjon hálaének Istenünk dicső nevének,
ki megváltja életünk.
zengjen, zúgjon hálaének, kegyelmet és üdvösséget
MEGVÁLTÓT ADOTT NEKÜNK!!!!!