Mi a gyermekek érdeke?

Válasz Keszei Sándor Úrnak

Óvodapedagógus vagyok 35 éve. Én is sokoldalú embernek tartva önnön magamat, bele-bele nyúlok néha olyan témákba, amelyekről csak összességében alakult ki véleményem, de ebben befolyásoltak mások. Maradt a felszínes, nagyvonalakban megértett, kevésbé lényeglátó, vagy nem megalapozott mondandó, s fontos, hogy ne hiányozzanak az empatikus elemek. Humán terület nem nélkülözheti a véleményalkotás folyamatában mindezeket.

Híve vagyok a pozitív gondolkodásnak, megpróbálom megérteni mit is kíván Keszei Úr.

Nem tudtam azonban jó tanácsokkal, javaslatokkal átadott kérelmét, indítványát érzelmek nélkül konstatálni. Mondhatják most, hogy persze, mert én a másik oldalon állok. Igen. Azon az oldalon állok, ahol felróhatóak az alábbiak:

• Kétségbe vonják a pedagógusok jogát a pihenéshez.

• Ahol egy intézmény állaga a szükséges felújítást sem érdemelné meg.

• Ahol szolgáltatnunk kellene pirkadattól, azaz 4 órától, ha fűteni kell kezdés előtt télen,

• s este 20 óráig nyitva kellene lenni, s kilenc, fél tíz felé haza is érhetnénk.

• Ahol (téves ismeret) tavaszi, őszi, téli szünetet tartunk?

• Ahol azt akarják, hogy év közben vegyük ki a szabit, s helyettesítsenek idegenek.

• Ne legyen nap értekezletekre, nevelőtestületi programokra.

• Ahol csalnak a vezetők, mert az iskolába felvett gyermekeket kiírják idő előtt az óvodából, nehogy visszajöjjön még nyárra.

• Az óvoda nevelési intézmény legyen, ne gyerekmegőrző!!!

• Ne vonjunk össze. Tilos!

• Teremtsenek anyagi forrásokat a fenntartók a szülők költségeire, mint utazási költségekre, munkaidő kiesésekre, helyettesítőkre, plusz működési költségekre.

Nos? Ez egy igazán kompetens Úr részben megalapozott véleménye? Tudom, hogy a szülők képviseletében járt el, de igencsak felkorbácsolta az indulatokat pedagógus körökben mindez, mert több benne a tévedés, a félreértés, a valóban megtalált egyedi rossz példa, mint a lényeg meglátása, mégpedig az, hogy mindez a GYEREKEK érdekét, a szülők érdekét, vagy a gazdasági érdekeket szolgálná.

Keszei Úr szerint van egy épület, amely talán a folyamatos használatban üzemel, a törvényben előírt higiéniai szabványoknak már nem megfelelően működve, kiszolgálja a szülők érdekét, hogy nehogy összeütközésbe kerüljenek a munkaadójukkal, persze csak azok a szülők, akik dolgoznak. Már 5 órakor az első döcögő villamossal érkezne a háton alvó 3 éves, aki nyűgös, és sírdogál. Lefektetnénk persze, de a reggel nyomot hagyna benne a nap folyamán. Talán épp ez a kicsi lenne az, akiért 20 órára jönnének, mert közbe jött valami. Szóval ebbe az épületbe be lehet adni a gyereket, mint a poggyászmegőrzőbe. Hogy neki jó-e, azt hiába mondanánk, félre értenék. A felelős szülő tudja, mikor kell még-, vagy már ágyban lennie a kicsinek. Képzeljék ezt egész éven keresztül télen, nyáron, ünnepek előtt, iskolai szünetben, amikor a testvér otthon lehet talán. Az első iskolai nyarakon majd 5 után a takarító néni vigyáz az ott maradtakra? Mindent meg kell oldani. De nem szabad általánosítani.

Még a főállású anyukák is élhetnének vele, természetesen bocsánatot kérek azoktól az édesanyáktól, édesapáktól, nagyiktól és nagypapáktól, akik nem így gondolkodnak. Higgyék el, nem a munkából szeretnék lefaragni, hanem a gyermekek életkori igényei, sajátos vonásai tiszteletben tartása miatt hívom fel a nem pedagógusok figyelmét. Nekik ez nem lenne jó!

A magyar óvodatörténet egy sikertörténet. Elfogadott, más nemzetek által is tisztelt, tanítható „tudomány”. Múltja, útkeresése dicsérendő. Szakembereink tanítók a világban.

Nehéz, gondokkal teli napjainkban meg kell őrizni ezt a mesevilágot úgy, hogy a racionalista gondolkodás ne uralja el vívmányainkat. Szabályzatok, tervezetek, napi oktatási feladatok megoldása mellett, feltöltött létszámokkal dolgozunk. Minőségbiztosítási program, sajátos arculat, és gyermekközpontúság vezérli a nevelőmunkát. Az óvodai társadalom mindig nyitott a új ismeretekre, kreatív, lelkes . Szolgáltatunk egyéb programokat, szervezzük a színes óvodai élet mindennapjait. Az óvodai élet megszervezésére hangsúlyt fektettünk eddig is. Mi lenne, ha az arányok felborulnának?

Én 35 éve óvónő vagyok. Mi mindig hozzájuk leguggolva, földön ülve, csúszva, mászva tornázva, rendszeresen lehajolva beszélgetünk, játszunk velük nem kímélve gerincünket, izületeinket, hangszálainkat, hallásunkat és idegeinket. Elkapunk betegségeket rendszeresen. Nem könnyű pálya a miénk, de nagyon szép. Azonosulni, egyenrangúvá válni velük. Szubjektív leszek; nekünk előbb kéne nyugdíjba menni……

Miért zárják be az óvodákat? – kérdi Keszei Úr. Az óvodák nem zárnak be. Az év minden napján lehetőséget adnak a gyermekek óvodai elhelyezésére. Még a nevelés nélküli munkanapokon is. Az igaz, hogy több gyermek körbejárja a környező nyitva tartó óvodákat a nyár folyamán az országban, de ez nem általános. Jellemző inkább az, hogy néhány szülő igényli az ellátást, ezt pedig minden intézmény megoldotta eddig is.

Ha minden óvoda minden nap, minden csoporttal és minden óvónővel üzemelne az év minden napján, akkor ez kiszolgálná a szülői igényeket? Vagy ez szolgálná a gyermekek igényét? Erre gondol Keszei Úr ugye? Hát ez nem megy.

Szabadság, pihenő jár nekünk, nevelőknek. Meg kell újulnunk, fel kell töltődnünk. Gondolom, hogy Ön is várja, ha nyaralni mehet.

A 13761966,(VIII.28.) Korm. rendelet kimondja, hogy

A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, az óvoda kiegészítő szerepet játszik. Egymásra vagyunk utalva, támogatva, segítve közös törekvésünket. Persze azzal a szülővel, akivel lehet. A demokrácia, a jogok és kötelességek, a szocializált közös együttélés és vélemény kialakítás meghatározó. Hogy is állunk ezzel? Az óvoda, az óvónő szolgáltat, a szülő igénnyel lép fel. Az sehogyan sem hangzik jól, hogy az óvoda, az óvónő diktál és a szülő szó nélkül elfogad. Különben is, már elmúlt az az idő. Az Ön javaslatában hogyan fér el 20 óra után a családi nevelés? Egyre gyakrabban érezzük azt a tendenciát, hogy a kedvezményekkel élni egyre többen szeretnének. Mindegy, hogy indokolt-e, vagy sem. Ez igaz a szociális támogatásokra is. Én örömmel olvastam, hogy a valós szükségletek legyenek mérvadóak ezek odaítélésénél a jövőben.

Keszei Úr a www.iskolaszek.hu weboldalon tájékoztatja a szülőket az óvoda kötelességeiről, a szülők jogairól, óvodai dokumentumokat kínál tanulmányozásra, s készít újításként javaslatokat, tervezeteket, amely szerinte javíthatná a család-intézmény feszültségét (elsősorban iskolára gondol). A szülői igény lehet egyedi, de ezt eddig minden óvoda megoldotta. A levelében mellékletként feltett példák az adott óvodák egyéni döntései, egyéni magyarázattal. Vannak törvények, azt minden intézmény be kell, hogy tartsa. A szülők partnereink. Eddig is figyelembe vettük kéréseiket, igényeiket. Azt Ön sem gondolhatja, hogy pl. egy 8 csoportos óvoda 200 szülője minden kérését teljesítse. A gyerek fejlődése, a nevelés eredményessége, az élményeik, hangulatuk, apró sikereik a fontosak. Ezt kell elsődlegesen előtérbe helyezni. Azt írja, hogy jó hangulatban megy az anya dolgozni, ha biztonságban érzi gyermekét. Inkább azon aggódtak az édesanyák, hogy a munkáltató vissza veszi-e őket a munkahelyre. Sok a dolog, nagy a hajtás. Keveset van együtt sok család. Kevés a közös játék, családi program. Sok a válás, a türelmetlen, a TV-vel nevelő szülő. Van, aki nem dolgozik két éve, de reggeltől itt van a kicsi zárásig. Vagy nem hiányzik az otthon lévő kisebb mellé az ovis? Annyi mindent lehet közösen tenni. Mosolyogva nézem a szülőket, és a kicsik arcát, amikor a mama és apa, -akik szeretnek együtt lenni gyermekükke-l, s ezt meg is tehetik, néha péntek délután együtt közös programot csinálnak. Még a picit is viszik. Vannak mamák, akik innen mennek együtt vásárolni. Egy kislánynál, ahol testvér született, csak ő és anya, vagy csak ő és apanap van tervezve.

Messzemenőkig tisztelem, támogatom azokat, akik érzik, tudják, hogy mi a jó a gyermeküknek. Ők itt tele élménnyel gazdagodnak, mesélnek társaiknak, vagy mutatják büszkén az apuval készített autót. Szerencsére sok ilyen család van.

Az érzelmi kötelékben élő kis közösség a megszokott felnőtt csapattal együtt éli meg a folyamatosságot. Az oviban is mindennek van előzménye és következménye. Mindig készülünk valamire, szervezkedünk, kisebb, vagy távolabbi terveink is vannak. Egy idegen felnőtt, aki épp helyettesít 5 napig, az nem tudja hol tartunk, kinek mit ígértünk, ki allergiás, kit nem vihet haza, csak az egyik szülő, kinek ki a barátja. Nem kötődik a gyerekekhez, nem tudja mit várhat el egyesektől, a gyerekek is távolságtartók. Nem ismerné a szokásokat, a körülményeket. Ő is beleírna a saját dokumentumainkba? Mit tenne ez a „beugró” kolléga az év többi napján? Más oviban élné ezt át? Számára sem jó ez az ötlet. Ártalmas. Erre is kell gondolnia Keszei Úr!

Azt írja, hogy neheztelnek az unos-untalan hiányzó anyákra a munkáltatók. A pénzkeresés komoly feladat. Szemléletváltás kéne az munkaadók részéről, mert indokolatlanul nem hiányzik anya a munkából, csak ha beteg a gyerek. A nevelőknek törvény biztosította nevelés nélküli munkanapokon is van óvodai ellátás Keszei Úr! Emiatt nem hiányzik szülő.

Kiemelten jelentkező feladat a Sajátos Nevelési Igényű gyermekek integrálásával járó tennivaló. Abszolút lehetetlen a helyettesítő nevelő tartalmas és hatékony munkája .

Mi pedagógusok hol vagyunk az Ön ranglistáján? Nekünk is van családunk, mennünk kell szülői értekezletre, orvoshoz, bevásárolni ünnepek előtt. A mi gyermekeink családi nevelése hiányában mit tehetnénk? Csak pedagógus hivatástudat létezik? Kötelesség? Az van bennünk, hiszen ezt a pályát választottuk.

Írja, általános lenne, hogy a munkából előbb el kell jönnie a szülőnek, hogy az óvoda ne tegye ki az utcára a kis óvodást? Mindig, minden óvónő bevárta eddig a későn érkezőt. Ez igazán ritka eset. Ide tartozó az az észrevétele, hogy a fenntartó fizesse ki a szülő kereset kiegészítését, vagy a taxiját, ha rohannia kell? Ugye nem gondolta komolyan, hogy ezeket beszabályozzák, rendeleteket, törvényeket alkossanak?

Megint megkérdezem. Hol a gyerek érdeke? Hol a reális, empatikus, felelős gondolkodás?

Az óvodák is takarékos keretekkel működnek, ésszerű döntéseket várnak el a vezetőktől. Azt kéri, ne legyen összevonás. Erre pedig szükség van. Ha Ön idegen pedagógust küldene a gyerekekhez helyettesítés végett, akkor az egy óvodába járó, egymást ismerő, közösen tevékenykedő, játszó, kiránduló gyermekek időszakos együttlétében az összevonásban milyen kivetni valót talál? Ugye Ön sem érti?

Weboldalán azt olvastam, hogy az intézményi költségvetésbe is legyen joga beleszólni a Szülői Szervezetnek, sőt dokumentumokat, könyvelésbe betekintést, és még konkrét számítási adatokat is legyen joguk kérni. Ha már a költségekről beszélünk ide illik az a kérdés, hogy hol üzemel olyan KISGYERMEKEKET kiszolgáló óvodai hálózat a világban, ahol napi 15 órát vannak nyitva? Sehol. Ki bírná mindezt finanszírozni? Kik dolgoznának? Hol van ismét a gyermek? Innen egy lépés a nonstop óvoda, vagy esetleg bölcsödére is gondolt? Kicsit kikarikírozva elgondoltuk, hogy az óvodában beteg gyermek mellé szakképzett védőnő járhatna? Vagy ki a jó óvónő? Aki beveszi a beteg kicsit, hogy ne kerüljön a szülő összeütközésbe a munkahelyén?

Keszei Úr weboldalán néhány érdekes további gondolat:

• az iskola nyári szünete a diákokra vonatkozik, nem a pedagógusokra, ők nyáron is elláthatnának egyéb feladatot?

• Az óvoda (szerinte) nyári zárása alatt járóknak ez nem szociális ellátás, hanem ,minden szülőre és minden gyermekre vonatkozik…..? Vagy:

• „A csoport szintű szülői szervezetek saját működési renddel, vezetéssel bírnak, tisztségviselőket választanak, a csoport érdekeit képviselik az óvodapedagógusokkal és az óvodavezetővel „ szemben „ …….. velünk és nem ellenünk kell működniük Keszei Úr!

• A szülők a családi nevelés mellé segédeszközként felhasználják az óvodát és az iskolát.

• Olvasom: Az intézmény felelősségvállalása nem szünteti meg a szülőknek azt a kötelezettségét, hogy biztosítsa gyermeke nevelését. A kötelesség megmarad, de a követelményt az intézmény elégíti ki. – írja Keszei Úr. Hát……!

• A szülő a gyermek képviseletében kockázattevő fél, s mivel felel az oktatásért, befolyásolni akarja.

• Szerződést, megállapodást kössön az intézmény a szülővel,(kidolgozott, pontokba szedve, minta a weboldalon), hogy ki mit ad, mit vár el a másiktól. Azt hiszem a nehéz eseteknél ajánlja elterjeszteni e mintát.

• A szülői szervezet részt kíván venni minden olyan összejövetelen, értekezésen, ahol a tantervek, programmagyarázatok a téma. (Nevelőtestületi értekezlet, kerületi továbbképzés esetleg, önkormányzati döntések megtárgyalása?)

Keszei Úr!

Ha én nem értek valamihez annyira, hogy merjem vállalni szavaim súlyát, és ne lennék biztos a háttérinformációk valódiságában, általános érvényűségében, sőt emócióim kordában tartásában, akkor nem jelentkeznék egy autókat gyártó cég vezetőinél a stratégiai döntésmechanizmusának részeseként, véleményezője lenni, habár mondjuk tudom, milyen célt szolgál a személyautó.

A pedagógusok mérhetetlen sértésként olvasták az Ön sorait, és keressük a magyarázatot, hogy miért van ennyi indulat velünk szemben? A pedagógusok sohasem akartak más területen dolgozók munkaidejével, juttatásaival, és kompetenciájával, hozzáértésével foglalkozni. Még „társadalmi munkában” sem.

Még megjegyezném, hogy Ön szerint Keszei Úr az óvoda, nevelési intézmény legyen, ne gyermekmegőrző. Ha minden változtatást az Ön igényei szerint teljesítenének, AKKOR LENNNE az óvoda gyermekmegőrző.

A minőség szinten tartása nehéz dolog, de mindenki, így a jól működő partnerkapcsolatú szülői csapat is segít megőrizni az óvodák hagyományait, eredményeit

Elégedett partnerként támogathatja a nevelőmunkát továbbra is.

Keszei Úr!

Ön a levelében képviselt egy szülői csoportot. Ez dicséretes, hiszen ezt vállalta elnökként.

Kívánom, hogy kéréseinek elbírálásában vegyenek részt kompetens jogi, és szakmai tekintélyek és értelmes kompromisszumot kössenek, nem megsértve, megszorítva, kikényszerítve nehéz napjainkban a másik oldal lehetőségeit és jogait.

Budapest.2008.06.29.

Más óvónők nevében is

Kardosné Kovács Anna

Óvodapedagógus.