A pásztorok éjszakája

I. JELENET

1. pásztor: Hej, micsoda cudar idő! Fog vacogtató a hideg. És a szél úgy fú, mintha legalábbis az Öreg heggyel akarna birokra kelni.

2. pásztor: Nekem biz' még a kucsmám is a fejemre fagyott!

Öreg: Hagyd el, fiam! Pásztorember sokat tűr, keveset panaszkodik! Hanem most már telepedjünk a tűz köré, nehogy beléd fagyjon még a lehelet is.

Máté: Adjon Isten!

Öreg: Teneked is! Látom, Máté fiam, legény őrzője voltál a tűznek.

Máté: Én aztán nem voltam rest, öregapám. (letelepednek)

1. pásztor: Miféle muzsika ez?

2. pásztor: Semmi pajtás, csak a gyomrom kötekedik, hisz már fél napja, hogy nem ettünk.

1. pásztor: Igaz is, itt az idő, hogy megtömjük a bendőnket. Egész nap meg sem állt a kezünk. Én bizony el is fáradtam, meg is éheztem.

Öreg: Jól mondod, fiam, mindennek meg kell adni azt, ami neki jár. Elő hát az elemózsiával! De mielőtt belefognánk, adjunk hálát a Mindenhatónak jóságáért! Urunk, hálát adunk, hogy megőrzöd fiaidat! Hála, hogy a baj egész nap messze elkerült minket! Kérünk, terjeszd ki áldó kezed éjszakánkra is! Ámen.

Többiek: Ámen.

1. pásztor: Mesélj nekünk apó!

2. pásztor: Ahogy máskor is.

Máté: Mondd el János halász történetét!

1. pásztor: Inkább a kis Lukácsról mesélj!

2. pásztor: Nem, én a bátor és erős Fülöpről akarok hallani.

Öreg: Ma este egy olyan történetet ajándékozok nektek, melynél csudálatosabbat senki sem ismer a csillagos ég alatt. Egészen idáig itt melengettem a szívemben, de most figyeljetek jól, és melegedjetek fel ti is tőle. Nem mese az, amit hallani fogtok. Az első szótól az utolsóig igaz. Sok, sok évvel ezelőtt, éppen ezen az éjszakán történt, akkor még a hajam sem csillogott ilyen fehéren, és a járásom is fürgébb volt, ugyanúgy heverésztünk pásztortársaimmal a tűz körül. Előjött a szó erről - arról...

II. JELENET

Öreg: Én már csak azt mondom, hogy a pásztor élete a legszebb. Isten szabad ege alatt járni-kelni a nyájjal, danolászni közben és jókat falatozni.

1. pásztor: Finom, langyos tej, lágy puha sajt, hófehér túró. Már ha csak erre gondolok lúdbőrzik a hátam a gyönyörűségtől. Én bizony nem cserélnek senki ember fiával sem!

2. pásztor: Na nézd csak, már megint az evésen jár az esze. Hisz akkora már a hasad, mint az öregapám boroshordója.

1. pásztor: Te talán jobban festesz? Te piszkafa!

3. pásztor: Nono, fiaim! Pásztoremberek közt nincs helye a civódásnak, inkább a tűzre ügyelnétek, hisz alig pislákol már. Rakjatok rá! (ráraknak) De te öcsém az imént a szívemből szóltál. Ugyan kis híján otthagytam a fogam, a múltkor is, amikor az az átkozott farka a nyájra támadott, de a pásztorsors mégse ér fel semmi mással! A magunkfajtáról - és ezt véssétek jól a szívetekbe - a nagy Isten maga gondoskodik. Rajta kívül nem is parancsol nekem senki, ha akarom egész nap fütyörészek vagy esténként szembenézhetek a csillagokkal. A magam ura vagyok, mert hisz a gazda se néz hónapokig felénk.

4. pásztor: Még annak a cudar Augustus császárnak a katonái sem merészkednek idáig.

5. pásztor: Hej az a császár! Nem elég, hogy országunkban hemzsegnek a római zsoldosok, most még ezt a népszámlálást is parancsba adta.

6. pásztor: Igaz-e édesapám, hogy mindenkinek a szülővárosában kell feliratkozni?

3. pásztor: Igaz, igaz. Milyen szerencse, hogy még az ükapám is Betlehemben látta meg a napvilágot!

Öreg: Nézd csak bátyámuram! Mintha valami vagy valaki errefele tartana.

3. pásztor: Csak nem megint az öreg ordas? Dávid öcsém, hozd csak ide a kampós botomat! Majd ellátom én a baját!

4. pásztor: Nem is egy, hanem kettő! De mintha emberformájuk volna!

5. pásztor: Ember? Csak káprázik a szemed, Áron! Ezen a tájékon? Ilyen késői órában?

4. pásztor: Pedig úgy van, ha mondom!

2. pásztor: Igen, igen, jól mondja! Egy asszony és egy ember. Most már én is látom.

1. pásztor: Vajon milyen szükség vetette őket errefele?

5. pásztor: Hisz az az asszony már alig áll a lábán.

József: Adjon Isten, jóemberek!

3. pásztor: Jól szóltál azok között vagy. Hozott Isten, mi járatban vagytok ezen a kihalt pusztaságon?

József: A feleségem és én a császár parancsára keltünk útra, hogy felírassuk magunkat. Mindketten Betlehemből, Dávid király családjából származunk. Egészen eddig szállást kerestünk a városban, de hasztalan, az emberek megkeményítették a szívüket, pedig lassan elérkezik az ideje, hogy Mária világra szülje gyermekét. Már csak az Istenben bízunk, és bennetek van minden reményünk, jóemberek. Jó ideje bolyongtunk, amikor megpillantottuk a tüzet és ennek a fénye hozott minket közétek. Szánjatok meg minket, lám Mária is egészen átfagyott már.

3. pásztor: Itt nem maradhattok, ezt a fagyot még tűz mellett is csak a pásztor bírja. De nem messze tőlünk van egy barlangistálló, ha oda béhúzódtok, épségben átvészelitek az éjszakát.

5. pásztor: Szalmával be is takarózhattok, s a közelben egy forrás is fakad.

3. pásztor: János, öcsém, mutasd meg az utat, te ösmered jól a járást az Öreg hegy lábához.

Öreg: Hogyne, gyertek utánam jóemberek, hamarost odaérünk.

József: Hogy is köszönhetnénk ezt meg? Meglátjátok, jót jóval fizet majd nektek az Isten!

Mária: Áldjon meg titeket az Isten a jóságotokért.

3. pásztor: Talán pislákol még bennünk annyi szeretet, hogy nem hagyjuk veszni a szegényeket.

József és Mária: Isten áldjon, jámbor pásztorok! (elmennek)

2. pásztor: Micsoda szelíd emberek. Még szerencse, hogy az utunkba akadtak, meg is fagyhattak volna. Kár lett volna értük.

1. pásztor: Isten vezette őket hozzánk.

4. pásztor: Isten nem hagyja el fiait. Talán egyszer a Messiást is elküldi nekünk. Akkor aztán befellegzett Augustusnak.

3. pásztor: A szívem azt súgja, hogy a Messiás nem harcot, hanem békét hoz a földre. Így kell lennie, hiszen akkor miben lenne különb a Föld királyaitól?

1. pásztor: Bárcsak eljönne már ez az idő!

6. pásztor: Édesapám, sokat kell-e nőnöm addig?

3. pásztor: Hát ezt még én sem tudom, de amondó vagyok, hogy lassan térjünk nyugalomra. Talán álmodban már meg is láthatod, fiacskám, a Messiást. Ki a soros ma?

5. pásztor: Én vigyázom ma éjjel az álmotokat.

III. JELENET

(Öreg lassan közeledik zavart arckifejezéssel)

5. pásztor: Csakhogy itt vagy pajtás! Hol kódorogtál? Már azt kezdtem hinni, tán valami bajod esett. Te jóságos ég! Mi lelt?! Szavamra, úgy festesz, mintha megbabonáztak volna.

Öreg: Magam sem tudom, hogy ébren vagyok-e vagy álmodom. Az imént visszajövet tűzre lettem figyelmes, úgy 2-3 óra járásnyira a barlangtól. No - gondoltam - ennek utánajárok. Mentem, mentem, aztán az Ezüst forrásnál minden világos lett előtte. A tűz körül egy egész karaván tanyázott. Barátom! Ennyi tevét még életemben nem láttam!

5. pásztor: Bizonnyal kereskedők voltak Napkeletről.

Öreg: Így hittem én is. De várj csak, hadd mondom végig. Elrejtőztem egy bokor mögé, hogy jól szemügyre vegyem őket, de nem voltam elég szemfüles, észrevettek a szolgák, s gazdáik elé vezettek. No, gondoltam, most lesz neked nemulass János, amiért leskelődtél.

5. pásztor: Elagyabugyáltak?

Öreg: Legnagyobb csodálkozásomra nem. Maguk közé ültettek, és elmondták, hogy mi járatban vannak errefelé. Még az ükapámmal sem esett meg az a csoda, hogy napkeleti királyok vendégelték volna meg, mert ezek aztán azok voltak, pajtás.

5. pásztor: Na ne lódíts!

Öreg: Úgy van, ha mondom. A három közül az egyiknek pedig olyan fekete volt a képe, mint a mi Bodrink orra hegye.

5 pásztor: Hisz az olyan mint a sötét éjszaka.

Öreg: Olyan bizony. De hogy a mondókám velejére térjek: Azért jöttek ezek a nagy tudású királyok, hogy a zsidók újszülött királyát meglátogassák, és ajándékaikkal elhalmozzák őt. A kisfiúnak itt kell a mi Betlehemünkben születnie.

5. pásztor: De hisz Heródes királynak nem született fia. És ő nem is Betlehemben, hanem Jeruzsálemben lakozik.

Öreg: Nem Heródesről szólok én, hanem a mi Messiásunkról, akit évezredek óta várunk. Érted már? A napkeleti királyokat egy csillag vezette egészen eddig, és ők bizonyosra állítják, hogy útjuk végéhez közelednek. Megitatják a tevéket, megpihennek valamelyest, aztán ahhoz a barlanghoz mennek, amelyet a csillag mutat neki. Mert a Messiás barlangban, szegényen születik. Szegény lesz akár te vagy én.

5. pásztor: Az nem lehet! A Messiásnak gazdagnak, erősnek és bátornak kell lennie. Hisz akkor hogy uralkodhatna, hogy űzhetné el a rómaiakat? És hogy éppen Betlehemben, éppen ez időtájt születne? Ezt már nem veszi be a gyomrom. Biztos csak álmodtad az egészet!

Öreg: Nem én! Most már biztos, hogy nem álom volt. Ó, hogy velük mentem volna!

5. pásztor: Inkább térj nyugovóra te is pajtás! Hátha reggelre kijózanodsz. Jóccakát!

Öreg: És micsoda pompás ajándékait vannak. Na, jóccakát! (elalszik)

5. pásztor: Még hogy Betlehembe. Ki hallott már ilyet? Ez a János egészen megzavarodott. (angyalok csengetése) Mi az, már a fülem is cseng?

Angyalok: Dicsőség... (ének)

(A pásztorok felébresztik egymást, szemüket meresztik, dörzsölik, megijednek, hátrahúzódnak egy kupacba. Az angyalok beszéde közben csodálkozó kiáltásokat hallatnak).

Gábriel: Békesség! Ne féljetek! Nagy örömhírt hoztam nektek Atyátoktól, az Istentől. A Messiás, akit oly régóta vártok, megszületett! Emberré lett azért, hogy a mennyország kapuját újra megnyissa nektek, és minden embernek. Isten látta jóságotokat, hogy szállást adtatok Máriának, a Megváltó anyjának és Józsefnek, a nevelőapjának.

Öreg: Az a jámbor asszony az anyja, akit az imént kísértem a barlanghoz?

Gábriel: 9 hónappal ezelőtt a Szentlélek szállt reá, és méhében megfogant az Isten fia.

1. angyal: Mert segítségére voltatok, Isten megjutalmaz titeket.

2. angyal: A napkeleti királyokkal együtt ti láthatjátok meg először a Messiást.

1. angyal: Ne késlekedjetek tehát, hanem siessetek a kis Jézushoz!

2. angyal: Hódoljatok neki, és imádjátok őt!

3. pásztor: Úgy teszünk, ahogy mondtátok. (angyalok énekelve el: Békesség...)

5. pásztor énekel: Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el! (A többiek belekapcsolódnak)

6. pásztor: De édesapám, mégsem mehetünk ajándékok nélkül.

3. pásztor: Azám fiam. Igazat szólsz. Én elviszem báránybőr subámat, hogy meg ne fázzon a gyermek.

2. pásztor: Én meg túrót viszek.

Öreg: Én egy csupor tejet.

1. pásztor: Igaz, hogy ezt a sajtot ínségesebb napokra tartogattam, de a kis Jézusnak azért mégiscsak elviszem.

4. pásztor: Én ezt a fél cipót szánom neki.

5. pásztor: Én a kucsmámat.

Öreg: No, akkor induljunk!

5. pásztor: Álljatok meg fiaim! Hát a tűzre ki fog vigyázni, amíg odaleszünk? Ha egyszer elalszik, egyhamar nem melegszünk mellette.

2. pásztor: Húzzunk hát sorsot, apó.

5. pásztor: Igen, fűzfavesszővel. Így lesz igazságos.

3. pásztor: Jól van, aki a legrövidebbet húzza, az marad. (húznak) No lássuk csak! János fiam, te maradsz itt őrizni a tüzet.

Öreg: Jól láttad, bátyám? Hisz én is vágyom látni az Üdvözítőt.

3. pásztor: Ne búsulj fiam, elvisszük az üdvözletedet, az ajándékodat és majd elmeséljük mit láttunk. No, induljunk. (énekelve el: Pásztorok, pásztorok...)

IV. JELENET

Öreg: (lassan, mintha imádkozna). Uram, Istenem! Te tudod, mennyire szeretném látni egyszülött Fiadat! Leborulnék a lábai elé, és csak szótlanul nézném, amíg engedné. Miért épp rám esett a választás? Könnyű azt mondani, hogy te csak őrizd a tüzet, majd elmesélünk mindet. Meg azt, hogy ne búsulj fiam. De szíves örömeset egyik sem maradt volna itt. Isten egyszülött Fia! Üdvözítő! Hozzád fohászkodom! Ha valóban Te vagy a Messiás, csodást is tudsz tenni. Tiszta szívemből hiszem ezt. Kérlek, őrizd meg a tüzet, míg távol vagyok. Tudom, hogy neked ez semmiség. Köszönöm, Uram, Jézus, hogy meghallgattál. Most pedig gyorsan a többiek után. (elszalad)

V. JELENET

Öreg: Várjatok, én is itt vagyok

3. pásztor: Hát a tűz? nem így volt az egyesség.

Öreg: Ne fájjon a fejed miatta, gondos kezek ügyelnek rá.

1. pásztor: Itt is vagyunk öregapám.

3. pásztor: No, akkor kerüljünk beljebb. Szép jó estét! (bátortalanul. Az összes pásztor leveszi a kucsmát)

József: Gyertek csak bátran. A gyermek, akinek látására siettetek, amott fekszik pólyába takarva és jászolba fektetve.

3. pásztor: (A kis Jézus elé lép, majd letérdel, mélyen meghajol, majd kiegyenesedve, meghatódva, lelkesen mondja): Te vagy hát a Messiásunk? Ó, a szívem majd kiugrik örömében, hogy láthatlak. Hogy öreg napjaimra ilyen boldogság érjen. Pásztorok! Danoljunk egyet a kis Jézusnak! Vigasztaljuk meg nagy szegénységében. Tán fel is vidul kissé. (Közelebb jön a többi pásztor is, letérdelnek: Pásztortársak...) Nem jöttünk ám üres kézzel. Ajándékot is hoztunk. Igaz, hogy szegénységünkből csak egy kis túró, sajt, cipó tellett, de ezt szívből hoztuk. (A pásztorokhoz) No, adja elő ki-ki a magáét. (leteszik az ajándékokat)

Öreg: Láttátok? Rám mosolygott. Most már biztos vagyok benne, hogy a tűz nem fog kialudni.

Mária: Kedves pásztorok! A Messiás ma mindannyiotokat a szívébe zárt, jóságotokat soha nem fogja elfelejteni. Hálatelt szívvel gondolunk mi is rátok.

József: És titeket, Gáspár, Menyhért, Boldizsár szintúgy megtartunk jó emlékezetünkben.

3. pásztor: (A fülébe súg az egyik pásztor): Mit mondasz fiam, hogy daloljunk még egyet? Na jól van, nem bánom, ha a kis Jézusnak örömére van.

József: Gyújtsatok rá bátran (Csordapásztorok... /Az angyalok is/).

Mária: Nézzétek csak, elaludt!

3. pásztor: No, akkor mi nem is alkalmatlankodunk tovább. Álmodj szépeket, Üdvözítőnk. Isten áldjon benneteket. (el) Mária, József és a királyok: Isten veletek!

Gáspár: Mi is visszatérünk a messzi Napkeletre.

Menyhért: De a gonosz Heródes házatájékát messze elkerüljük.

Boldizsár: Az ég áldjon titeket! József és Mária: Isten őrizzen titeket az úton!

VI. JELENET

3. pásztor: Szerencséd János öcsém, hogy a Messiástól jövünk, különben jól megtáncoltatnám a hátadon a botomat. Csak úgy otthagyni a tüzet? Én aztán nem bíznám senki emberfiára az őrzést.

Öreg: Ne zsörtölődj, öreg! Meglátod, nagyobb lánggal fog égni, mint előtte!

2. pásztor: Nézze csak, öregapám!

5. pásztor: Hogy lobog a tűz!

4. pásztor: De hisz nincs itt senki, apó!

1. pásztor: Tán most szaladt el.

3. pásztor: A tüzünk épségben megvan, de egy fia teremtett lelket sem látok. Most már aztán semmit sem értek. Ki őrizte hát a tüzet?

Öreg: A Messiás.

Mind: A Messiás?

5. pásztor: De hisz ott feküdt a jászolban.

Öreg: Igen, de ismerhet-e lehetetlent a Messiás, az Isten fia? És elhagyja-e fiait szükségükben? Én hiszem, hogy ő mindig mellettünk áll. Ha te Máté vagy akár te Tamás vagy bármelyikötök bizalommal és szeretettel kéri a segítségét, ő megadja azt. Én is így tettem, és lám meghallgatott. Csodát tett. Áldott legyen érte mindörökké.

Mind: Áldott legyen!

3. pásztor: Valóban ő a Messiás!

VII. JELENET

Öreg: ... és boldogan melegedtünk a tűznél, amire a Messiás vigyázott.

2. pásztor: És ő ma is Betlehemben lakik?

Öreg: Nem, el kellett menekülnie Heródes elől, aki féltette a trónját tőle.

1. pásztor: Mi lett vele, apó?

Öreg: Nem tudom, fiam. Harmincszor jött el azóta a tél, de még nem hallottam felőle. Abban mégis bizonyos vagyok, hogy ő a Megváltó, és eljön a nap, amikor újra felbukkan. Akkor aztán új idők köszöntenek az egész Földre.

Máté: És csodákat is tesz majd?

Öreg: Meglehet fiam. De legfőképp az igaz szeretetre fog tanítani. Ahogy ő megőrizte a tüzünket, úgy őrzöm én is ezt a igazságot a szívemben. S ha eljön az esztendőnek ezen éjszakája, minden igyekeztem azon van, hogy felszítsam magamban a szeretet tüzét, hogy aztán úgy égjen, mint sok-sok éve a Messiás tüze. Úgy égjen, hogy melegéből egész évben mindenkinek jusson elég.