1. Emlékek felidézése: (5-6-8 év)

Ez a gyakorlat egy iskolaérettségi-teszt "alap változata", mondhatni egyszerűsített váza... egy egyszerű kis módosítással, a gyermekek emlékfelidéző képességét segíti. Legegyszerűbb változatában keressünk elő otthon egy mesét, ne legyen túl hosszú, 10 percnél ne tartson tovább a mese. Olyat válasszunk, amelyben gyakran ismétlődik két tárgy, szereplő, bármi. Pl. a kutya és a macska szó, vagy bármi. Célszerű, ha a két tárgy nem kerül kapcsolatba egymással, hogy ne túl hirtelen kövesse egymást a két szó! A gyermekkel beszéljük meg, hogy a kutya mondjuk X-et kap, (X-jelet), a macska pedig... (nem térnék el az eredeti példától, de hangsúlyozom ez lehet bármi...), tehát a macska pedig mondjuk kört- O. Vagy az egyik háromszöget, a másik csillagot, stb. Gyakoroljuk ezt be a gyermekkel. Amikor már biztosan felel kérdésünkre, hogy mi a macska és mi a kutya jele, vegyük elő a mesét és kérjük meg, hogy amikor a kutya szót hallja, vagy amikor a macskát... vagy bármely előre eltervezett, betanult szót hallja: rajzolja le a jelét egymás alá egy papírra!!! Ezzel azt edzük és egyben vizsgáljuk a kicsi képes-e az előre megtanult jeleket megfelelő módon jelezni. Ha a kicsi sokszor téveszt... tehát a két szó/állat jelét felcseréli, valószínűleg elkavarodott, már nem emlékszik, melyik jel, mit jelölt. Ez egy jó kis koncentrációs, és emlékezeti próba. Később ezt lehet variálni, több mesével, és akár több keresett szóval. Bár azt javaslom 4-5 szó fölé, még a kiemelt értelmi és koncentrációs képességű gyermek esetében se menjünk.

2. Memóriakártyák - másképp: (4-14 év)

A memóriakártyák a legtrükkösebb, és talán leszórakoztatóbb elmegyakorlatok körébe tartoznak. A memória, az emlékezet edzése általában képi megjegyzésen alapul itt, de ezt is bővíthetjük, ha minden egyes felhúzott kártyát megnevezünk. Aki nem ismerné a játékot: a memóriakártyák általában 30 lapos kis paklik, melyben 15 pár(!) kép található. Minden kártyán általánosan egy nagyobb, jól kivehető és felismerhető ábra van. Célszerű az ábrákkal... legyen az virág, autó, bohóc, vagy bolygók megismereteni a gyermeket már előre, mert bár képi memóriája végett ismeretlenül is megjegyzi a képek helyét, igazán csak egy ismert anyag bővítésének van értelme. Célszerű egyébként időről időre újabb paklikat gyártani..., merthogy nem szükséges ám vásárolni. Azonos képekből, nyomtatott ábrákból és egy kis kartonból magunk is ragaszthatunk ilyeneket. Kifejezetten élvezheti ezt a gyerek is, ha közben rögtön megbeszéljük mi lesz ez, miért készítjük és mit ábrázolnak a képek. Ha egy új paklink van, azzal vagy 6-10-szer hadd játszon a kicsi, addig ne csináljunk másikat. Viszont igen hasznos lehet, ha a gyermeknek nem csak a képi memóriáját fejlesztjük, hanem erősítjük a koncentrációs készségét is. (Bár talán nem is fog úgy belekeveredni a játékba, ha nem lesz mindenből két szakasztott ugyanolyan ábra, de a csoportosítási készségét mindenképp növeli, ha a képek nem azonosak.) Arra gondolok, hogy lehet ezeket az ábrákat rokon ábrákkal helyettesíteni. PL. két másik szögből nézett teve, két más márkájú autó, stb., tökéletesen megfelel. Még nehezíthetjük ezt, ha azt mondom pl. az akác és a tölgy fa... a jácint és rózsa virág, a traktor és a Lada is jármű, stb. A gyermek egy idő után bekapcsolódik a rendezőelvbe. Keresi majd az áthidaló logikai kapcsolatot. S bár négy évesen ezek a verziók még nehezen mennek, 6 évesek már érteni fogják e játékot, mindenképpen.

3. Forma alkotás, és a formák megismerése: (3-10 év)

Minden gyermeknek mutatnak már pici korban sütőformákat, különböző alakzatokat. Aki még nem ismertette meg gyermekét az ilyen formákkal, az nyugodtan kezdje el, a gyermeknek ez jó tapasztalat. Az évek múlásával a gyermek megtanul különbséget tenni a kör, háromszög, négyzet, stb. között.
Az 5-7 évesek már szívesen rajzolnak és az iskolában már elsőben elvárják tőlük a jó rajzkészséget. Ezt fejleszthetjük mi is. Ha a gyermeknek van kedve üljünk le vele rajzolni. Jobb ha mi mindent előre elkészítünk. Fogjunk A4-es méretű papírt és rajzoljunk vonalzóval a felére egy háromszöget. Legyen szép, jól kivehető, határozott, egyenes vonalú. A lap alsó felébe rajzoljuk le e háromszöget pontokból, vagyis vonalzó mentén rajzoljuk meg a háromszöget egymástól kb. fél centire levő pontokból. Legalulra írjuk az alakzat nevét. Ezt tegyük meg minél több, de kezdetben egyszerűbb alakzattal. A gyermeknek adjuk oda őket, ejtsük ki az alakzat nevét, mutassuk meg, hogyan néz ki leírva a szó. Mutassuk meg neki a felső teljes képet, és kérjük kösse össze a pontokat, hogy ugyanazt az alakzatot kapja. Ezt időről időre újra eljátszhatjuk, mindig picit ritkábban szedett pontokkal, míg végül a szögletes alakoknak csak csúcsaik helyét jelöljük. A gyermek egy idő után fel fogja fedezni az alakzatot ebben az ábrában is, ez nagyban fejleszti az elvont gondolkodást.

4. Vízi-világ: (3-16 év)

Ez a játék egy hosszabb, akár teljes hetes elfoglaltságot kínál. Leginkább a kreativitást fejleszti, de jól hat a kézügyességre is. Vegyünk elő egy műanyag kádat, ládikót, óriás lábast, vagy bármi hasonló legalább tíz-húsz literes edényt. Engedjük majdnem tele vízzel és teremtsünk egy vidám vízi világot. A gyerekek szeretnek pancsolni, imádják a kis kreatív dolgokat, főként, ha segíthetnek az alkotásban, és ami a legfontosabb, lehengerli őket, ha valami az ő kis birodalmuk. Álljon itt néhány ötlet egy kis Óceánia létrehozására! Ha nagy a tenger, akkor nem árt ha szárazföldet is teremtünk, egy-két magasabb, nem lukas aljú virágcserép, vagy hosszú fémdoboz lehet ennek helye, kétharmadig megtöltjük ezt földdel, esetleg egy-egy kis növényt is ültethetünk bele. Az óceán kékjét jól megteremti egy marék fürdősó is...ezt azonban mellőzzük, ha kishalakat halászunk inkább, vagy veszünk néhány guppit. Végül, az egy-két hetes játék után ezeket az állatokat vissza is engedhetjük a gyerekkel egy tóba, és kiültethetjük a növényeket is, így a gyermek érezni fogja, hogy a játéknak szép, értékes vége lett. Készíthetünk amúgy fahidakat is csiszolt lécből, lego és duplo bábuk vehetik be magukat Óceániába. Hurkapálcából, leszúrva azokat a földbe és összekötve kiálló végüket jurtát készíthetünk. Ugyanígy csinálhatunk pálcákból tutajt, közepébe árbócrudat és egy kis textilmaradványt is egy mozdulattal felerősíthetünk. A szárazföldre gyurmából téglákat gyártunk és házat is építhetünk belőle. A pici műanyag állatok, cápák, halak most igazán jó kiegészítők lesznek. A tengerbe is vehetünk hínárt, egy két halaknak való vízinövény nem kerül igazán sokba, kb. 100-200 Ft. Aki jártas az origamiban hajtogathat fóliával bevont vitorlás és gőzhajókat is, így nem ázik el a papír.

5. Tükröm-tükröm: (6 hó-12 év)

Ez a játék leginkább piciknek ajánlott, de akár kisiskolások is élvezhetik. A babának igen komoly fejlődés az én- és nem-én közötti különbség megteremtésében minden tükör játék. Minden szülő belenéz babájával a tükörbe, és mosolyog rá, üdvözli őt. Az hogy tényleg élménydússá tegyük a játékot, és a gyerek méginkább odafigyeljen néhány további ötletet írok. Matricás üvegfestékkel fess valamit a tükörre, egyszerű alakzat legyen, de ha lehet használj minél több színt...közben azokat is külön-külön megmutathatod a babának. Hagyd hogy belenyúljon a ragacsba, ez is fontos tapasztalat, csak a szájába ne vegye. Ha megszáradt a festék engedd, hogy leráncibálja a maradványokat. A tükörrel szemközt ülve egyszer te egyszer a baba csináljon valamit. Nagyobbak már festeni is tudnak e tükörre, vagy ha elég bátor vagy kis rúzst tehetsz a szájára is - azért figyeld meg milyen anyagok vannak benne -, és hadd cuppogja össze a tükröt. A legkisebbeknél is megvan ennek módja, tejszínhabbal mindez jól helyettesíthető.

6. Mese habbal: (2,5-12 év)

A mesék a világon talán a legjobb dolgok. A legtöbb mese szép és ötletes, olyan élményanyagot ad a gyermeknek, ami szerintem sehogy máshogy nem érhető el. A meséből nem lehet kimaradni. Izgalmas és szórakoztató, pont ahogy kell. Ha szeretnénk a mesét hasznos módon továbbra húzni, akkor foglalatoskodjunk vele. A mese először is egy történet, melyet felolvasunk, érthetően ejtve, nem baba-nyelven, magyarázva azt, amit esetleg nem ért a pici. Másodszor képeskönyv, amit megnézünk, ez mi- az mi, nézd ő ezt szokta- azt szokta. Harmadszor színdarab, amit megfelelő mimikával és hangszínnel eljátszunk, nyuszinak vékony magas hangja van, boszorkánynak rekedtes, törpének kicsit topma, öreges és érces, medve mélyen morgó, a királynőnek bársonyos az énekhangja, a paták kopognak az asztalon, a csengő a karácsonyi dobozból megszólal. Negyedszer pedig egy csomó játék alapja! Egy gyerkőc imádja azt, ha olyannal játszhat, amit még nem un, még alig ismeri és tudását próbára teszik. Meg lehet beszélni a történetet: kik a szereplők, hányan, mi volt a történet, hol játszódott,stb. Ezen kívül is azonban vannak kérdések, amire egy ember nemi s gondolna rögtön: milyen színű a kis gomba kalapja, milyen évszak van, hány állat szerepelt a mesében, stb. Lehetőleg egyszerű kérdéseket tegyünk fel, nem pedig eldöntendőeket, akkor nem zavarjuk bele automatikusan a gyermeket. Aztán a szereplőket le lehet rajzolni és ki lehet színezni. A mesét el lehet játszani: a virág kibújik a földből (először mag, aztán csíra, vékonyszárú, vastagszárú, bimbót növeszt, kinyílik, illatozik), kisüt reggel a Nap (kicsit süt, nyúlnaka sugarai, forróságot ad),stb. Ezek a mozgásos játékok a legjobbak, a gyermek ettől valóban a történet részesének képzeli magát. Aztán újra is játszható figurákkal (űrhajós legó kis szakállal pont mint egy törpe, kartonból a babának is gyorsan lesz szárnya, s ő lesz így a tündér), a gyerek pedig lehet a narrátor. Lehet folytatást írni/rajzolni/megbeszélni a történetnek. Ez mind a gyermekfilozófia része. A kicsi megtanul mindent alaposan átgondolni, több szemszögből szemügyre venni, megvizsgálni és mérlegelni. A mesét valóban megérti és tapasztalatként építi be.

Pedagógiai játékok

A kooperációs készséget fejlesztő játékok

1. „A háromrészes krokodil”

Cél: az együttműködés megtapasztalása, a kreativitás fejlesztése (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

A részvevők 3 fős csoportokká alakulnak. A kiscsoportoknak az a feladata, hogy egy állatalakot jelenítsenek meg a testükkel úgy, hogy a figura három részből álljon és mindegyik része mozogjon. Pl.: az egyik játékos a krokodil feje és karjaival, mint egy óriási szájjal tátogat; a másik játékos a krokodil teste, amely le-föl mozog, a harmadik a farka, amely jobbra-balra verdes. Ha elefántot formáznak, akkor az egyik a feje, amint hosszú ormányával éppen vizet szürcsöl, a másik kettő pedig az elefánt egy-egy füle, amivel legyezi magát. Az igazán ötletes megjelenítésnél minden résznek más szerepe van.

Minden kiscsoport bemutatja a maga állatfiguráját, azután közösen kiválasztják azt a 3-4 alakot, amelyik a legjobban tetszett. A kitalálók újra bemutatják ezeket az állatokat, hogy mindenki megjegyezhesse, melyik rész, mit csinál. Mindhárom rész kap egy számot. Ezek után kört alkotnak a játékosok úgy, hogy ne álljanak egymás mellett azok, akik közös kiscsoportban voltak. A játékmester középre áll, mondja, hogy melyik állatot szeretné megjeleníteni, és hirtelen rámutat valakire. Akire rámutatnak, az 1-es , a tőle jobbra álló a 2-es, a balra álló pedig a 3-as számú rész. A feladat az, hogy minél gyorsabban életre keltsék a figurát, hogy ki-ki a megfelelő helyre álljon és összhangban mozogjanak az egyes részek.

Megjegyzés: Fontos, hogy a játék gyorsan pörögjön, hogy minél többször jusson szerephez egy-egy részvevő.

2. Hangulatkupola

Cél: együttes élmény, a közös tevékenység eredményességének megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: mindenkinek 1 tekercs WC papír, színes megvilágítás

A játékmester beinvitálja egy terembe a részvevőket. Mindenkinek ad egy tekercs papírt, amit a játékosok keresztül-kasul vihetnek, fűzhetnek a termen, amíg a tekercs el nem fogy. A cél az, hogy közösen egy hangulatos belső teret hozzanak létre, hogy a papírcsíkokból olyan kupola jöjjön létre, ami alatt az egész csoport elfér. Ha valahol elszakad a papír, ott egyszerűen össze lehet kötni, vagy úgy marad, ahogy van. Ha már az összes papír elfogyott, a játékosok leülnek a kupola alá és elmesélik egymásnak, hogy milyen emlékük, élményük van erről vagy más kupoláról.

Megjegyzés: Ezt a játékot estére érdemes tenni, és a csoport létszámának megfelelő termet választani hozzá. A játék szolgálhat hangulati elemül egy meghatározott beszélgetéshez, műsorhoz is.

3. Tapintó doboz

Cél: az együttes tevékenység megtapasztalása, kommunikáció gyakorlása. (Alsótagozatosoknak ajánljuk.)

Eszközök: dobozok, krepp papír, olló, ragasztó

A társaság 3-6 fős kiscsoportokra válik szét. Minden csoport 20 percet kap arra, hogy természetes és mesterséges környezetéből különféle darabokat összegyűjtsön, és eldöntse, hogy melyek kerüljenek a dobozba. A csapatok úgy alakítják ki a dobozokat, hogy azokba egy kézzel be lehessen nyúlni, és így kitapogatni a bent lévő dolgokat. Két-két kiscsoport kicseréli dobozait, és felváltva, hol az egyik csapatból, hol a másikból egy játékos 1 percen keresztül mondhat mindenfélét arról, amit a kezében tart. A csoport megpróbálja azonosítani a szóban forgó dolgot az elhangzottak alapján.

A játékot beszélgetés zárja: Miért pont ezeket a dolgokat választotta az egyik ill. a másik csapat? Melyik információ alapján sikerült azonosítani a dolgot? Milyen élményeket adott a tapogatás? stb.

4. Szókockacukor

Cél: kreativitás fejlesztése, a közös tevékenység eredményességének megtapasztalása, szókincsfejlesztés

Eszközök: 1/2 kg kockacukor, filctoll

A résztvevők 6-12 fős csoportokat alkotnak. A csapatok játékosonként 3-3 kockacukrot kapnak. A játékosok a kapott kockacukorra 1-1 betűt írhatnak, azután továbbadják. Egy kockára tehát 6 különböző személy által írt betű kerül. További megkötés, hogy egy játékos egy betűt csak egyszer használhat függetlenül attól, hogy hány kockacukorra ír.

Ha már minden kocka minden lapján van betű, akkor a csoport körbe ül egy asztalt. Az egyik játékosnak bekötik a szemét. Ő az építő. A feladat az, hogy a bekötött szemű játékosnak a társak szóbeli instrukciói alapján az asztalon lévő kockacukrokból egy oszlopot kell felépíteni úgy, hogy legalább az egyik oldalán értelmes szó jöjjön ki. A csoport tagjai felváltva adják az utasítást. Annál jobb a megoldás, minél magasabb az oszlop – minél hosszabb a szó –, illetve ha az oszlop többi oldalán is értelmes szó jön létre. Egy menet addig tart, amíg elkészül egy szókockacukoroszlop. A menet végét jelenti az is, ha ledől egy kocka. Ekkor új építőt választanak és a játék folytatódik.

Megjegyzés:

1.  

   A játékot nehezíti, ha kikötjük, hogy az építő csak az egyik kezét használhatja.

2.  

   A csoportok gyakran igénylik, hogy újraindítsuk a játékot, mert akkor a betűk elhelyezésében más módszert követnek. Az ilyen igénynek érdemes helyt adni, ha pedig nem merül föl, akkor rákérdezni a problémára.

5. „Liz játék”

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka eredményességének és örömének megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: színes papír, A/5-ös rajzlap, olló, ragasztó, tűzőgép

Minden részvevő kap 10 db különböző színű lapot és 3 db A/5-ös /rajz/lapot. A színes lapokat tetszőleges sorrendbe helyezi és tűzőgéppel összefogja. Az összetűzött lapokból mindenki kedve szerinti alakzatokat vág ki. Ez azt jelenti, hogy minden alakzat 10 színben áll rendelkezésre. A rajzlapokat felosztják 2/3-ad 1/3-ad arányban. A nagyobb részbe kép kerül, a kisebbikbe majd szöveg. Az első rajzlapra közös kép kerül, a másodikra egyéni, a harmadik talonba marad.

Az első feladat az, hogy párhuzamosan egy közös és a saját képet hozzanak létre a játékosok. Az egyik rajzlap 2/3-os részébe mindenki felragaszt egy alakzatot, a lap hátuljára tesz egy jelet, hogy megismerje a sajátját, majd továbbadja. A kapott lapra a következő játékos odaragasztja azt az alakzatát és abban a színben, ami szerinte leginkább illik a hívóképhez. Annyi megkötés van, hogy azt az alakzatot, amelyet egyszer már használt a játékos, többször már nem alkalmazhatja. Lehetőség van „pászt” mondani, és kiegészítés nélkül továbbadni a képet. A részvevők számától függően egy vagy két kört tesz meg egy ilyen kép. Párhuzamosan a közös kép elindításával egy másik rajzlapon az egyéni kép készül azzal a megszorítással, hogy mindig ugyanazt az alakzatot – nyilván egy másik színben – kell a saját lapra ragasztani, mint a közösre.

A második feladat az, hogy amikor mindenkihez visszakerült a saját lapja, akkor minden részvevő a talonban lévő lap 1/3-os részébe ír néhány mondatot arról, hogy mi jutott eszébe a közös képről. Ezután odaadja ezt a lapot a tőle balra lévőnek, aki a szöveg impressziója alapján készít egy rajzot a 2/3-os részbe. A közös képet a tőle jobbra lévőnek adja oda, aki az 1/3-os részbe írja mindazt, ami a képről eszébe jut. Az egyéni képének szövegét mindenki maga készíti el. A hármas csoportok összeülnek megbeszélni alkotásaikat, azután bemutatják a többieknek úgy, hogy a kapcsolódó élményeiket is elmondják.

6. Közös montázs

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka eredményességének és örömének megtapasztalása, a konszenzusra jutás gyakorlása (Minden korosztálynak ajánljuk.)

Eszközök: színes újságok, olló, ragasztó, csomagolópapír v. nagyméretű rajzlap A játékosok színes újságokból vágnak ki nekik tetsző képeket 10-15 percen keresztül. Körben ülnek és mindenki kitesz 3 képet az általa kivágottak közül. Ki-ki végignézi a „hívóképeket” és megkeresi melyikhez tud/akar kapcsolódni. 4-6 fő alakit ki egy kiscsoportot és közösen készítenek egy montázst. Teljes konszenzusra kell jutni abban, hogy mely képek szerepeljenek, és melyek nem. A csoportok megmutatják egymásnak alkotásaikat, és elmesélik, hogyan születtek meg azok, milyen találkozási pontok mentén állt össze a csapat. A montázsok a rendezvény végig a falon maradnak. Érdemes megbeszélni, hogy a rendezvény befejezése után mi lesz a sorsa a műveknek.

Megjegyzés: A játékot lehet úgyis játszani, hogy meghatározzuk, ki hány képet vághat ki, és limitáljuk azt is, hogy hány képet használhat fel a csoport a közös montázshoz.

7. Közös vonások, közös történet

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka eredményességének és örömének megtapasztalása

Eszközök: csomagolópapír, színes újságok, ragasztó, olló

A játékosoknak az a feladata, hogy az asztalon lévő újságokban olyan képeket találjanak, amelyek valami miatt fontosak a számukra, amelyekről úgy érzik, hogy elárul valamit a tulajdonságaikról, jellemükről, amelyek közel állnak hozzájuk. Kivágják a nekik tetsző képeket, max. 3 darabot. Ezeket tetszőleges csoportosításban rajzlapra ragasztják és maguk elé helyezik az asztalra. Legalább az egyik képhez egy rövid (4-5 mondatos) történetet írnak egy külön lapra.

Mikor mindenki alaposan szemügyre vette a többiek képeit, akkor egy lapra felírja azt a négy képet, amelyek kapcsolódnak a sajátjához. A listák egyeztetésével kialakulnak a kiscsoportok. A kiválasztott képekhez/képekkel közösen egy történetet készítenek úgy, hogy a külön lapon lévő sztorik is beleszövődjenek. Az így megalkotott történeteket bemutatják egymásnak a csoportok.

8. Asszociációk

Cél: a kreativitás fejlesztése (3. osztály felett minden korcsoportnak ajánljuk.)

Eszközök: írógéppapír, tollak, színesek, ragasztó, olló

Körben helyezkedik el a csoport. Mindenki kap egy lapot, amelyre felír egy szót. (Itt nincs semmilyen megkötés.) Továbbadja a lapját a tőle balra ülőnek. A kapott lappal az a feladat, hogy az azon szereplő szóhoz asszociálva egy újabb szót írjon a játékos. Addig adogatják tovább a lapokat, amíg mindenkihez vissza nem ér a sajátja.

A játékosok színessel bejelölik a papírjukon azt az egy szót, amelyik a legjobban tetszik nekik, majd felolvassák egymásnak az elkészült szövegeket. A játékosok begyűjtik a másnak adott szavaikat és felírják azokat egy lapra abban a sorrendben, ahogy egymás után a csoporttársaik lapjára asszociáltak. Az így összeállított szövegnek címet is kell adni, amelyet mindenki a nála lévő lap asszociációs sorából választhat ki. Ezután minden játékos megkeresi azt a társát, akinek a szava a legjobban tetszett neki ill. akinek a szavát címül választotta. Ők a meglévő szövegekből egy közöst formálnak.

Megjegyzés: Ebben a játékban rejtve még két kooperációs feladat van. Az egyik a saját szavak begyűjtése, a másik a kiscsoportok létrehozása a két kiválasztott szó alapján.

9. Mese

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka örömének, a közös produkció létrehozásának megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: írógéppapír, rajzlap, tollak, színesek, ragasztó, olló, képes újságok

A részevők előre megadott meseelemekből írnak egy mesét. Ehhez hajtogatnak két táblázatot: az egyiket rajzlapból, a másikat írógéppapírból. Mindkét papírt úgy, hogy a lap hosszú oldalát is és a rövidet is hatfelé osztják. A rajzlapos táblázat mind a hat oszlopából egy-egy sort ollóval kivágnak. Tesznek egy jelet a „lent – fent” megkülönböztetésére a jobb felső sarokba. Ezt a táblázatot azután félreteszik.

A másik lapon a hat oszlopba a következő fejlécek kerülnek: HŐS, HELYSZÍN, CSODÁS ELEM, SEGÍTŐ/K/, AKADÁLY, JUTALOM. Ezek után a játékosok az első 3 oszlop első sorába beírják az odavaló elemeket. Összehajtják úgy, hogy a tőlük balra lévő játékos ki tudja tölteni a következő 3 oszlop első sorát, de ne lássa azt, amit előtte írtak. Így mennek körbe a lapok, amíg minden oszlop minden sorába nem kerül egy meseelem.

Mindenkinél az a lap marad, amelyik nála telt be. Előveszik a rajzlapból kivágott szkémát és ráhelyezik a kitöltött táblázatra. Az így kijelölt elemekből összeállítanak egy mesét.

A mese illusztrálásához, megjelenítéséhez járható út, hogy a színes újságból kivágnak olyan képeket, amelyek a kiválasztott meseelemekhez kapcsolódnak, és beragasztják a szkéma „ablakaiba”, vagy nagyobb szkémát készítenek és annak „ablakaiban jelennek meg a meseelemek mint bábfigurák.

10. Ablak-kollázs

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka örömének, a közös produkció létrehozásának megtapasztalása (Általános iskolásoknak ajánljuk.)

Eszközök: színes papírok (maradékok), vízben oldódó ragasztó, olló, ablak.

Az asztal közepén van a papírhulladék. Mindenki kiválaszt belőle négy darabot (függetlenül attól, hogy egy-egy darab milyen méretű). Erre a négyre jelet tesznek, hogy a későbbiekben meg lehessen azokat ismerni.

A játékosok 3-4 fős kiscsoportokat hoznak létre. Minden kiscsoportnak van egy saját ablakfelülete, amelyre egy közös képet készítenek el. A csoport tagjai eldöntik, hogy a hozott elemekből milyen kompozíciót hoznak létre, majd felragasztják az ablakra. Minden egyes elemet fel kell használniuk! Az asztalon maradt elemekből minden csoport tetszőlegesen bővítheti, variálhatja a saját kollázsát.

Közös megbeszélés: melyik csoport mit készített, „születéstörténetek”, élmények.

Megjegyzés: Ezt a játékot akkor jó elővenni, amikor más játékok után sok hulladékpapír maradt. Úgyis játszható, hogy a játékosok maguk készítik el az induló négy elemet és a későbbi kiegészítéseket, vagy az elkészítést és a hulladék-felhasználást kombináljuk.

11. Kavicskirakó

Cél: a kreativitás fejlesztése, az együttes munka örömének, a közös produkció létrehozásának megtapasztalása, a kooperáció által kapott többlet tudatosítása (1-6. osztályosoknak ajánljuk.)

Eszközök: vödör, festék, zsírkréta, ragasztó, gipsz, víz, rajzlap, olló, kavics

3-4 fős kiscsoportokat alakítunk. Minden csoport hajtogat a rajzlapból egy tálcaformát. A csoportok tagjai kijelölnek egymás között egy sorrendet. A feladat az, hogy pontosan annyi kavicsot hozzanak az asztalon lévőből, amennyivel a tálcaformát kitöltik úgy, hogy minden egyes darab érintse a tálca alját és egymással is érintkezzenek a kavicsok. Minden csoportból a meghatározott sorrend szerint odamennek a játékosok a kavicskupachoz, és egy kézzel belemarkolnak. Nem lehet szemezgetni, csak markolni. A kavicsokat rászórják a tálcájukra. Ezután a tálcán lévő kövekhez nem szabad hozzányúlni. Ez addig folyik, amíg a csoport utolsó tagja is megcsinálta. Megkötés az, hogy egyik játékos sem hozhat 5 kavicsnál kevesebbet!

A csoportok kiértékelik a teljesítményüket. Ahol több a kavics, ott egyszerűen meg lehet számolni, ahol hiány van, ott meg kell tippelni, hogy hány darab hiányzik. Amely csoportnál a legkisebb az eltérés – akár negatív, akár pozitív irányban –, az oldotta meg a legjobban a feladatot idáig, mert a dolognak még nincs vége. A többlettel rendelkező csoportok átadhatják a többletüket azoknak, akiknek hiányuk van. Előbb azok, akik kevesebbel lépték túl a tálcájukat, azután azok, akik többel. Az átadásnál annyi megkötés van, hogy a többletet nem lehet megosztani, csak egy csoport kaphatja, és a művelet akkor eredményes, ha a hiányos tálcát az átadó maradéktalanul kitölti. Egyszer minden csapat mondhat passzt, vagyis átengedheti cselekvés jogát az utána következőnek. A cél az, hogy minden csoportnak kaviccsal teljesen kitöltött tálcája legyen.

A részvevők megbeszélik a játék folyamatát, azt, hogy az egyes csoportok milyen szempontokat részesítettek előnyben, elemzik, hogy milyen stratégiát követtek, hogyan lehettek volna még eredményesebbek. Jutalmul a csoport tagjai gipsszel kiönthetik a tálcájukat és a kavicsokból /az összes darabot fel kell használni!/ közösen összeállítanak egy kompozíciót. Tetszés szerint színezhetik.

12. Bizalomjáték

Cél: az egymásrautaltság megtapasztalása

Eszközök: kendő, székek, asztalok

A játékosok közösen csinálnak a terem berendezéséből egy „akadálypályát". A játékosok körben állnak, az egyiknek bekötik a szemét, és valaki kicsit megpörgeti, hogy a többiek addig meg tudják változtatni a helyüket. A bekötött szemű kiválaszt valakit a körben állók közül, aki végigvezeti az akadályok között. A vezetőn múlik, hogy mennyire nehezíti az útvonalat, hol időz el, mit fedeztet fel a társával. Ha végére értek, cserélnek. Egyidejűleg három pár is lehet a pályán.

Ha már mindenki volt mindkét szerepben, akkor a csoport megbeszéli az élményeket. A játék folytatható úgy, hogy új párok alakulnak, de most nem véletlenszerűen.

Megjegyzés: Szabad terepen még érdekesebb lehet ez a játék.

13. Álmok és utak

Cél: a kreativitás fejlesztése, a közös tevékenység eredményességének és örömének megtapasztalása (Minden korcsoportnak ajánljuk.)

Eszközök: csomagolópapír, filctoll, színes papír, ragasztó, olló, festék, ecset, zsírkréta

Minden részvevő kap egy színes papírt, amelyből teszőleges formákat téphet ki. (Hangsúlyozottan csak tépni szabad!) Legalább öt ilyen formát kell tépni, a felső határ nincs megszabva. Ezekből az alakzatokból egy házat kell kirakniuk a játékosoknak úgy, hogy minden darabot felhasználjanak hozzá. Ezt a házat elhelyezik a csomagolópapíron és ragasztóval rögzítik. Utána mindenki tetszése szerint környezetet varázsolhat a háza köré és a is díszítheti. Ha elkészültek, végignézik, hogy milyen rezidenciák jöttek létre, és megbeszélik, hogy miért pont olyat szeretnének maguknak, és a sajátjukon kívül melyikben laknának szívesen. Végül utakat rajzolnak, festenek, hogy a saját házból el lehessen jutni abba a másikba, amelyik tetszik.

14. Jégtáblák

Cél: a diákok ismerjék fel, hogy (például az osztályközösségben) együttműködéssel sok minden elérhető. (10-18 éves korban ajánljuk.)

A játékvezető (a pedagógus vagy egy vállalkozó diák) meghívja a gyerekeket egy Jeges tengeri hajóútra, azaz a gyerekek felállnak a helyükről és a játéktérre jönnek. Azt tapasztalják, hogy a hajó lassan süllyed, de már a partról elindultak az utasok megmentésére: Az utasok jégtáblákon akarják átvészelni azt az időszakot, amíg a segítség megérkezik: a játékvezető papírdarabokat szór szét a padlón, és a gyerekek ezekre állnak rá. a csoport nagyságától függően egy, két vagy három diák játssza a meleg Golf-áramlatot, amely megolvasztja a jégtáblákat (kis darabokra tépik a kezük ügyébe kerülő papírokat). Az egyedül maradó „hajótöröttek” esetében könnyű dolga van az „áramlatnak". Az egymagukban állók alatt hamarosan nem marad papír. (Nem szabad leülni, lefeküdni.) Elvesztek és elmerülnek (kiállnak a játékból). Hamarosan kiderül, hogy csak azoknak van esélye, akik együttműködnek és szorosan egymás mellé körbe állva szoros gyűrűt alkotnak a lábaikkal és így védekeznek a Golf-áramlat ellen.

15. Csomók

Cél: az egymáshoz kapcsolódás megtapasztalása (Általános és középiskolásoknak ajánljuk.)

A résztvevők csoportokként köröket alkotnak olyan módon, hogy válluk összeérjen. Becsukják a szemüket, és előre nyújtják a kezeiket egészen addig amíg el nem érik valamelyik társuk kezét. Azután kinyitják a szemüket, és megpillantják a kezek zűrzavaros összefonódását. Megpróbálják kioldani a csomókat úgy, hogy közben nem engedik el egymás kezét. Ügyes forgások, átbújások és átmászások segítségével kinyílik a kör. A feladat nagymértékű együttműködést, koordinációt, ügyességet és egyúttal intelligenciát követel.

16. Üléskör

Cél: az együttesség összetartó erejének, az egymásra utaltságnak és a feltétlen bizalomnak a megtapasztalása (Középiskolás és felnőttcsoportoknak ajánljuk.)

A résztvevők vállukat összeérintve kört alkotnak. Ennél a játéknál fontos, hogy a kör szabályos legyen, és hogy a csoporttagok összehangolják a mozgásukat. A játékosok valamennyien balra fordulnak úgy, hogy egymás mögött állnak a körben, A játékosok közötti teret csökkentik olyan módon, hogy valamennyien kis oldalazó lépesekkel a kör közepe felé haladnak. A lehető legkisebb és szabályos kört kell alkotni – ehhez a játékosok szorosan egymás mögött állnak. Jeladásra mindenki egy időben leül. Ezen a módon ki-ki „karosszéke” lesz az előtte állónak.

Megjegyzés: Ennél a játéknál különösen ügyelni kell arra, hogy egyeseknek kellemetlen lehet mások érintése. Aki nem akar, az ne vegyen részt a játékban! Ezt a játékot célszerű a tornateremben a tornaszőnyegeken eljátszani. Általában jót derülnek rajta a résztvevők.

17. Bizalomkör