Drégely László

A bűvész

Hókusz-pókusz,

Hipp és hopp,

Varázspálcám

Kipi-kopp-

Itt egy tojás,

Itt egy másik,

Kalapomban

Macska ásít-

Csiribiri,

Krix és krax:

Lesz belőle

Kismalac!

Hópihe

Égből hullok,

fehér vagyok.

Szeretem a

kemény fagyot.

Siklik rajtam

szánkók talpa,

víg csatákban

vagyok labda.

De ha olvad,

vízzé válok,

pára leszek,

égbe szállok.

Végh György

Volt egyszer egy törpe

Volt egyszer egy törpe,

az egyszerre azt mondta: görbe,

neki alma volt a körte,

a fejét mindig ilyenen törte

az egyszeri törpe.

Drégely László

A súlyemelő

Csupa izom,

Csupa erő

Ez a török

Súlyemelő!

Felemel hat

Gyereket

Meg egy malom-

Kereket.

Keréken a

Gyerekek

Kergetnek egy

Egeret.

Hóvirág

Bölcsőmet vad szél cibálja,

takaróm a hópehely,

Úgy melegít, mint a dunna,

amíg télen átölel.

A tavaszi napsugártól

hótakaróm megreped.

-Kinyílott már a hóvirág!-

örülnek a gyerekek.

Szív

Piros szív van

a ruhámon.

Piros szív a

kalapom.

Sok kis piros

szívet hoztam,

piros színű

szalagon.

Minden kis szív

azt dobogja:

figyeljetek

mind oda:

-A mi kedves

óvodánknál,

Almafa virág

Virág vagyok én is.

Almafa virága.

Zöld levelek közül

nézek a világra.

Jaj! Le ne törjétek!

Jaj! Le ne vágjátok!

Hadd teremjen almát

öreg almafátok.

Donászy Magda: Pereces

Ropogós a sós perec

Egy forint az ára!

Szeretik a gyerekek,

S elfogy nemsokára.

Pille

Pille vagyok

szállok!

Réten!

Virágon!

Aranyos napsugáron.

Donászy Magda: Paradicsom

Piros vagyok.

Kerek. Édes.

Főleg nyersen

egészséges.

Hanem ősszel

jól megfőznek,

szitán törni

alig győznek.

A kamrában

bizony, bizony

szép a piros

paradicsom.

Donászy Magda: Csillag

Fényes csillag vagyok

odafenn az égen.

Sokszor utaztam már

a Göncölszekéren.

Van sok kis pajtásom:

csillagfiúk-lányok!

A tejúti csillag –

óvodába járok.

Donászy Magda: Pék

Kisültek a

kiflik! Zsemlék!

Friss ropogós

perecek!

Leveles lett

a pogácsa!

Gyertek ide

gyerekek!

Egyetek!

Vegyetek!

Jó étvágyat

gyerekek!

Megy a hajó a Dunán,
lemaradt a kapitány,
kiabál, kiabál, de a
hajó meg nem áll,
csak dudál!

és egy másik változat:

Megy a hajó a Dunán,
benne ül a kapitány.
Forgatja a kereket,
nézi a nagy vizeket.
Lassan forog a kerék,
mert a vize nem elég.
Gyorsan forog a kerék,
mert a vize már elég.
Úgy szoktam mondani a gyerekekkel, hogy az első részét normál tempóban, utána pedig értelemszerűen, előszőr lassan, aztán gyorsan.