Az egyéni fejlesztési terv készítésében döntő a fejlesztést végző, illetve a fejlesztési tervet készítő
pedagógus kompetenciája, pedagógiai kultúrája, empátiája. Lényeges, hogy kedvező tanulási tapasztalatokat
nyújtson, s ezzel pozitív beállítódást, egészséges motivációt alakítson ki a tanulás iránt. A
külső motivációnak csak kezdetben van nagy jelentősége, a belső motiváció kialakítása és fenntartása
a cél. Ez pedig csak az irányított tevékenység sikerével alakulhat ki; dicséretre, biztatásra nem.

A fejlesztés fő célja az egészséges, harmonikus személyiség, a beilleszkedéshez szükséges testi, szociális
és értelmi érettség kialakítása, valamint az iskolai potenciális tanulási zavarok megelőzése. Az iskolaérettség
feltételeit a testi fejlettség mellett öt területen határozzák meg: a mozgásfejlettség szint



16 Ajánlások sajátos nevelési igényű gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez

jében, a kognitív képességek minőségében, a gondolkodás, a szocializáció, a beszédkészség területén.
A fejlesztési tervnek ezeket a területeket mindenképpen fel kell ölelnie.

Összegezve: a hatékony egyéni fejlesztési terv szervesen illeszkedik a nevelési programba, messzemenően
a gyermek érzelmi-belső motivációjára épít, lehetőség szerint a gyermek spontán tevékenységéhez
kapcsolódik, az óvodai nevelés egész időtartamára elosztott, folyamatos, következetes alkalmazást
igényel, az óvoda egésznapos életrendjének minden mozzanatához kapcsolódik, valamint
elősegíti és biztosítja a gyermek jó közérzetét.

5. A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésének gyakorlati
kérdései
Először is fogadjunk el egy alapelvet, amely a SNI-gyermekek nevelésében irányadó: minden SNIgyermeknek
joga van, hogy olyan személyként fejlesszék, aki képes megfontoltan dönteni és választani,
aki ésszerűen meg tudja állapítani, hogy mit szeret és mit nem, akinek adekvát kapcsolatai vannak
a többi emberrel, és aki a lehető legkevesebb segítséget várja környezetétől. Bár a sérülés mértéke és
minősége befolyásolja az eredményt, mégis számos tényező van, amelyre hatással lehetünk a nevelési
folyamatban.

Pedagógiai munkánk szocializációs célja a lehető legmagasabb szintű társadalmi integráció. A szocializációs
cél elérésének első lépése az, hogy a fogyatékos kisgyermek elsajátítsa azokat az alapvető
életvezetési képességeket, amelyek szükségesek a közösségen belüli, önálló vagy viszonylag önálló élet
eléréséhez – pl. képes legyen önállóan öltözködni, dolgozni, lekötni magát a szabadidejében stb. Ezek
a képességek segítik a közösségbe való beilleszkedést, és csökkentik a környezet terhelését, mivel az
egyén nagyobb mértékben képes ellátni magát. Így a fogyatékos ember nem igényel több toleranciát,
mint amennyit az emberek általában tanúsítanak feléje. A szociális készségek fejlődésével jobban
megérti és elfogadja a közösség szokásait és szabályait, és azt, hogy milyen viselkedést várnak el tőle.
Néhány szociális készség elsajátítása nemcsak ahhoz járul hozzá, hogy a fogyatékos ember jobban
helytálljon az óvodában, iskolában, munkahelyén vagy otthon, hanem személyiségfejlesztő hatású is.
A szociális készségek tanítása alapfeltétele a szocializációs cél elérésének, valamint közvetlen és közvetett
módon hozzájárul a perszonalizáció megvalósulásához is.

Van néhány tényező, amelyek döntő hatással vannak a szociális készségek gyakorlására, és amelyeket
figyelembe kell vennünk, mikor egy pedagógiai programot elindítunk. A környezetet mindenekelőtt
úgy kell kialakítanunk, hogy serkentse a szociális képességek tanulását, valamint a fogyatékos
ember azon személyiségtényezőinek fejlődését, amelyek az elsajátított képességek magabiztos használatát
eredményezik. A sajátos nevelési igényű kisgyermek számára nincs jobb tanulási lehetőség,
mint hogy olyan környezetben tanul, amelyben élni fog. A szociális képességfejlesztés kivitelezéséhez
egyaránt szükség van az életvezetési készségek kialakulását előmozdító környezetre és a folyamatos
nevelésre. Ki kell választanunk a sok készség, szokás, norma és viselkedésforma közül azokat, amelyek
a fogyatékos kisgyerek előnyös jellemvonásait emelik ki, és amelyek megkönnyítik a többi gyerekhez
és a körülményekhez való alkalmazkodást. A személyiségfejlesztés hatékony megvalósításához azonban
ismernünk kell azokat az alapvető kompetenciákat, amelyek elősegítik a minél teljesebb társadalmi
beilleszkedést.


Bevezető az óvodai nevelés kompetenciaterület ajánlásaihoz 17

5.1 A személyiség funkcionális modellje
A személyiségfejlődés funkciója, hogy egyre adaptívabbá, kreatívabbá, életképesebbé váljunk, tehát
a személyiségfejlesztés egy minél adaptívabb, kreatívabb, életképesebb ember nevelése. A személyiség
fejlődésének előfeltétele a különböző pszichikus komponensek (motívumok, ismeretek, készségek
stb.) készleteinek gyarapodása a spontán szocializáció, a szándékos tanítás és tanulás által. A
spontán szocializáció és a szándékos tanítás/tanulás a gyarapodó komponenskészletek rendszerekké,
személyiséggé szerveződését a véletlenre bízza. A szándékos nevelés, vagyis a személyiségfejlődés segítése
(személyiségfejlesztés) a gyarapodó pszichikus komponenskészletek komponensrendszerekké,
személyiséggé fejlődését szolgálja. Óvodapedagógusi munkánk során akkor nevezhetjük magunkat
sikeresnek, ha a társadalmilag hasznos (konstruktív) életvezetés magatartás- és tevékenységformáinak
kialakulását alapozzuk meg. Ez a fajta életvitel szociálisan is értékes (nem környezetterhelő), és az
egyén szempontjából is eredményes.

A személyiségfejlesztéssel összefüggésben Nagy József a személyiség három általános kompetenciájának
és egy speciális kompetenciának egymást sajátosan átfedő rendszerét különbözteti meg. Nagy
József az alapvető, egzisztenciális, biológiai alapokból kiindulva az ember alapvető létfunkcióiként az
egyén és a faj túlélését jelöli meg. Ez a személyes, valamint a szociális kompetenciának köszönhetően
valósul meg. Napjainkban e két, egymással szorosan összefüggő általános kompetencia szolgálatában
működő információfeldolgozás (megismerés, kommunikáció, gondolkodás, tanulás) egyre inkább általános
alapfunkcióvá, kognitív kompetenciává önállósul. Az általános funkciókból, kompetenciákból
sok ezer speciális kompetencia (hivatás, szakma, foglalkozás, tevékenységi kör, hobbi stb.) differenciálódott.


A személyiség funkcionális modellje

SZEMÉLYES KOMPETENCIA
(egészséges és kulturált
életmódra nevelés)
KOGNITÍV KOMPETENCIA
(az értelem kiművelése)
SZOCIÁLIS KOMPETENCIA
(segítő életmódra nevelés)
SPECIÁLIS KOMPETENCIÁK

(a szakmai képzés alapozása)

A modellből kiindulva a nevelés fő feladatai: a kognitív, a szociális, a személyes és a speciális kompetenciák
fejlesztése (szakma művelésére nevelés). Az utóbbi a nagyrészt a középiskolák feladata, ezért
erre a területre a továbbiakban nem térek ki.

5.2 A kognitív kompetencia
A tanulás elképzelhetetlen tanulásra ösztönzés nélkül. Óvodás gyermekeknél szerencsére még ritkán
találkozunk érdektelen, tanulni nem vágyó gyermekkel. Ezért itt a veleszületett, spontán kíváncsiságra,
érdeklődésre és természetes tanulási vágyra építhetünk, ezeket a motívumokat erősíthetjük.
A szilárd és pozitív kognitív/tanulási motívumok kialakulása egész életre szóló jelentőségű, hiszen e
belső erőforrás az alapja a személyiség adaptivitásának, fejlődésének.

A következő kognitív (tanulási) motívumok fejlesztése kap kiemelt szerepet az óvodai nevelés során:


18 Ajánlások sajátos nevelési igényű gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez

- A kíváncsiság: A nevelés alapvető érdeke a kíváncsiság öröklött motívumaiban rejlő energiaforrások
kihasználása, hiszen ez az eredményes nevelés kiinduló feltétele. Fontos a kíváncsiság
leépülésének megakadályozása, állandó táplálása. Régi felismerés az ingergazdag közeg fejlesztő,
az ingerszegény közeg retardáló hatása. Az óvoda egészét úgy kívánatos alakítani, hogy az
minél több szociális kontaktusra, kötődésre, szociális kommunikációra kínáljon lehetőséget. Az
óvodai élet információi és élményei minél változatosabbak legyenek. A legfontosabb feltétel,
hogy ne hagyjuk a gyerekeket unatkozni. A semmittevés, a téblábolás, a lődörgés az egyik leghatékonyabb
személyiségromboló közeg. Az óvoda feladata, hogy mindenki megtalálja a kedvére
való elfoglaltságot. A szabadon választható, fejlesztő hatású tevékenységek motívumfejlesztő
eredményességét a gyermekek választásukkal minősítik („Ezzel szeretek foglalkozni.” „Ez nem
tetszik.”) Más a helyzet az irányított tanulási feladatokkal. A kiválasztott feladatokban minden
gyermek számára meg kell keresnünk azokat a tartalmakat, amelyek alkalmasak arra, hogy szívesen
választott tevékenységgé alakítsuk.

- Az érdeklődés: Az érdeklődés pozitív attitűdök, meggyőző vélemények, vonzó minták felhalmozódásával
születik. Ennek egyik alapvető forrása a felnőttek, a társak, a nevelők pozitív viszonya
ahhoz, amit csinálnak és mondanak. Az érdeklődés és a kielégítését szolgáló, örömet adó aktivitás
nélküli élet unalmas, értelmetlen, nyomasztó. Ebből a kellemetlen állapotból az egészséges
szervezet szabadulni akar, ha más lehetőség nincs, élményt adó pótcselekvésekkel. Ezért fontos
nevelési feladat, hogy néhány területen minél gazdagabb és mélyebb ismeretek, pozitív élmények
által erős érdeklődés kialakulását segítsük elő, ugyanakkor a másodlagos érdeklődés létrejöttét
is támogassuk.

- A játékszeretet és alkotási vágy: Minden játék fejlesztő hatású, amíg a fejlődés adott szakasza le
nem zárul. A spontán futkosás például az izmok, a mozgáskoordináció fejlődését segíti. Amilyen
mértékben ez a fejlődés előrehalad, olyan mértékben csökken a kötetlen rohangászás. Fejlesztő
hatásuk kimerülésével a játékok ingertermelő, örömszerző kapacitása is általában lecsökken. A
játékszeretet fejlesztése azt jelenti, hogy az óvoda gazdag játékprogramot dolgoz ki és működtet,
az életkortól és fejlettségi szinttől függően fokozódó komplexitású játékok megtanítását,
megszerettetését tűzve ki célul. Az alkotás motivációja abban különbözik a játéktól, hogy az
alkotás nem szimulatív, hanem tényleges tevékenység. Az alkotásvágy, valamilyen produktum
létrehozásának vágya az ingertermelő játszadozásban gyökeredzik: tárgyak rakosgatásából valamilyen
rendezettség jön létre (pl. nagyság szerint sorba), a firkálásból egyszercsak egy felismerhető
alakzat születik, majd a produktumot létrehozó kirakós játékok, a gyurmázás, a rajzolás,
a konstruáló játékok működtetik az alkotásvágyat. A gyerek számára egy homokvár felépítése
nem puszta játék, a tényleges tevékenység élménye is jelen van, mivel az eredmény egy valóságos
produktum. A gyermek a pozitív élmények esetén megszereti a gyurmázást, a rajzolást,
a legózást, vagyis magát a konstruktív tevékenységet. A gyermek alkotásvágya működtetésének
legcélszerűbb módja az ún. cselekedtető nevelés alkalmazása, beépítése az óvodai nevelési
programba. Az alkotásvágy fejlesztésének feladata a környezetünkben lévő kulturális intézmények
alkotó jellegű programjainak kihasználása, ilyen programok beiktatásával elősegítjük, a
szülőkben tudatosítjuk ezek fejlesztő hatását.

- A tanulási teljesítményvágy optimalizálása: A sikeres tanulás egyik központi feltétele az optimális
tanulási teljesítményvágy kialakítása, fenntartása. Az óvodában az általános teljesítményvágy
fejlődése elsősorban az alkotási teljesítmény által lehetséges oly módon, hogy minden gyermek
számára megkeressük a megfelelő szintű, számára örömet okozó feladatot.


Bevezető az óvodai nevelés kompetenciaterület ajánlásaihoz 19

5.3 A kognitív képességek fejlesztése
A kognitív képességrendszer az információk feldolgozását, kezelését szolgálja az információk vé


telével, közlésével, szelekciójával, értékelésével, kódolásával, átalakításával, létrehozásával, tárolásával,

felhasználásával. A kognitív készségek és képességek sok év alatt érik el a kívánt fejlettséget (optimális

fejlesztés és fejlődés mellett kb. 15 éves korra).
A kognitív kompetencia négyféle képesség együttműködéseként működik:
a) Gondolkodási képesség
A gondolkodási képesség olyan kognitív képesség, amely meglévő tudásból módosult, illetve új
tudást hoz létre (pl. következtetés, sorképzés, matematikai feladatok megoldása). A gondolkodás
komplex képessége négy egyszerű képességből szerveződik:
- Konvertálás során a meglévő információinkat tartalmilag átalakítjuk. Fejlesztése leginkább matematikai
műveletekkel történik (pl. építések, alkotások szabadon és másolással; építés egy feltétel
megadásával; tükörjáték), de konverzió egy perceptuális szinten tárolt esemény lerajzolása
vagy elbeszélése is.
-A rendszerező képesség a hasonlóság, az azonosság és a rendezési relációk viszonyainak felismerésével,
elrendezésével hoz létre új tudást. Fejlesztése összehasonlítási (pl. halmazok összehasonlítása
tulajdonságaik szerint: zöldségek-gyümölcsök; Mi változott meg a képen?; Minek a
hangját hallod?), azonosítási (pl. Koppants, ha hallod a „macska” szót!), besorolási (pl.: Mutasd
meg, melyik kör kék, kicsi és lyukas?) , sorrend-felismerési (pl.: Mi történt előbb/később?; Ki a fiatalabb/
idősebb?; Ki kövérebb/soványabb?), sorképzési (pl. halmazok elemeinek sorba rendezése

– tárgyak, pálcikák, logikai készlet elemei), fogalomképzési (pl. Mi a közös nevük a következő
tárgyaknak: szék, asztal, polc, sámli, szekrény?), osztályozási (pl. halmazok szétválogatása, bontása
részhalmazokra – háziállatok és vadon élő állatok szétválogatása) feladatokkal történhet.
-A logikai képesség a meglévő információk közötti összefüggések alapján hoz létre új információkat.
Gyakorlása következtetések levonásával történhet. Kérjük meg a gyermeket, hogy fejezzen
be egy gondolatsort, és vonja le a megfelelő következtetéseket. (Üvegcsörömpölést hallok. A
huzat becsapta az ablakot. Pl.:)

-A kombinatív képesség a meglévő információk alapján a lehetőségek számbavételével hoz létre

új tudást.(Pl.: Kinn sétálok az utcán. Elered az eső. Mit csináljak, hogy ne ázzak meg?)
b) Tudásszerző képesség
A tudásszerző képesség részben szándéktalan, részben szándékos információfelvétellel, illetve információfeltárással
hoz létre új tudást. A tudásszerző képesség három egyszerű képességből szerveződik:
- Az ismeretszerző képesség nemcsak a tanulás eszköze, hanem sajátos funkciójú önálló képesség,

amelynek segítségével a bennünket érdeklő ismereteket szándékosan megkeressük, kiválasztjuk,
felvesszük. E képesség kiindulási alapja a kisgyermek explorációs tevékenysége. A kisgyermek
a tárgyakat felveszi, megszemléli, részekre szedi, megvizsgálja a részeket; nyilvánvalóan többet
akar megtudni róla. Ez a képesség minden foglalkozáson fejleszthető úgy, hogy felhívjuk a figyelmet
egy, a témakörhöz kötődő tárgy működésére, funkciójára, tulajdonságaira stb.

- Az alkotóképesség új produktum létrehozását eredményezi. A képesség fejlesztésének kiindulási
alapja az alkotó, konstruáló játékok szorgalmazása, pl. gyurmázás, homokvárépítés, legózás.
Ezek a játékok az alkotóképesség szimulatív gyakorlását teszik lehetővé. Az alkotóképesség a
vizuális nevelés, zenei nevelés és az anyanyelv keretein belül fejleszthető leginkább.

-A problémamegoldó képesség segítségével a hiányzó tudást próbálkozások által tárjuk fel. A kisgyermekek
szemléletes tapasztalati szinten rengeteg összetartozást figyelnek meg, tanulnak
meg. A problémamegoldó képességet úgy fejleszthetjük, hogy ezekre az összetartozásokra külön
felhívjuk a figyelmet, és a tapasztalati megfigyelést szóban is megfogalmazzuk, elmeséljük.