Mese a kis feny�r�l

T�lid�n, mid�n lehullott a lomb, befagyott minden t� �s foly�, amikor
h�felh�k fedik el a mennybolt k�kj�t �s a napkorongot - a lelk�nk is
megdermed ilyenkor, �s a kedv�nk is olyan, mint a fogy� hold.

�s akkor egyszerre sz�tny�lik a vastag felh�zet, az �gb�l el�t�r egy
var�zsos f�nynyal�b, s el�bb Mikul�s ap� sz�nk�ja sz�ntja v�gig a
l�t�hat�rt, majd angyalok csapata sz�ll a f�ldre, vigaszt, rem�nyt,
hitet, ragyog� gyertyaf�nyes kar�csonyf�t hozva palot�ba �s kunyh�ba,
cs�ggedt lelk�nket f�nysug�rba vonva. A mi otthonunkba minden �vben
k�kt�j�, ez�st�s �g�, sud�r t�rzs� f�t hoz a nek�nk kijel�lt angyal,
melyet mindig a beteljes�l� v�gy �r�m�vel fogadtam.

Pedig sok� nem ismertem t�rt�net�t, m�g egyszer egy angyalka elmes�lte
nekem. �n ezt most tov�bb mes�lem, hallgass�tok csak:

Valamikor r�ges-r�gen kicsiny z�ld feny�f�cska �lldog�lt az erd�
sz�l�n, azt sem tudva, honnan j�tt - egyszer csak kin�tt a f�ldb�l �s
itt volt. El�tte p�zsitos tiszt�s ter�lt el, m�g�tte s�r� s�t�t erd�.
A k�zeli jegenyefeny�k meg oly magasan hordt�k orrukat, hogy �szre sem
vett�k a kis j�vev�nyt. Ha testv�rei lettek volna, sosem v�gy�dik m�s
sors ut�n, de h�t teljesen egyed�l �llt a nagyvil�gban. K�r�l�tte f�j�
csend, zordon, siv�r, n�ma t�li t�j.

- De j� volna elrep�lni a madarakkal, akik messze sz�llnak a t�l
be�llta el�tt, s a tengerek v�gtelen hull�main t�l ny�rmeleget
tal�lnak. Ahol p�lm�k �s narancsligetek k�n�lj�k gy�m�lcseiket a
ban�n�rlel� melegben.

- Ne v�gy�dj el Feny�ke - sz�l�totta meg a k�zeli kispatak - �n
t�volr�l j�v�k, �s messze eljutok. Sokat l�tok-hallok �tk�zben, ez�rt,
mint tapasztaltabb t�rsadt�l, hallgasd meg tan�csom. Ugyanis a Teremt�
minden vir�got, f�t, n�v�nyt a maga hely�re �ltetett a gy�kerei �ltal,
az�rt, hogy oda kapaszkodj�k, ahova tartozik, ahonnan kin�, mert ott
van feladata. Ez�rt bizakodj�l, hogy meg fogod tudni, mi a te dolgod a
f�ld�n - csevegte a patak, s mag�ra h�zta meleg, t�li j�gkab�tj�t,
hogy kitelelv�n vid�man cs�rgedezve k�sz�ntse majd a tavasz �rkez�s�t.

- �s h�t mi lenne vel�nk, ha te is elmenn�l? - k�rdezt�k a
gombagyerekek, akik a kis feny�ke t�v�n�l b�jtak ki a f�ldb�l - ki
terjeszti r�nk v�d� �gait zimank�ban, forr� ny�rban egyar�nt?!

E pillanatban a nap egy sugara �tt�rt a h�felh�k�n �s �gy sz�lt Feny�k�hez:

- Majd tavasszal nagyra n�vesztelek, megny�jtalak �s �gakkal d�s�tlak
- csak l�gy t�relemmel.

A fecsk�k r�gen elk�lt�ztek, a darvak is elh�ztak, neh�z k�d borult a
t�jra. �jszak�ra ugyan kider�lt az �g, �s csillagok milli�rdja
ragyogott a fagyos f�ldre, de olyan nagyon messze voltak, hogy sugaruk
nem bocs�jtott enyh�t� meleget a diderg� t�jra.

- M�g te is boldogabb vagy, mint �n! - mondta Feny�ke az itthon maradt
�k�rszemnek. Felrep�lhetsz ak�r az �gig, �s nem lep el a h�, amit�l
lassan �n m�r leveg�t sem fogok kapni" - panaszkodott b�san Feny�ke.

- �h, nehogy azt hidd, hogy a l�gben melegebb van! A l�baim m�r �gy
elfagytak, hogy ha egyenk�nt a sz�rnyam al� dugom, az sem seg�t m�r.
Na �s az ennival�, m�r alig lelek valamit. M�gis el kellett volna
sz�lljak a k�lt�z�kkel melegebb vid�kre - s�hajtotta az �k�rszem, s
m�g jobban beh�zta cs�pp fej�t a hullani kezd� h� el�l.

- Na �s mi lenne akkor, ha a v�rosba sz�lln�tok, a sok h�z k�z�, ahol
azok az emberi l�nyek laknak. Tal�n ott nincs ekkora hideg, mint itt
mifel�nk, �s tal�n m�g valami ennival�t is adn�nak. �gy hallottam,
hogy �k madarakat nem b�ntanak?

- Lehet hogy ez �gy van - de m�r l�ttam kalick�t, amiben kismad�r
volt. �s �n nem akarok rab lenni - m�g ha finom falatokkal tartan�nak
is, akkor sem. Szabadnak sz�lettem, �gy akarok �lni �s meghalni is.

De az�rt m�r j�rtam arra egyszer, amikor ugyanilyen hideg volt, mint
most. Akkor azt tapasztaltam, hogy a h�zak ablakp�rk�nyaira morzs�t
sz�rnak, �s �k, az emberek pedig - l�ttam, mert belestem az ablakukon
- sokan egy�tt vannak, �s roskad�sig megtelt asztal van a szob�juk
k�zep�n, a karsz�kekben pedig sz�nes aj�nd�kcsomagocsk�k.

Egy sz�p sz�ke kisl�ny bab�t kapott �ppen, azt cs�kolgatta. A
testv�rk�je meg apr� vonatokkal j�tszott a sz�nyegen, ami a szob�ik
padl�zat�t bor�tja minden h�zban. A kandall�ban v�r�sl� fahas�bok
ontott�k a meleget, s mindenki boldognak l�tszott.

- Tudod mire gondoltam? - vetette k�zbe az egyre jobban deresed�
Feny�ke - arra, hogy milyen j� is lenne, ha ezen az �nnepen, vagy
ahogyan az emberek nevezik: kar�csonykor �n is az emberek k�z�tt
lehetn�k, engem is szeretn�nek, mert �n lenn�k az � �nnepi f�juk,
mondjuk a kar�csonyf�juk. �s r�m aggatn�nak mindenf�le sz�p dolgot.
Alm�t, di�t, gyerty�t. �s k�zben �nekeln�nek! Mi�rt is nem ragyognak
az �gaim, tal�n ha �gy volna, beh�vn�nak az emberek, �s k�r�lt�ncolna
a sok boldog gyerek. Az aj�nd�kokat az �n als� �gaim al� dugn�k,
amiket azut�n ott tal�ln�nak meg a j� gyerekek - v�gyakozott Feny�ke.

K�zben bealkonyodott. Az �k�rszem valahov� elrejt�z�tt, Feny�ke megint
egyed�l maradt. Addig-addig, m�g �lomba s�rta mag�t.

M�r k�s� �jszaka lehetett, amikor felriadt. F�ny �s hangok sz�r�dtek
az erd� fel�l �s valami k�l�nleges csilingel�s. Sz�n siklott el� a
boz�t csupasz �gai k�z�l; b�r�nyk�k h�zt�k �s angyalok kara lebegett
k�r�l�tte. A sz�nk�ban egy gl�ri�s, feh�r inges kisfi� �lt, �s amint
Feny�k�hez �rt, meg�ll�totta a sz�nt h�z� barik�kat. Az egyik angyal
Feny�ke mell� sz�llt �s megk�rdezte:

- H�t te kis feny�gyerek, mit v�rsz a kar�csonyt�l, mit k�rn�l a kis
J�zusk�t�l, aki ma sz�letett le a f�ldre?

- �, �n nem is tudom - �llt el a sz�vver�se is Feny�k�nek. De m�gis.
Mi�ta megsz�lettem - nem szeretek egyed�l lenni. �s olyan j� lenne, ha
az �nnepen az emberekkel egy�tt lehetn�k, nem itt a hideg, n�ma
�rvas�gban. Hogyha olyan ragyog� lenn�k, hogy felfigyelnek r�m �s �gy
megszeretnek, hogy a lak�sba bevisznek, feld�sz�tenek �s �r�lnek nekem
kicsik �s nagyok. Ez sz�vemnek minden v�gya - s�hajtotta Feny�ke.

Az angyal figyelmesen hallgatta a k�nnyes k�r�st, �s tov�bb�totta a
kis J�zusk�nak, aki beleegyez�en b�lintott.

Teljes�lj�n h�t a v�gya
Legyen ez�st minden �ga.
S legyen a j� emberek
Sz�p kar�csonyf�ja.

Feny�ke elb�v�lten hallgatta e szavakat. A szeretet melege �radt sz�t
test�ben, minden egyes �g�ban, minden kis t�j�ben, gy�kere m�ly�ig.
Megremegett �r�m�ben. �, csak megt�rt�nne �s megmaradna a csoda, amit
minden porcik�j�val k�v�nt! Mert ha csak csoda tud j�t hozni, akkor
nagyon is kell a csoda embernek, �llatnak, n�v�nynek egyar�nt.

Ekkor a messzi csillagok is megpillantott�k a f�nyt, mely a f�ld fel�l
sug�rzott, �s k�v�ncsian lefutottak a tej�ton. Mind-mind ott
t�lekedtek a kis z�ld Feny�ke k�r�l, �s annak par�nyi �gain. M�g az
esthajnalcsillag is ott t�nd�k�lt. Feny�ke kit�rta �gait, megnyitotta
�rva �s szeretni v�gy� kis sz�v�t, hogy befogadja a j�s�gb�l fakad�,
melenget� ragyog�st. S akkor m�g egyszer megsz�lalt a kisded:

- Te kis feny� - most m�r sohasem leszel egyed�l. Megn�sz �s gyerekeid
lesznek, akik bejutnak az emberek otthon�ba, �s ott �llnak majd
feld�sz�tve a j�s�g sz�let�s�t �nnepl� nagy �s kis emberek �r�m�re,
akik ezent�l soha nem akarnak feny�fa n�lk�l �nnepelni.

- �gy legyen, ha lehet! - rebegte Feny�ke.

A sz�nk� tovasiklott, ism�t s�t�t lett, de az � sz�v�t a csod�latos
l�tom�s �g�rete melengette. V�ge lesz puszt�t� mag�ny�nak, lesz
�rtelme �let�nek. A t�l v�g�l m�giscsak feladta �ll�sait, mag�val
vitte a marad�k dar�t, jeget, z�zmar�t, s nyomban fell�legzett a
vil�g. El�t�nt a z�ld p�zsit, s vir�gozni kezdett a mez�. A tavasz
legels� h�rn�ke a b�tor, feh�r, de kiss� r�zsasz�n f�ny� h�vir�g, majd
a k�k ibolya, s ut�na a t�bbiek is kimer�szkedtek a f�ldb�l, �s tarka
sz�nyegg� var�zsolt�k a r�tet. Ekkorra m�r ny�jt�zkodtak a f�k, �s
kib�jtak a r�gyek a legapr�bb bokron is. Az �nekesmadarak is rendre
hazatal�ltak.

- N�zd csak kicsi feny� - csicseregt�k, - hogy megny�lt a t�len �s
milyen sz�p f�nyes minden �ga! Mintha mind megannyi ez�stcsillag
t�nd�k�lne rajta! Ez�stfeny� lett bel�le. Ez�st a feny�, ez�st�s ez�st
a feny�! - visszhangozta erd�-mez�.

�s tavaszi sz�l hi�ba r�zta, ny�ri z�por hi�ba paskolta, �szi es�
hi�ba mosta, t�nd�kl� k�k-ez�stje, ez�st-k�kje a term�szet minden
hatalm�nak ellen�llt. Sok-sok �v telt el az�ta. Feny�ke nagyra n�tt.
�gai kiteljesedtek, k�rbefogt�k sud�r t�rzs�t, s k�r�l�tte sok kis
apr� feny�cske b�jt ki az � gy�kereib�l. �s mindegyik�k ez�st �gakkal
ny�jt�zkodott a vil�g fel�.

Az ember pedig minden �v december�ben bevisz egyet otthon�ba, hogy
annak �gaira aggatott aranydi�, piros alma, f�nyes szaloncukor,
csillog� lametta �s sz�vet melenget� gyertyal�ng t�kr�zze vissza a
gyermekek �r�m�t, a feln�ttek hit�t a vil�gra j�tt j�s�g l�ny�b�l
�rad�, �ld�st hoz� kar�csonyesti f�nyt.

Tilly Gabriella