20 Ajánlások sajátos nevelési igényű gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez

Pl. a dolgok és tulajdonságaik meghatározásával (Milyen ez a gyümölcs?), a dolgok és összetevőik
meghatározásával (Miből készült a leves?), az események előzményei és következményei
közötti szabályszerű összefüggések feltárásával (magasság, hosszúság, tömeg, űrtartalom, terület,
szélesség, vastagság, bőség mérése stb.).

c) Kognitív kommunikációs képesség
A kognitív kommunikációs képesség funkciója az információk közlése és vétele szimbólumok által.
Területei:
-A vizuális kommunikációs képesség az ábraolvasás és ábrázolás, vagyis a forma- és színlátás, mé-


retlátás, térlátás, a téri tájékozódás, valamint a formaábrázolás, színábrázolás, méretábrázolás és
térábrázolás területeinek fejlesztésével erősödik.

-A nyelvi kommunikáció fejlesztése a legalapvetőbb pedagógiai feladat és különösen kiemelt terület
sajátos nevelési igényű gyermek esetében. A kommunikáció kialakulásának fő gyakorlótere
a kisgyermek és az őt gondozó személy között kialakuló kölcsönös, szeretetteljes kapcsolat. A
gyermeket figyelő nevelőnek igyekeznie kell, hogy minél pontosabban megfejtse a gyermeki
megnyilvánulásokat, és ezen vélt vagy felismert igények kielégítésével válaszol a jelzésekre. Így a
gyermek felismeri, hogy viselkedésével befolyásolni tudja környezetét, ami jelentősen előmozdíthatja
további érzelmi és értelmi fejlődését és viselkedését, alkalmazkodását a környezetéhez.
Ha viszont megnyilvánulásait nem követik a környezet reakciói, akkor csökkenhet érdeklődése
a külvilág iránt, fejlődése lelassulhat. Fontos, hogy mindig reagáljunk a gyermek jelzéseire, de ha
jelzései sincsenek, gyakran próbáljunk kapcsolatfelvételt kezdeményezni.
A nyelvi elmaradást mutató gyermeknél a következőkre fontos figyelni:

• Rendszeresen beszéljünk a gyermekhez rövid, egyszerű mondatokban!
• Beszéddel kísért jelzésekkel készítsük elő a változásokra!
• Érkezéskor, távozáskor köszönjünk, és ezt tőle is várjuk el (ugyanúgy, ahogy a többi gyermektől
is)!
• Érdekes vagy jelzésértékű hangokra hívjuk fel a figyelmet (pl. autó hangja, csengetés, kopogás,
harangszó, állathangok, beszédhang)!
• Énekeljenek minél többet, és ezt kísérjék ritmushangszerekkel!
• Ha a gyermek valamilyen mozdulattal vagy hangadással jelzi egy-egy szükségletét, jelezzük,
hogy megértettük, és fogalmazzuk meg szóban (pl.: „Levest kérsz?”)!
• A szómegértést és a szavak megjelenését akkor várhatjuk el, amikor kialakulnak a beszéd gondolkodásbeli
előfeltételei: a tárgyállandóság, az egyszerű ok-okozati összefüggések megértése,
valamint az elvonatkoztatás és utánzás kezdetei. Ha a felsorolt három feltétel kialakul, akkor
kezdhetünk hozzá a fogalmak kialakításához, azaz a szótanításhoz. Az első szavak a gyermek
érdeklődésének megfelelően a kedvelt személyek és mindennapi tárgyak legyenek. A tárgyakat
adjuk a kezébe, hogy megtapogathassa, és ha lehet, mutassuk be a funkcióját! Látványosan
örüljünk minden hangadási kísérletnek!
• Az általánosabb tartalmú fogalmak kialakításához nagyon fontosak a válogatási, csoportosítási
játékok, amelyeket lehetőleg természetes élethelyzetekben célszerű végezni. Ezek egyben
a gondolkodási képességet is fejlesztik. Ha a gyermek a válogatási feladatokat, játékokat már
érti, és eredményesen végzi, akkor megkísérelheti a képek bevezetését, ami szintén segíti a
fogalmak kialakítását. Kezdetben itt is legcélszerűbb a gyermek környezetében lévő személyek
és mindennapi, kedvelt tárgyak fényképét vagy valósághű, színes rajzát elkészíteni. A kép
megmutatásakor hívjuk fel a figyelmet a kép és a valós tárgy azonosságára! Ha már a gyermek
egyedül felismeri a képen lévő tárgyat, kérjük, hogy keresse ki, vagy hozza oda. Amikor már
több tárgyat is felismer képről, akkor több tárggyal és képpel végezhet párosítási, azonosítási
játékot. Ha a képeket már könnyedén párosítja a kisgyermek, akkor következhet egy-egy

Bevezető az óvodai nevelés kompetenciaterület ajánlásaihoz 21

megfelelően kiválasztott képeskönyv, olyan, ahol egy oldalon egy tárgy látszik nagy méret


ben, jó kontúrokkal. Amikor már néhány tárgyat megnevez a gyermek, akkor felhívhatjuk a

figyelmét egy-egy gyakori cselekvésre. Az első 50-70 szó megjelenése után a beszédfejlődés

felgyorsul, menete megegyezik az ép beszédfejlődéssel.

-A formalizált kommunikáció képességének fejlesztése az iskola feladata lesz. Ez a képesség segíti

a táblázatok értelmezését, a szótárakban, lexikonokban és számítógépes adatbázisokban való

keresést.

d)Tanulási képesség

A tanulási képesség valamennyi kognitív képesség átfogó rendszere, tehát fejlettsége, hatékonysá


ga a kognitív képességek fejlettségétől függ. A tanulási képesség fejlesztése ezért leginkább a kog


nitív képességek fejlesztése által segíthető.

5.4 A szociális kompetencia
Nagy József szerint a szociális kompetencia pszichikus komponensrendszer, amely azt jelenti, hogy
a szociális viselkedéshez szükséges komponensfajták (szükségletek, hajlamok, attitűdök, meggyőződések,
rutinok, szokások, minták, készségek, ismeretek) készleteivel rendelkezünk. Ezekből jön létre
az aktuális helyzetnek megfelelő viselkedés kognitív és szociális motívumaink függvényében, miközben
módosulhatnak meglévő komponenseink, gazdagodhatnak komponenskészleteink, fejlődhetnek
szociális és kognitív képességeink. A szociális kompetencia funkciója az egyén, a személy szociális
kölcsönhatásainak, a szociális környezettel való együttélésének eredményes, hatékony megvalósítása,
szándéktalan/szándékos önadaptációja, önfejlődése és szociális környezetének alakítása, fejlesztése.

A szociális kompetencia fejlődését befolyásolják az egyén személyiségéből fakadó tényezők, a
család által képviselt tényezők és az óvodai/iskolai környezetből fakadó tényezők. Az egyén szempontjából
a következő tulajdonságok hatnak pozitívan a szociális kompetencia fejlődésére: a pozitív
önértékelés, a pozitív attitűd, mások elfogadása, a hatékony kommunikációs készség, a jól működő
problémamegoldó képesség, az egyéni és a csoportérdekek összeegyeztetésének képessége. A gyermek
szociális kompetenciájának alakulását befolyásolja a szülő-gyermek viszony, a szülők szociális
kapcsolatrendszere, kompetenciája, a kötődés, a család önértékelése, a szülői elvárások, a családi környezet
és a testvérek hatása. A család után az intézményes nevelés színterei, az óvoda és az iskola
alakítja legerőteljesebben a gyermek szociális kompetenciájának fejlődését. A fizikai környezet, a
felszereltség meghatározza az intézmény légkörét. Az óvodapedagógus kapcsolata a gyermekekkel,
megnyilvánulásai, visszajelzési meghatározzák a gyermekek szociális viselkedését, ugyanis a fejlett szociális
kompetencia nagyrészt tanult elemekből tevődik össze, tehát tanítható, ha megfelelő mennyiségű
tapasztalattal, lehetőséggel segítik.

5.5 A szociális képességrendszer fejlesztése
Az óvodai nevelés feladata, hogy a pozitív szociális szokások kialakulását, gyarapodását segítse.
Ezt elsősorban olyan napirend kialakításával, működtetésével lehet megvalósítani, amelyben a gyermekek
biztonságban és jól érzik magukat, mivel a magatartási szabályok átláthatók, kiszámíthatók,
mindenkitől egyértelműen és következetesen elvártak.

A szociális képességrendszer összetevői a következők:

a) Szociális szokások és minták

Az óvodáskorúak személyiségének alakulásában igen nagy szerepe van az észlelhető, elsajátítható
szociális mintáknak. A személyes példamutatás mint élményszerű pozitív minta szerepe vitathatatlan
az együttnevelés és együttélés vonatkozásában. A korai kisgyermekkorban a megfigyeléses


22 Ajánlások sajátos nevelési igényű gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez

tanulás teszi lehetővé, hogy hatalmas mennyiségű információt véssenek gyorsan az emlékezetükbe,
és viselkedésrepertoárjuk rövid idő alatt nagymértékben bővül. A modellkövető tanulást és a
szociális minta beépülését több tényező befolyásolja. A gyermek figyelme szempontjából lényeges,
hogy a modell vonzó vagy hatalommal bíró-e; viselkedése körülhatárolt, világos és egyszerű-e;
valamint, hogy a megfigyelő kellően motivált-e arra, hogy megfigyelje az adott viselkedést. A gyermek
emlékezeti funkcióinak szempontjából fontos, hogy a képi (mentális képek készítése arról,
amit látunk) és verbális (leírás készítése a látottakról) kódolási stratégiái megfelelően működnek-e;
a mentális gyakorlás vagy újrajátszás során az emlékezetbe vésés megtörténik-e. A megfelelő szociális
minta szempontjából fontos, hogy a gyermek képes-e az adott minta reprodukálására és
az, hogy milyenek a korábbi tapasztalatai a viselkedés egészével és összetevőivel kapcsolatban.
A teljesítményt befolyásolja még, hogy van-e valamilyen következménye az adott viselkedésnek
(pl. büntetés, jutalom, semmi).

b) Szociális készségek

A szociális viselkedés eredményessége, hatékonysága nagymértékben függ a szociális készségek
készletének gazdagságától. Minél gazdagabb ez a készlet, annál nagyobb az esély arra, hogy az
aktuális helyzet megoldását hatékonyan segítő eszközök aktiválódjanak. A szociális készségek ma
még túlnyomóan a spontán szocializáció termékei. A szociális készségek szándékos gyakoroltatással
is fejleszthetők, eltérően a szociális mintáktól. Ez az általános nevelési feladat három részfeladatra
bontható:
- A legfontosabb szociális készségek kiválasztása és kiemelt fejlesztési feladatként kezelése
- Az óvoda mint szociális közeg olyanná alakítása, amelyben a kiválasztott készségek szükségsze


rűen működnek
- A készségfejlesztő gyakorlatok alkalmazása
Ilyen kiemelkedően fontos készségek pl. a kapcsolatképző és kapcsolatápoló készség, kötődésképző
és kötődésápoló készség, az empatikus készség, a toleranciakészség, a szociális értékelő készség
(elismerés és bírálat), a siker- és kudarcfeldolgozó készség, a szervezőkészség stb. A szociális készségek
többsége serdülőkorra alakul ki, de alakításukat az óvodai közösségekben kell elkezdeni.

c) Szociális ismeretek

A szociális ismeretek direkt módon az emberi viselkedésről, a szociális rendszerek működéséről,
viselkedésről szólnak, pl. viselkedés közlekedési járműveken, étteremben, színházban, étkezésnél.
Ezeket az alapvető ismereteket a gyermekek az óvodás évek alatt sajátítják el. Ezért van kiemelt jelentősége
annak, hogy az óvodapedagógus gyakran szervezzen óvodán kívüli programokat a gyermekek
számára, amikor elsajátíthatják és gyakorolhatják a mindennapi élet szociális normáit.

d) Szociális kommunikáció

A szociális kommunikáció funkciója a szociális kölcsönhatások szervezése. Lehet érzelmi és szóbeli
(verbális) kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy kívánatos a gyakori érzelmi kontaktus és a túlnyomóan
pozitív érzelmi megnyilvánulás, hogy az aktuális helyzeteknek megfelelő elmarasztaló reagálások
is bizalomba, szeretetbe ágyazottak legyenek. Mivel az érzelmi kommunikáció spontán
folyamat, és tényleges érzelmeket közvetít, a szándékos megjátszás nem lehetséges. Az agresszív,
gyűlölködő, a gyerekeket nem szerető személyiség nem képes dominánsan pozitív érzelmi kommunikációra,
ezért alkalmatlan arra, hogy hivatásos nevelő legyen. Az óvodavezetés feladata, hogy
dominánsan pozitív érzelmi légkört alakítson ki és tartson fenn az óvodában, a nevelők között, a
csoportokban, amelyben az óvodapedagógusok és a gyermekek is jól érzik magukat, ahol a gyermekek
érzelmi karaktere, személyisége optimálisan fejlődhet. A szóbeli szociális kommunikáció az
érzelmi kommunikáció kiegészítője, segítője. Alapvető kommunikációs készségek a meghallgatás


Bevezető az óvodai nevelés kompetenciaterület ajánlásaihoz 23

készsége, az érdeklődés, a kérdezés, a kérés, a meggyőzés, a reagálás, a szociális értékelés (elismerés,
bírálat) stb.

e) Szociális érdekérvényesítés

Hétköznapi nyelven ez az osztozkodás, elosztás, megszerzés, bonyolultabban fogalmazva pedig a
segítés, az együttműködés, a vezetés és a versengés. A pedagógus-tanuló viszony szükségszerűen
vezető-vezetett viszony, de funkciója az, hogy képessé tegye a gyermeket a helytállásra. A segítő
nevelő kívánatos képessége a segítő demokratikus irányítás. Ebben a képességben optimális esetben
a segítő nevelés alapszabályai, valamint az együttműködés alapszabályai egymást támogatva
érvényesülnek. A segítés alapszabályait a versengéses helyzetekbe is be kell építenünk. Ez azt
jelenti, hogy elismerjük és szigorúan megköveteljük a szabályozottságot (szabálykövetést) és az
esélyesség mint a lojalitás alapszabályait. Az esélyesség törvényének szocializálódása azt eredményezi,
hogy a versengés csak esélyesek között jön létre, az erősebb fél nem tiporja el az esélytelent,
a győztes nem alázza meg a legyőzöttet. Ezt a képességet leginkább a versenyjátékokban fejleszthetjük
tudatos csapat- és páralkotásokkal.
A proszociális (segítőkész) viselkedésformák a következő alapelvek mentén fejleszthetők:
- A szükségletek megvilágítása: Meg kell tanítanunk a gyermeket arra, hogyan tegye egyértelmű


vé, hogyan jelezze szükségleteit.

- A segítőkész énkép erősítése: Ha gyakran dicsérjük az altruista megnyilvánulásokat, akkor ezek a
gyermekek előbb vagy utóbb úgy tekintenek magukra, mint jószívű, segítőkész emberekre. Aki
pedig azt gondolja magáról, hogy segítőkész, az valószínűleg újra és újra segíteni fog másokon.

- A segítő viselkedésformákat támogató normák tanítása: Az óvoda erősítheti a társas felelősség

és a proszociális magatartás normáit példamutatással, modelladással, magyarázatokkal.
- A segítségnyújtás normáinak aktiválása: a segítő viselkedést támogató normák tudatosítása
- A felelősség összpontosítása: Ez a segítségnyújtásra irányuló normatív nyomást erőteljesebbé

teszi. Ez azt jelenti, hogy ha azt mondjuk „Zsolti, légy szíves, kísérd át Mikit a tornaszobába!”,
akkor Zsolti valószínűleg hamarabb fog Miki segítségére lenni, mintha azt mondanánk, hogy
„Gyerekek, valaki segítsen Mikinek átmenni a tornaszobába!”.

A fejlődéspszichológusok a proszociális viselkedés előmozdításának kevésbé közvetlen módszereit
ajánlják. Az újabb kutatások két módszer hatékonyságát jelzik. Az egyik az explicit példamutatás,
amelyben a felnőttek úgy viselkednek, ahogy azt a gyermektől kívánják, a másik az indukció,
amelyben a felnőttek olyan magyarázatokat kínálnak, amelyek a gyerekek büszkeségére, felnőtté
válni vágyására és másokkal való törődésre apellálnak. Fontos tudni, hogy a proszociális viselkedés
bátorítására alkalmazott stratégiák nem válnak el az agresszív viselkedés csökkentését célzó
erőfeszítésektől. A változatos technikák inkább egymásra hatva és egymást erősítve hozzák létre a
szocializáció átfogó mintázatát.

5.6 A személyes kompetencia fejlesztése
A személyes kompetencia mindazoknak a komponenseknek és szabályozóknak a rendszere, ame


lyek információhasznosítással lehetővé teszik a személyes érdek érvényesítését szociális kölcsönhatá


sok nélkül is. Működése csak a kognitív kompetenciának köszönhetően lehetséges.
A személyes képességek fejlesztése a következő területeket érinti:

a) Az önkiszolgálási képességek fejlesztése

Az egészséges és kulturált életmód megvalósulásának, a személyes kompetencia működésének
kiinduló feltétele az önkiszolgálási képességek megfelelő színvonalú fejlettsége. Az óvodai nevelésnek
az a feladata, hogy az optimális önállósulást, önállóságot, az optimális önállóságú személyiség
kialakulását elősegítse.


24 Ajánlások sajátos nevelési igényű gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez

- A testi képességek fejlesztése, vagyis a mozgásfejlesztés: A 3 és 7 éves kor közötti gyermekek leginkább
a tevékenység által szereznek információt környezetükről. A mozgásfejlődés óriási jelentősége
abban rejlik, hogy hatással van a kognitív funkciók és a szociális képességek fejlődésére is.
A kognitív funkciók terén a mozgásos játékok felidézésével fejlődik a gyermekek vizuális memóriája;
a testrészek és téri irányok megismerésével, megnevezésével fejlődik térészlelésük, gyarapodik
szókincsük; a megnevezett, látott és elvégzett cselekvések, mozgások elősegítik a különböző
észlelési területek integrációját és a fogalomalkotás fejlődését. A mozgás hatással van a szociális
képességek fejlődésére azzal, hogy saját testének és mozgásos képességeinek megismerésével
fejlődik az éntudata, erősödik „szociális énje”; a társakhoz való alkalmazkodás közben fejlődik
az önuralma, együttműködő és toleranciaképessége; a mozgásos versengések során a siker és a
kudarc élményének megtapasztalásával megtanulja ezek kezelését, elviselését. Az óvodába kerülő
gyermek mozgásfejlesztését illetően az óvodapedagógus első fontos feladata a mozgáskedv
megőrzése, szükség esetén felkeltése. A SNI-gyermekeknél előfordulhat, hogy spontán mozgásos
reakcióik ritkábbak, a külvilág megismerésére irányuló kíváncsi, kutató viselkedése beszűkültebb,
ezért nagyon lényeges a megfelelő motiváció, a mozgásra inspiráló biztonságos környezet
kialakítása, a mozgásos tevékenységek pozitív megerősítése, a szükséges és elégséges szabályok
megtanítása. Sem a sérült, sem az ép gyermek öntudata nem alakul ki magától, hanem aszerint
éli meg saját magát, ahogyan saját aktivitását megéli. A külvilági ingerek akkor válnak fejlesztő
hatásúakká, ha a gyermek képes arra, hogy az ingerekhez hozzárendelje saját mozgásos válaszait.
Nem fejlesztő számára az olyan helyzet, amely ismeretlen neki, amelyben bizonytalannak érzi
magát, amelyben nem önállóan közlekedik, amelyből nem léphet ki egyedül. A bizonytalanság
sokszori megélése nemcsak mozgásfejlődését, hanem személyiségének szabad kibontakozását
is gátolja. Az eszközök és a tevékenységek kiválasztásánál a gyermekek életkorához, fejlettségi
szintjéhez és a csoport összetételéhez igazodjunk. Mozgásfejlesztések alkalmával mindig lehetőséget
kell biztosítani arra, hogy a gyermekek egyéni tempójuknak megfelelően sokat gyakorolhassák
a különböző mozgásokat. A feladat ne legyen se túl könnyű, se túl nehéz, mert a túl
könnyű nem készteti erőfeszítésre, a túl nehéz viszont kudarcélményt okoz. A feladatokkal elsősorban
olyan készségeket és képességeket akarunk kialakítani, amelyek majd elősegítik az egyre
pontosabb mozgás elvégzését. A foglalkozások tervezésénél vegyük figyelembe a gyermekek
alkatát, mozgásigényét, terhelhetőségét, mozgástapasztalatát, mozgáskoordinációját, helyzetfelismerő
képességét.

• A mozgásfejlesztés a természetes nagymozgások (kúszás, mászás, állás, járás, futás, ugrás) fejlesztésével
indul, majd egyre nagyobb hangsúlyt kap a szem-kéz, szem-láb koordináció (labdajátékok,
szökdelések) és egyensúlyérzék (pörgő, forgó, ringatózó, hintázó, lengő mozgások)
fejlesztése, végül a finommotorika (tépés, vágás, gyöngyfűzés) fejlődésére kell a legnagyobb
súlyt fektetni.
- Önellátási képesség fejlesztése: Ez a képesség a biológiai és komfortszükségletek kielégítését szolgálja,
amelynek funkciója a szervezet optimális működésének biztosítása, a kellemes közérzet
helyreállítása, fenntartása. Kiemelt szerepet játszik az egészséges és kulturált étkezés, az öltözködés,
tisztálkodás, a testápolás, a rendszeretet és rendrakás, a közlekedés, a vásárlás szokásainak,
mintáinak, készségeinek, ismereteinek készlete. Az önellátási képesség legjobban a gondozási
műveletek során fejlődik. A gondozási műveletek, a tanulási folyamatok szintjén testre szabott
fejlesztési programok, főleg a fejlődésben elmaradó gyermekek számára. Megfelelő gondozó
esetén az érzelmileg motivált gyermek felismerve a cselekvés eszközeit, örömét és irányát, maga
is utánozni kezd. Spontán és aktívan tevékenykedik. A szuggesztív, pozitív érzelmet sugárzó ne-
velő sok gyakorlással, cselekvéses mozzanatok lebonyolításával és hangsúlyozott bemutatásával
elérheti, hogy a szokások elsajátítása terén a gyermek önmagához mérten a lehető legnagyobb


Bevezető az óvodai nevelés kompetenciaterület ajánlásaihoz 25

önállósággal étkezzen, öltözködjön stb. Tehát a gyakori ismétlés teszi a gondozási helyzeteket
jól ismertté, és pontosan a gyakori ismétlés a feltétele annak, hogy valóban tanulási folyamattá
váljon a művelet.

• Öltözés, vetkőzés: Fontos, hogy a gyermeket fejlettségi szintjének megfelelő elvárással gondozzuk.
Lényeges a mozdulatok sorrendje, fontos a szóval kísért mozdulat. Már akkor is mutatkozhat
eredmény a gondozási műveletek során, ha egy gyermek szóval még nem irányítható.
Kezdettől érdemes azonban gondozás közben nemcsak automatikusan cselekedni, hanem
meg-megállni ott, ahol a gyermektől válaszként egyszerű mozdulatot várunk (pl. dugja be a
kezét a blúzba, cipzározza be a kabátját). Ha próbálkozásaink sikeresek, örüljünk nagyon irányított
mozdulatainak, ha viszont mindez sokáig nem sikerül, ne csüggedjünk. Bátorítsuk a
gyermeket, és a következő alkalommal újra és újra várjuk el tőle a helyes viselkedést.
• Etetés, étkezés: A legtöbb többségi óvodába integrált kisgyermeknek nem okoz gondot az
étkezés. Ha mégis problémák adódnak, akkor fokozatosan szoktassuk hozzá a gyermeket az
óvodai elvárásokhoz. Ha a kisgyermek meg tudja fogni a cumisüveget, a poharat, azaz a nyúló,
fogó kézmozdulat szokássá vált, akkor kezdődhet meg az önálló evésre szoktatás kanállal,
majd a biztos kanálhasználat után a villával való evés. Az önálló étkezésre szoktatás (pl. kanálhasználat,
pohárból való ivás) tanulási folyamatjellege kondicionálás. Ez rosszul evő gyermeknél
nem mindig sikeres, mert az eredmény nem jutalom jellegű. Az etetés ezért minden
esetben fokozott figyelmet igényel.
• Szobatisztaság: A sajátos nevelési igényű gyermekek egy része nem lesz magától szobatiszta,
mert nem tudatosulnak bennük a belső folyamatok és külső elvárások úgy, mint az épekben.
Ezért a bilire szoktatás elengedhetetlen. Az óvodában alkalom van arra, hogy a már szobatiszta
és a sérült gyermeket együtt biliztessék. Az utánzási vágy, a látható eredmény előbbre
hozhatja a saját belső folyamatok tudatossá válását. A folyamat elkezdése azonban mindig
kötődjön az értelmi szinthez is: ne kezdődjön a harmadik életév előtt.
- Befogadóképességek fejlesztése: Az óvoda feladata, hogy a fokozatosság elvét követve rendszeresen
működtesse, gyakoroltassa a gyermekek befogadóképességét. Területei:

• A zenei befogadóképesség szándékos fejlesztését a megfontoltan válogatott zeneművek
rendszeres hallgatásával valósíthatjuk meg.
• A vizuális befogadóképesség fejlesztésének alapja, hogy maga az óvoda minden részletében
legyen igényes, esztétikus közeg. Óvodáskorban az életkornak megfelelő, esztétikailag igényes
képeskönyvek beszélgetéssel kísért nézegetése, a gyermek élményvilágához közeli művészeti
alkotások érdekes történetekkel gazdagított megtekintése, néprajzi, népművészeti gyűjtemények,
alkotóházak meglátogatása, a népművészetet népmesébe ágyazó színvonalas diafilm
vagy mozgókép megtekintése, megbeszélése lehet a befogadóképesség fejlesztésének célravezető
feladata.
• Az irodalmi befogadóképességnek köszönhetően az irodalom a személyiség fejlődésének
nagy hatású segítője lehet. Gyermekkorban fejlesztését leginkább a csalimesék, állatmesék,
mondókamesék, rigmusok, találós kérdések, közmondások, mondák, históriák, tündérmesék,
főleg gyermekekről és állatokról szóló kalandregények segíthetik elő. Ugyanezt a célt szolgálják
a kiszámolók, kiolvasók, párosítók, dalok, körjátékok, mesejátékok, bábjátékok, dramatikus
játékok stb.
b) Az önkifejezési képességek fejlesztése
E képesség fejlődése spontán módon a befogadási folyamatok hatására és a tényleges önkifejezési
tevékenységek eredményeként valósul meg.

- A zenei alapképességek elsajátításának feladatai közül legfontosabb az éneklés, de a hangszeres
előadásra (csörgőket, dobokat és más ritmushangszereket mi is készíthetünk) is fordítsunk


26 Ajánlások sajátos nevelési igényű gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez

figyelmet. Az óvodában a mozgással és játékkal kísért előadás és az éneklés mellett a ritmusalkotással,
tempóbeli és dinamikai ellentétek, illetve fokozatos átmenetek kivitelezését is gyakorolhatjuk.
Főbb területei a hallás (magas-mély), a ritmusérzék, éneklési készség fejlesztése, a
hangszerhasználat bevezetése.

- A vizuális önkifejező-képesség fejlesztésének feladatai változatosak mind műfajában (festés, rajzolás,
bábkészítés, maszk, arcfestés, gipszöntés, textilkép, kollázs stb.), tárgykultúrájában (papír,
fonal, fa, gyurma, textil stb.), eszközhasználatában (eljárások, technikák stb.). A vizuális önkifejezés
kiteljesedéséhez szükség van a testséma, a testfogalom, minél pontosabb kialakulására,
a kinesztetikus észlelés és a térpercepció fejlődésére ahhoz, hogy a gyermek térben, mozgásban,
történésben meg tudja jeleníteni a különböző dolgokat. A vizuális önkifejező-képességek fejlesztésének
főbb területei: a szemmozgás, a szem fixációs működésének, a vizuális zártság-egészlegesség,
a vizuális időrendiség, a vizuális ritmus fejlesztése, a vizuális pozíció felismerése, a vizuális
memória fejlesztése, az alaklátás, formaállandóság, a tapintásos észlelés fejlesztése.

- Az előadói és szövegalkotó-képesség fejlesztése mozgásos játékokkal, tánccal, egyéni versmondással,
dramatizálással, mesemondással stb. történhet. A hangsúly a beszéd tartalmi részének
fejlesztésén van, tehát kiemelt szerepe van a szókincs bővítésének, a sajátos nyelvi formák elsajátításának
és az önálló történet elmesélése támogatásának.
A fejlesztés területei a beszédszervek ügyesítése, a beszédhallás, az auditív ritmus, az auditív emlékezet,
a fonológiai kódolás és az auditív zártság fejlesztése.

c) Az önvédelmi képesség fejlesztése
Területei a szabadságvédelem, az egészségvédelem és az identitásvédelem. Az óvodai élet ebben
a vonatkozásban elsősorban az egészségvédő képességet kell, hogy fejlessze az egészséges életmód
támogatásával (mozgás, étkezés), egészségvédő szokások kialakításával (pl. fogmosás), balesetvédelmi
minták nyújtásával (pl. közlekedési, háztartási balesetek megelőzés és elhárítása).

d) A speciális képességek (tehetség) fejlesztése
Kiindulópont lehet az integrációs elv, tehát alapvető feladat az egyéni különbségek kezelése. A
tehetség kibontakozásához az átlagosnál erősebb motiváltság, fejlettebb kognitív és szociális
kompetencia is szükséges. Az óvodának nem a speciális tehetség kifejlesztése a feladata, hanem
az általános alapok fejlesztése, az érdeklődési irány erősítése. Fontos megjegyezni, hogy a lassan
érők, fejlődők is tehetségessé fejlődhetnek, ugyanakkor a gyorsan fejlődők többsége nem válik
valamely terület tehetségévé. Az óvoda feladata nem az egyforma szintűvé, hanem az egyéniséggé
nevelés.

e) Az önszabályozás és az önfejlesztés képességének fejlesztése

Ez is a személyi kompetencia része, de kialakulása a gyermekkor végére, az ifjúkor elejére tehető,
kialakítása az iskola feladata, ezért bővebben ezekre a területekre nem térek ki.


Bevezető az óvodai nevelés kompetenciaterület ajánlásaihoz 27

6. Összefoglalás
A legtöbb sajátos nevelési igényű kisgyermek kisebb-nagyobb nehézségekkel küzd a társadalmi
beilleszkedés területén. Pedagógiai törekevéseink célja ezért, hogy hozzásegítsük a gyermeket korunk
és társadalmunk kultúrájában való tájékozódásához és ezen keresztül a társadalmi beilleszkedéshez.

Az ép gyermekek is sokban különböznek egymástól, nevelésük során figyelembe kell venni egyéni
igényeiket. Az eltérő fejlődésű gyermekekre ez fokozottan érvényes. Egyrészt jelentősen eltérő elmaradásuk
mértéke, másrészt az is változó, hogy az elmaradás mely területeket érint jobban, melyeket
kevésbé. Ezt érdemes az ajánlások olvasása közben mindvégig szem előtt tartani, és a következő ismeretekből
és javaslatokból azokat kiválasztani, amelyek az adott integrált gyermekre vonatkozhatnak.
A sérülésspecifikus módszertani ajánlások éppen azért készültek el, hogy az „Óvodai nevelés
kompetenciaterület” programcsomagot használó pedagógusok tudatosan alakítsák át, módosítsák
a programcsomag által kínált feladatok (játékhelyzetek) nehézségét, körülményeit az egyes kisgyermekek
egyedi igényeihez. Ez nem lesz könnyű feladat, ezért javaslom, hogy aggodalmait, nehézségeit,
megfigyeléseit igyekezzen olyan szakemberrel is megosztani, aki sérült kisgyermekek fejlesztésével
foglalkozik, vagy tapasztalattal rendelkezik ezen a területen.

Sok sikert, kitartást és türelmet kívánok ehhez a feladathoz!


28 Ajánlások sajátos nevelési igényű gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez

7. Irodalom
Borbély Sjoukje – Jászberényi Márta – Kedl Márta: Szülők könyve. Medicina Könyvkiadó Rt., Buda-
pest, 1998.
Carver, Charles S. –Scheier, Michael F.: Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 352–


359.
Cole, Michael –Cole, Sheila R.: Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 408–411.; 440–445.
Csányi Yvonne (szerk.): Együttnevelés – Speciális igényű tanulók az iskolában – Az integrált fejlesztés
lehetőségei. ALTERN füzetek 5. Koncepciók. Iskolafejlesztési Alapítvány – OKI – Iskolafejlesztési Köz-
pont, Budapest, 1995.
Csányi Yvonne: Az együttnevelés fontosabb tényezői, feltételei. In Csányi Yvonne (szerk.): Értelmileg
és tanulásban akadályozott gyermekek integrált nevelése és oktatása – Útmutató szülőknek és szakértői
bizottságoknak. ELTE BGGYFK, Budapest, 2001.
Dr. Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. ELTE BGGYF, Budapest, 2000.
Evans, P. – Labon, D. – McGovern, M. A.: Speciális nevelési szükségletű tanulók integrációjának alap-
elvei és gyakorlata. In Csányi Yvonne (szerk.): Közösen. BGGYTF, Budapest, 1996. 9–15.
Gustafson, Ruth N. – Haring, Norris G.: Social competence issues in the integration of student with han-
dicaps. 1992.
Halász Gábor – Lannert Judit (szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2000. Országos Közoktatási In-
tézet, Budapest, 2000. 327–329.
Nagy József: Nevelési kézikönyv személyiségfejlesztő pedagógiai programok készítéséhez. Mozaik Okta-
tási Stúdió, Szeged, 1996.
Nagy József: XXI. század és nevelés. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.
Porkolábné Dr. Balogh Katalin: Komplex Prevenciós Óvodai Program (Kudarc nélkül az iskolában) –
Óvodai fejlesztő program a tanulási zavarok megelőzésére. Volán Humán Oktatási és Szolgáltató Rt.,
Budapest, 1997.
Salné Lengyel Mária: Iránytű. Fejlesztő Pedagógia, 15. évf., 2004/4–5. sz.
Smith, Eliot R.– Mackie, Diane M.: Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 697–702.
8. Vonatkozó jogszabályok
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény
A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet
A 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a
Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatása tantervi irányelve kiadásáról
Az 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról