Ének:

Jöttem karikán, kicsi taligán,

Három véka fülemüle énekel a fán.

Kordé kocogó taligakerék,

Kedves jó nagyanya, édesanyánk anyja,

Ma van a falunkban az idősek napja.

Kedves jó nagyapa, édesapánk apja,

Ma van a falunkban az idősek napja.

Egy csokor színes szó, mint egy csokor virág

Nagymama, nagymama, arcodra redőket, barázdákat véstek a rohanó napok,

Az elszálló évek.

Fekete hajadat fehérre mázolták, szemed csillogását

Tőled elrabolták.

Fürge őzjárásod ma már lassú, tétova, hajlékony derekad

Megtörte a munka.

Nekünk mégis te vagy legszebb a világon,

Hogy sokáig éljél, szívemből kívánom.

Milyenek a nagyapák?

Unkák szavaival

Így szól a nagyapa –dal,

Duruzsolva dúdolgatja,

Ki szívében fiatal.

Mint a termő gazdag ág,

Olyanok a nagyapák,

Karjukon, mint bimbók ülnek

Gyermekek és unokák.

Mint sötét ég, oly borús

Néha a   zord nagyatyus

Ámde gyorsan ki is derül,

Mint a fényes július.

Mint a lombos almafák,

Olyanok a nagyapák

Gyümölcsük az unokáknak

Érlelik egy élten át.

Weöres Sándor: Nap jön

Nap jön a menny hajlatán,

Arcra nyíló tulipán,

Ő legyen az én anyám

Ő legyen az én anyám.

Hold jön a menny hajlatán,

Húzza fehér égi szán,

Ő legyen az én apám,

Ő legyen az én apám.

Mi volnék

Tüzben fa parazsa volnék,

Vízben puha moha volnék,

Szélben jegenyefa volnék,

Földön apám fia volnék.

Weöres Sándor: Duna mellett

Duna mellett kopár fa,

Rászállott a madárka,

Rászállott a madárka

Vízre hajló ágára.

Kettőnket te madárka,

Csak elbír a kopár fa,

Ráülünk az ágára

Fütyülünk a világra.

Őszi vers

Lombhullató szelíd ősz

Jaj de szeretünk.

Sok-sok édes gyümölcsöt

Hoztál minekünk.

Körtét, szőlőt, barackot,

És sok diót.

Hálás szívvel köszönjük

Ezt a sok-sok jót.

Gólyamadár

Sárgulnak a falevelek,

Öszi szélben leperegnek.

Erdő mellett kis őz várja,

Merről hívja a mamája.

Hosszúcsőrü gólyamadár,

Zöld tóparton féllábon áll.

Búsan tekint le a tóra,

Itt maradni de jó volna.

De a parton susog a sás,

Itt van az ősz, nincs maradás.

Gólyamadár nagy útra kél,

Tavaszig már vissza se tér.

Messze repül, s  a békahad,

Alhat jól az iszap alatt.

Amíg újra üzen a nyár,

Megjön a hü gólyamadár.

Ének:

Lányok ülnek a toronyba, aranykoszorúba

Arra mennek a legényke sárga sarkantyúba.

Lányok, lányok, szépek vagytok, piros az orcátok

Erzsébet asszony, kéreti lányát

Szebbiket, jobbikat, karcsúmagasabbikat.

Erzsébet asszony: -Mit kerülöd, mit fordulod az én házam tájékát?

Kérő: -Azt kerülöm, azt fordulom a te házad tájékát, add nekem legszebbik lányodat, Katicát.

Erzsébet asszony: - Legszebbik Katica lányom nem adhatom gyöngykoszorú nélkül.

Kérő: - Meglesz, meglesz.

Most viszik, most viszik Uborkáné lányát,

Két szál pünkösdrózsa, kihajlott az útra

El akart hervadni, nincs ki leszakítsa.

(menyasszony, völegény együtt)

Nem szeretlek másért, két piros orcádért,