Kántálás

A Szájról szájra, kézről kézre című könyvből van, amit Papp Kornélia szerkesztett, és a  Geobook kiadó adta ki, Szentendrén.

Van egy második kötete is, címe ugyanez, csak II kötet.

Kicsit átalakítottam, mert a csoportszobában csináltuk, nem mentünk el, ez Pesten kicsit nem menne

A gyerekek bejönnek a terembe, ahol a szülők már bent vannak.

-Kicsiny gyerek vagyok,

 Kis Dunára futok,

 Kis halakat fogok,

 Kis tányérra teszem.

Eddig a ritmusa: ti-ti-ti-ti tá-tá, szolmizálva:mi mi ré ré mi dó

Utolsó sora.

-Kis Jézusnak adom. Ti-ti-ti-ti tá-tá ,mi mi ré ré dó dó.

Ezután megkérdezik a szülőket.

Kell-e nektek angyali vigasság?

A szülőkkel megbeszélve- mondjuk kettővel- hogy válaszolják: kell!

Én kis morzsa, gyenge rózsa,

Sosem jártam iskolába,

Mégis tudom azt a verset,

Hogy kis Jézus ma született!

Ezután valamilyen karácsonyi dal, amit tanultatok, a könyv a Csordapásztorokat írja, de az kisebbeknek nehéz szerintem, mi is mást énekeltünk,: A kis Jézus aranyalma címűt.

Ezután jön a kérés:

Kiskarácsony, nagykarácsony,

Kisült-e már a kalácsom,

Ha kisült már, adják ide,

Mert én azért gyüttem ide!

Ha nem sült ki, én nem várom,

Mert igen fázik a lábom!

Ekkor azok a szülők , akikkel meg van beszélve, előveszik a hátuk mögül a kosárba rejtett finomságot- én kicsike mézeskalácsokat vettem- és megkérdezik:

Hányan vagytok?

Mire válaszoljuk a létszámunkat.

No akkor annyifelé szaladjatok- mondják, de  mi persze nem szaladunk, hanem tartjuk a markunkat, a szülők meg kiosztják a kalácsot.

Befejező vers:

Nosza, nosza, jó gazda, jó gazda,

Bocsáss minket utunkra.

Házadra, magadra szálljon

Isten áldása!

Boldog ünnepeket kívánunk!

Aztán még lehet együtt énekelni a szülőkkel, és aztán ajándék nézés, együtt játszás volt nálunk.