Drégely László: Tél előtt

Lombja hull a fáknak

Fúj a szél,

Kismadarak fáznak

Jön a tél.

Fenn a magas égen

Felhő jár,

Varjúcsapat mondja:

 Jaj, de kár.

Úgy bizony, jaj, de kár,

Jobb a tavasz,

Jobb a nyár,

De ha hull majd a hó

Repül a szán,

Ez is jó.

Hej, hahó!

 

 

Drégely László: Karácsonyi köszöntő

Csillagfény – gyertyafény                             Fenyőfa, ajándék:

Karácsony estéjén.                                         Cukorka, sok játék…

 

Öröm és békesség,                                         Asztalon friss kalács,

Tündöklő fényesség.                                     Illata mily csodás!

 

Kis fiúk – kis lányok,

Minden jót kívánok

 

Fazekas Lajos: Vadetető

Erdő vadja ide jár,

ég madara ide száll.

A föld, a zöld megfagyott,

éhesek a szarvasok.

Cinke, rigó magot kér,

varjúnép is keresgél.

Őz, nyúl mókus mind jönnek:

népe a nagy erdőnek.

 

 

Utassy József: Karácsonyfa

Kis szobámba varázsolva

áll egy fényes karácsonyfa.

Tetejében ezüst torony,

hol maga az Isten honol.

A fa alatt három király:

Gáspár, Menyhért, meg Boldizsár

lesik ámuldozva hosszan:

ki tündököl a jászolban?

S virraszt ama csillag fénye

immáron kétezer éve.

 

 

Gyurcsó István: Téli tó

Haj-hó!                                   Aranypatkó,

Hol a tó?                                korcsolya,

Befagyott a                            álmodik a

liba-, kacsa-                            békakirály

úsztató.                                   kisfia.

 

 

Tamás Mária: Kint és bent

Ablakomon betekint,

be-benéz a hóember,

de mert látja: ég a kályha,

bennebb jönni dehogy mer.

 

Ablakomon kitekint,

ki-kinéz a kishúgom,

de mert látja: kint tél járja,

nem menne ki, nem bizony.

 

 

Szűcs Imre: Ha fordul az év

ha fordul az év

ha pihen a rév

ha hull a hó

a táncoló

akkor állj meg

tárd ki szíved

egyedem-begyedem

tengertánc –

legyen tied

mit kívánsz

 

 

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

úgy ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót:

megnézi a rádiót.

Belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre.

Fehér már a város tőle:

fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

 

 

Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen-nyáron,                            Nagykarácsony immár eljő,

sose lepi dermedt álom:                                 érkezik az újesztendő.

míg az ágán jég szikrázik,                              Míg a mező dermed, fázik,

üde zöldje csak pompázik.                            a zöld fenyves csak pompázik.

 

 

Weöres Sándor: Nagy a hó

Nagy a hó

igazán,

fut a sí,

meg a szán,

hejhó!

Lecsúszik a Mari meg a Ferkó.

 

 

Weöres Sándor: Hópihe

Mint a fehér rózsa szirma,                  Nyáron nagy bundában alszom,

Lágyan hullok, lebegek,                     télen útnak eredek.

Pihe-puha fehérséggel                        Cukorfényű lepedőbe

Én pólyálom a telet.                           Én pólyálom a telet.

 

Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár

1.      Nől a dér, álom jár,                                  4. Viasz-szín, kén-sárga

hó kering az ág közt.                                     mennybolt alatt járnék,

Karácsonynak ünnepe                                   körülvenne kék-eres

lépeget a fák közt.                                         halvány téli árnyék.

 

2.      Én is, ládd, én is ládd,                             5. Kis ágat öntöznék

hóban lépegetnék,                                          fönn a messze Holdban.

ha a jeges táj fölött                                        Fagyott cinkék helyébe

karácsony lehetnék.                                       lefeküdnék holtan.

 

3.      Hó fölött, ég alatt                                    6. Csak sírnék, csak rínék

nagy könyvből dalolnék                                ha karácsony volnék,

fehér ingben, mezítláb,                                  vagy legalább utolsó

ha karácsony volnék.                                     fia-lánya volnék.

 

 

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.

Végire jár az esztendő

cseng a fürge száncsengő.

Tél szele hóval, faggyal jő,

elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,

húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,

rászitál a hófelhő.

Csendül a fürge száncsengő,

véget ért az esztendő.

 

 

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

– csing-ling-ling – száncsengő.

Száncsengő – csing-ling-ling –

tél csendjén halkan ring.

 

Földobban két nagy ló

– kop-kop-kop – nyolc patkó.

Nyolc patkó – kop-kop-kop –

csönd-zsákból hangot lop.

 

Szétmálló hangerdő

– csing-ling-ling – száncsengő.

Száncsengő – csing-ling-ling –

tél öblén távol ring.