Székely Dezső: Téli kertben

Havasak a kopár kertek,                                Ki védi meg? Ki gondozza?

Madártollak dideregnek,                               Tél, te szeles falurossza,

Ázik, fázik a széncinke,                                 Ne törd be a háztetőket,

Nincs kabátja, nincsen inge,                          Se a madáretetőket!

Lábán nincsen bundacipő,                             Hóviharból elég volt már.

Pedig zord a téli erdő.                                               Inkább hóvirágot hozzál!

 

 

Szőnyi Zoltán: Karácsony

Felhőanyó hullat pelyhes hópihéket,

Betakarják lágyan a messzi vidéket,

Tapadnak az ágra, megülnek a rácson.

Fehér fényben úszva itt a szép Karácsony!

 

Mintha minden fácska porcukorból volna,

Hófehér mezőkön ezüstcsengő szólna.

Boldog minden ember kerek egy világon,

Csakhogy itt vagy végre, gyönyörű karácsony!

 

 

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák                                   Ejnye, ejnye, téli fák,

Mikor meztelen az ág?                       Ez aztán a furcsaság:

Eldobtátok a nyári zöld,                    Hideg télen levetkőztök,

S az őszi aranyruhát.                          Nyáron viseltek ruhát!

 

 

Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon ablak alatt

Álldogál egy fura alak;

Hóból van a keze, lába,

Fehér hóból a ruhája,

Hóból annak mindene,

Szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,

Feje búbján köcsög-kalap.

 

 

Szalai Borbála: Fehér lesz minden

Hópihe libben,                                   Fehér lesz minden,

Hópihe lebben,                                   Fehér lesz menten…

Táncolva szállong                              Nézd már, az ösvény

Egyre sűrűbben.                                 Eltűnt a kertben.

 

 

Szalai Borbála: Egy didergő kismadár

Egy didergő kismadár                                   Kint fagyosan fúj a szél,

Rászállott a fára,                                Ajtó, ablak zárva,

Kérő szemmel pillant be                    Mindent befedett a hó,

A meleg szobába.                               Éhes a kis árva.

 

Kinyitom az ablakot,

Kenyérmorzsát hintek,

Tudom, ha jön a tavasz

Nem felejt el minket.

 

 

Verseghy Erzsébet: Tél

Kopog a jég,                                      Fütyül a szél,

Kipi-kopi kopogó,                              Tipi-topi topogó,

Kopogós a táncunk.                           Topog fázó lábunk,

Ropog a hó,                                       Hópehely hull,

Ripi-ropi ropogó,                               Dibi-dobi dobogó,

Hóembert csinálunk.                          Hógolyót dobálunk.

 

 

 

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,                 Mert a farsang februárban

Daloljatok kisfiúk!                             Nagy örömet ünnepel:

Itt a farsang haja-hujj,                                   Múlik a tél, haja-hujj,

Ne lássunk most szomorút!                S a tavasznak jönni kell.

 

 

Tordon Ákos: Madárszálló

Havas téli nagy ég alatt                                 Csipegetnek, eszegetnek,

Vendégeim a madarak.                                  Ha jóllaktak, elröppennek,

Kopognak már az ablakon,                            De holnapra visszajönnek,

Jól élnek itt morzsán, magon.                        Ablakomon beköszönnek.

 

                        Így élnek ők a nagy télben,

                                   Vendégeim minden délben,

                                   Meghálálják majd tavasszal,

                                   Madárfüttyel, madárdallal.

 

 

 

Tordon Ákos: Karácsony este

Karácsony este van,

Csönd van kint,

A Hold az ablakon betekint.

Lát téged, lát engem,

Bennünket,

Szereti ünnepi

Kedvünket.

 

 

Csoóri Sándor: Hókutya

Csináljatok                             Így gondolom,

hóembert,                               úgy gondolom,

én csinálok                             kész is már a komondorom,

hókutyát,                                szájába jégcsap,

hószőrű komondort,               csont helyett azt kap.

amilyen még sosem volt.

 

Majtényi Erik: Hópehely

Hópehely                                Hó alatt a                               Elcsitul a

Csillogó                                  lágy mező,                              fagyos szél,

hull a földre                            hó alatt a                                hej, ilyenkor

millió,                                     háztető,                                  szép a tél,

táncra perdül                          pehely lebben                         jég virága

szüntelen                                könnyed, táncos                     lombosodik,

táncos kedvű                          bálterem                                 hóvirágról

ünnepen.                                 az egész város.                       álmodozik.

 

G. Szabó Gábor: Télapóvárás

Eső szitál, hull a hó,                           A melegben ülni jó

Hol késel már, Télapó?                      Átfázhattál, Télapó,

Lásd, együtt a sok gyerek,                 Érezd otthon itt magad,

Várja lesi léptedet.                             Jöjj be, rakd le zsákodat.

 

                        Beszélj velünk, jót pihenj,

         Mi könnyítünk terheden:

         Hagyd itt, amit rejt a zsák,

         És csendesen menj tovább.

 

 

Veress Miklós: Csalogató

Napraforgó,                                       Napraforgó,

aranytál!                                             megértél!

Egész nyáron ragyogtál.                    Pergess magot,

Ragyogtál,                                         itt a tél.

forogtál:                                             Mag, mag, bújj elő!

mezők szépe te voltál.                        Vár a rigó,

                                                           Vár a cinke,

                                                           Vár a madáretető!

 

 

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó                         Minden, mint a nagyapó

erdőt, mezőt, rétet,                            bajsza hófehér lett,

minden, mint a nagyanyó                  csak a feketerigó

haja hófehér lett.                                maradt feketének.

 

 

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,

fújja körmét, topogjon,

földig érő kucsmába,

nyakigérő csizmába,

burkolózzék bundába,

bújjon be a dunyhába,

üljön rá a kályhára –

mindjárt megmelegszik.

 

Kányádi Sándor: Hóvilág, hóvirág

Hóvilág,                      Félöles,                       számoljuk ki,

holdvilág –                 méteres                       hányat kell még

alszik még a                paplan alatt                 aludnia

hóvirág.                      aluszik:                       tavaszig.

 

 

Tordon Ákos: Hóember mondóka

Nincs szakálla, kender,

Hiszen csak hóember,

De van: vaskalapja

S néhány havas napja…

Nincs szakálla, kender,

Hiszen csak hóember,

De van seprőnyele,

Mit csináljon vele?!…

Nincs szakálla kender,

Hiszen csak hóember,

De van: répaorra

Madár száll rá sorra…

Nincs szakálla, kender,

Hiszen csak hóember,

De van: szép szén szeme,

Azzal kacsint bele

A havas világba,

Hátha kinő hamar

Kenderkóc szakálla.

 

 

Bartalos Mária: Hógolyó

Így forgatom,

úgy forgatom,

A kezemben összenyomom.

 

Jó keményre meg is gyúrom,

a hóembert megcélozom.

 

PUFF!

Hoppla hó!

Talált a hógolyó!

 

 

Drégely László: Tél

Varjú csapat               Barna medve

Száll az égen,              Barlangjában

Itt a tél.                       Alszik már,

Hó borítja                   Megnézheti,

Hegyek csúcsát,         Aki éppen

Fúj a szél.                   Arra jár.

 

 

Káldi János: Korcsolyázás

Bokron, fákon hócsoda,                    Néha-néha kiflit ír,

siklik a gyors korcsolya.                     Csupa rajz a jég-papír.

Repül, suhan a jégen,                         Az is van rajt: üzenet,

akárcsak a mesében.                           olvassák a gyerekek:

Ír egy nagy-nagy kereket                   „Sebaj, ha a föld havas,

vagy ibolyalevelet.