Új bejegyzés Frissítés

2008.09.28. 19:32

Fazekas László: Eső Ott kint szálas eső, csorran a csorba eresz. Őszi tücsök makacsúl, szűntelenűl neszez. Itt bent már egyedül nézem, mit vet a fény: bálna-e, hattyú-e vagy szép mesebeli lény?  Óra ketyeg, már éjszaka kullog a szembeni dombon. Alszik a kis ház, alszik a kis kutya is a rongyon.   Őszre fele van az idő Magyar népköltés Őszre fele van az idő, tarjasodnak a kis felhők, sírdogálnak a bárányok, mert nincs nekik édesanyjok. Ne sírjatok, kis bárányok, van még nektek jó juhásztok, jó gazdátok, jó juhásztok, aki gondot visel rátok.   Őszi takaró Az ősz piros, sárga barna takarót borított a tájra, itt ott néhány gesztenye lett barna mintája. Gondoltam, felemelem picit megnézem mi bújt el alatta, s mit látok? Ott didereg nyári nap  apraja és nagyja.   Bebújt alá melegedni tengernyi kismadár, s a daluktól mindig hangos nyári zöld határ. Sündisznócskák kuporognak fázósan alatta, álmos szemmel, teli hassal várnak a tavaszra.   Szénszemű kicsi mókus néz rám mérgesen, azt hiszi, hogy mogyoróját én majd elveszem. Dehogy veszem! Ne is féljen, lehajtom inkább a takarót, s vágyva én is a melegre, sietek  haza az avaron.   Őszi főzőcske Keresek egy üstöt, mindent bele gyűjtök. Bokor alól mogyorót, nagy fű közül a diót, árokpartról gesztenyét, tölgynek sárga levelét, csipkebogyó bokrot, mindent bele hordok. Fakanállal a kezemben énekelek jókedvemben, gyönyörű szép színekben ősz pompázik üstömben.   VIHAR Csetten-csattan az ég, Szél csavarintja a fákat – Csibben-csobban a víz, Most áznak-fáznak a házak…

2008.09.28. 19:30

Radnóti Miklós Október   Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri.   Kovács Barbara  Levél a szélben   Egy kis hincut szélgyerek, Falevelet kergetett. Össze-vissza kavarta, Feldobálta magasra. Rászórta a fejemre, Leráztam én nevetve. Feldobáltam fel az égbe, Kapaszkodjon meg a szélbe.   Ismeretlen eredetű   Sim-sum fúj a szél, Ez a kis fa jaj de fél. Minden ága megremeg, A levele lepereg. Ej-haj semmi baj, Újra zöldül majd a gally.   Sündisznócska mondóka   Tegnap korán esteledett, Sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarba, Kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél szakadatlan, Melegít a puha paplan. Jó a meleg földi fészek, Aludjatok kis tüskések   Weöres Sándor Kis versek a szélről I. Tekereg a szél, Kanyarog a szél, Didereg az eper-ág: Mit üzen a tél? II. Fuj a szél, fuj a szél, De morog a szél. Apró ez a szoba, Mégis belefér. III. Széles világba Fut a szél magába, Nyakában a lába, Sosem érsz nyomába.   Weöres Sándor Futózápor Csillog a bozót, Ága-boga ázik... Nem jutok szárazon Addig a házig. Vízben, sárban Cuppogva járok... Majd ha bozót leszek, Esőt kivánok. Ázott ingemet Tűz mellé terítik, Fázó testemet Gyorsan melegítik. Majd ha virág leszek, Esőre nyílok... Ázik a bozót, Csillog-villog.

2008.09.28. 19:27

Csanádi Imre: Őszköszöntő Szállj, szállj, ökörnyál,- jön az ősz, megy a nyár. Megy a nyár, a nevetős, komolykodva jön az ősz, csillámló derekkel, sárga levelekkel, szőlővel, mosolygóval, fűre koccanó dióval. Móra Ferenc: Kertem alján Kertem alján lombot ontva vén akácfa vetkezik, ablakomba búcsút mondva nyújtogatja ágkezit. Ha szükellő őszi szellő simogatja sudarát, gallya rebben, halk zörejben sírja vissza szép nyarát. Puszta ágad bármi bágyadt, bármi búsan bólogat, vén akácom, e világon nincsen nálad boldogabb! Viharával, nyomorával, átaluszod a telet- új virággal, lombos ággal kelteget a kikelet.     Polgár István: Szeptemberi vendég Hull az eső. Monoton kopogását hallgatom. Vendég kopog, ismerős: bebocsátást kér az ősz.   Tasnádi Varga Éva: Őszi vers Esti virágok csöndben csukódnak, udvar fénylik mézsárga holdnak. Némák a fák is, levél se rebben, tücskök beszélnek szép őszi kertben. Kút vize hallgat, néha megloccsan, bogárhad alszik fázó bokorban. Halkan harangoz katángok szára: -Hó hull fejünkre majd nemsokára!   Zelk Zoltán: Varjúnóta Elmúlt a nyár, Kár érte, kár. Sárgul a táj, Kár érte, kár. Repülni kél nagyszárnyú szél, messzire száll e csúf madár. A hegy mögül felhő röpül- meg-megered, már csepereg. Ősz eső, fát verdeső,- fázik a táj, kár érte, kár.   Kányádi Sándor: Jön az ősz Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat.   Osváth Erzsébet: Jött őszanyó Jött őszanyó hideg széllel, Aranysárga vízfestékkel. Sárgák lettek a levelek, Fújtak, fújtak őszi szelek. Fújtak, fújtak őszi szelek, Lehullottak a levelek. Itt vannak a fák alatt, Látod a sok aranyat?

2008.09.28. 19:25

Csukás : A kedves kis napsugár utolsó versszak: Hull a hó a dombra, fára, öltözzetek hó-ruhába, teszek reá aranygombot, barna diót, sárga makkot! Betlehemi istállóban kisded fekszik a jászolban! December szól: gyere már, te kedves kis napsugár!   Kányádi Sándor: Valami készül Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelőre minden a régi, bár a szúnyog már bőrét nem félti, és a szellő is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek. Valami titkon, valami készül: itt-ott a dombon már egy-egy csősz ül: Nézd csak a tájat, de szépen őszül. Takáts Gyula: Szüreti vers Szüretelnek, énekelnek, Láttál-e már ennél szebbet? Dió, rigó, mogyoró, Musttal teli kiskancsó. Sose láttam szebbet! Akkora fürt, alig bírom, Egy fürtből lesz akó borom. Dió, rigó, mogyoró, Csak úgy nevet a kancsó. Az sem látott ilyet. Az öregnek aszú bor jár, A gyereknek must csordogál. Dió, rigó, mogyoró, Szüretelni, jaj, d jó! Igyunk erre egyet!!!

2008.09.28. 19:20

Versgyűjtemény MAnditól: Hárs László: Levél az erdőből Az erdőből egy levelet hozott a posta reggel, egy száraz tölgyfa-levelet, néhány sor zöld szöveggel. az állt rajta, hogy eljött az ősz, a nyáridőnek vége, most már a néma télre vár az erdő és vidéke. A mackó barlangjába bújt, elköltöztek a fecskék, a tisztásokon zöld füvét lerágták mind a kecskék, nem hegedül a zenekar; nagy most a tücskök gondja; és újdivatú kalapot nem visel már gomba. Szétosztotta a körtefa a fanyar vackort régen, nincsen levél a bokrokon, és pitypang sincs a réten. Minden lakó elrejtezett, üres az erdő, árva. S a szélső fán egy tábla lóg: "Téli szünet van, zárva." Csukás István: Az őszi szél   Őszi szél rázza a fákat, lefújja a leveleket. Velük fújja a sapkádat, repül, többé meg nem leled! Fuss utána, de hiába, gyenge kezed el nem kapja, Világgá ment az a sapka!               Csukás István: A kedves kis napsugár   Fiúk, lányok, figyeljetek, hegyezzétek a fületek, a napsugár mindig fent volt, háza volt a fényes mennybolt. Egyszer aztán januárban széjjelnézett a világban, s tündöklik, amerre jár a kedves kis napsugár!   Februári felhők mögül a napsugár földre repül, körültekint kíváncsian, hogy a tölgyerdőben mi van. Lát egy kislányt meg egy őzet, a nagy hóban kergetőznek. Mókus ámul: merre jár a kedves kis napsugár?   Nárcisz, hunyor, iringó, tavasz vizén elringó! Virágzik a domboldal, szedj össze egy csokorral. Elolvad a hóember, nem bír a nagy meleggel. Március néz: merre jár a kedves kis napsugár?   Elcseni, így csinál tréfát, a hóember piros orrát. A virágot kipattintja, vizet áraszt a patakba. Április néz: merre jár a kedves kis napsugár?   Lepkét, méhet megszólítja: röpüljetek, szárnyat nyitva! Halló, tüskés hátú süni, ideje már előjönni! Szól a többi hétalvónak: Itt a tavasz! Nyár lesz holnap! Május ámul: merre jár a kedves kis napsugár?   Most sokáig veletek maradok, kisgyerekek! Fussatok ki a rétre, száz virággal terítve, rózsa, zsálya, margarét, tarkabarka lett a rét! Június néz: merre jár a kedves kis napsugár?   Barna bőrű viháncolók, hűvös vízbe ugrándozók, simogatva sütök rátok, míg ringatnak a hullámok. Július néz: merre jár a kedves kis napsugár?   Áldása a nyári napnak, a földeken most aratnak. Búza sárgul, szőkül árpa hajlongva a napsugárba. Augusztus néz: merre jár a kedves kis napsugár?   Őszi égen száll a fecske, új hazáját keresgetve, a csőrét előretolja, Afrikába tart a gólya. Színes kabátot kap a fa, piros lesz az alma arca. Ködbe bújik a hegytető, hűvösebb lesz a levegő. Szeptember szól: merre jár a kedves kis napsugár?   Szelet kavargat a réten, bágyadtan süt fent az égen az őszi nap, alig látszik, faágakkal citerázik. Ám a réten kacagás száll, fent repül a papírsárkány! Október néz: merre jár a kedves kis napsugár?   A felhőből vihar támad, hajlítgatja a vén fákat, felveri a tengert lázban, jobb ilyenkor bent a házban! Kibámulni az ablakon, míg a meseszót hallgatom. November súg: merre jár a kedves kis napsugár?   Hull a hó a dombra, fára, öltözzetek hó-ruhába, teszek reá aranygombot, barna diót, sárga makkot! Betlehemi istállóban kisded fekszik a jászolban! December szól: gyere már,

2008.09.28. 19:13

Kelep, kelep gólyamadár, itt van az ősz, elmúlt a nyár. Elmúlt a nyár, itt van az ősz, Szőlőt őriz most már a csősz.

2008.09.28. 17:23

Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott, nem volt ködmönkéje nem viselt kalapot. Addig izgett,mozgott mig kirepedt a bőre, leesett a földre. Hej,de fényes legényke lett belőle."

[27-8] [7-1]