téli versek /2
2009.11.15. 14:05
Várnai Zseni: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó, Vastag hósuba alatt
Lesz belőle takaró, Kenyérmagvak alszanak
Ráborul a vetésre, Puha ágyban telelnek,
Hogy a fagytól megvédje. S kikeletkor kikelnek.
Szép Ernő: Hó
Ó, de szép! Ó, de szép!
Ó, de jó! Ó, de jó!
Leesett Gyúródik
Nézd a hó! Hógolyó!
Hull a házra, hull a fára, Fiúk, lányok meg nem állják,
a lámpára, a járdára. Egymást vígan hajigálják.
Mint az álom, oly csuda, Oly harc ez gyerekek,
Fehér lett Pest, és Buda. Amit én is szeretek!
Tarbay Ede: Hó, hó, hó
Hó, hó, hó,
Fehér csillagtakaró.
Kucsma ül a lámpán,
Bunda házak hátán.
Lepedő a réten,
Köpönyeg a kerítésen.
Foszlik,
Porzik,
Kavarog a szélben.
Hó, hó, hó,
Fehér csillagtakaró.
Osváth Erzsébet: Didergők
Brr, de fázom, majd megfagyok,
Bárcsak sose lenne tél,
Dideregnek kicsik-nagyok,
De valaki vígan él.
Ki lenne más, a hógubás,
Nagypocakos hóember,
Áll a hóban, jókedvűen,
Két mosolygós szénszemmel.
Osváth Erzsébet: Első hó
Ébredjetek gyerekek! Fehér köntöst is hozott
Csoda történt éjjel, A bokroknak, fáknak.
Megérkezett Télapó, Nézzétek, hogy örülnek,
Csillagot szórt széjjel. Most már nem is fáznak!
Osváth Erzsébet: Minek a medvének bunda?
Minek a medvének bunda,
Ha a telet átalussza?
Bebújik a barlangjába,
A hidegre fittyet hányva.
Mellette a kicsi bocsa,
Vígan horkol a sarokba.
Álmodik jó édes mézről,
Mackók kedvenc ételéről.
Csámcsog hozzá egy kicsit,
Pedig hát ez nem illik!
Osvát Erzsébet: Hópelyhek bálja
Áll a bál, táncot jár
hópelyhecskék száza
mintha minden hópehely
fehér szárnyon szállna.
Estére fáradtak
lassan pilinkélnek,
el is álmosodnak
aludni is térnek.
Osvát Erzsébet: Búcsúzik Télapó
Csomagol
Télapó,
lejárt az ideje.
Tenger sok
a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt
egy kis hó még,
jól becsomagolja:
- Na most már
indulok –
csendesen mormolja.
Messzire
kísérik
a szarkák, verebek.
Csirregik,
csipogják:
- Télapó, ég veled!
Jancsik Pál: Itt van a tél
Reggelre nagy csend lett Egy hang se hallható,
Felhős az ég, Fehér az út,
Szállnak, libbennek A ház is takaró
Puha pihék. Alatt aludt.
Ki hozta a csendet?
Talán a szél?
Hópelyhek libbennek,
Itt van a tél.
Tamás Mária: Madárház
Csíp a tél és szúr a fagy, Madárházam átadom,
Cérnalábad jéggé fagy. Nyitva ajtóm, ablakom.
Csont a föld, a hó alatt Párna pelyhe szállást ad,
Egy mustármag nem akad – Jó erőt a búzamag.
Gyönge cinkém, merre vagy? Repülj körbe kertembe,
Énekeljél kedvemre.
Csanádi Imre: Első hó
Hó, hó, friss hó,
Angyalváró,
Gyöngyen hulló,
Gyöngyvirág hó,
Csupasz bokrok csipkézője,
Fák fodros fejkötője,
Kerítések keszkenője,
Hegyek, völgyek ünneplője.