A FOGYATÉKOS GYERMEKEK ÓVODAI NEVELÉSÉNEK IRÁNYELVE

I.
BEVEZETŐ

1. Az óvodai nevelés országos alapprogramja a fogyatékos gyermekek óvodai nevelésében

Az óvodai nevelés tartalmi szabályozásának alapdokumentuma, mely az egységes működéséhez szükséges közös tartalmi elemeket határozza meg, kiterjed a fogyatékos gyermekek intézményes nevelésére is.

Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak a gyermekek között fennálló különbségek ellenére minden gyermek számára szükségesek, és az óvodák között fennálló különbségek ellenére minden óvodában alkalmazhatók. Az óvodák e szabályozás figyelembevételével készítik el saját nevelési programjukat, melynél már figyelembe veszik a közoktatási törvény rájuk vonatkozó előírásait, a nevelés helyi célkitűzéseit és lehetőségeit, a szülők és a fenntartók óvodai neveléssel kapcsolatos elvárásait, és az általuk nevelt gyermekek sajátosságait.

A fogyatékosság a gyermekek között fennálló különbségek olyan formája, amely a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást, a szokásostól eltérő eljárások alkalmazását és kiegészítő pedagógiai szolgáltatások igénybevételét teszik szükségessé.

A fogyatékos gyermekek különleges gondozási igénye biológiai, pszichológiai és szociális tulajdonság-együttes, amely az életkori sajátosságokhoz hasonlóan a fogyatékos gyermekek nevelhetőségének, oktathatóságának, képezhetőségének jellegzetes különbségeit fejezi ki.

A különleges gondozási igény a gyermek életkori sajátosságainak fogyatékosság által okozott részleges vagy teljes körű módosulása, ami sajátos fejlesztő, korrekciós, habilitációs, rehabilitációs és terápiás célú pedagógiai eljárások és szervezeti megoldások (szakszolgálati ellátás, integrált óvodai csoportok, külön óvodák) alkalmazását teszi szükségessé.

2. A különleges gondozást igénylő gyermekek fejlesztése a számukra megfelelő helyi programok kialakításán túl más pedagógiai feltételek biztosítását is igényli.

A fogyatékos gyermeknek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították. E jog érvényesítését szolgálja a korai fejlesztés és gondozás, mely az óvodai nevelést megelőzően biztosítja a fogyatékos kisgyermek fejlesztését, családi nevelésének segítését.

A nevelés, oktatás, fejlesztés kötelezően biztosítandó pedagógiai felté- teleit a közoktatási törvény foglalja össze. Az általánosan kötelező feltételeket a közoktatási törvény a fogyatékos gyermekek sajátosságaihoz igazodva több területen módosítja, illetve kiegészíti olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani és hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékos gyermekek számára.

3. A különleges gondozási igényű gyermekeket nevelő óvodákat helyi nevelési programjuk elkészítésben A fogyatékos gyermekek óvodai nevelésnek irányelve (a továbbiakban: Irányelv) segíti.

Az óvodai nevelés folytatója a családi nevelésnek, új módon kiegészíti – bizonyos esetekben korrigálja – azt, azoknál a fogyatékos gyermekeknél pedig, akik korai gyógypedagógiai fejlesztésben és gondozásban részesültek, arra is épít.

Az Irányelv a fogyatékos gyermekeket nevelő óvodák helyi programjainak elkészítéséhez, az Óvodai nevelés országos alapprogramjának alkalmazásához ad útmutatást.

Az Irányelvben foglaltak célja, hogy a tartalmi szabályozás és a gyermeki sajátosságok a fogyatékos gyermekeknél ugyanúgy összhangba kerüljenek, mint más gyermekeknél, a fogyatékos gyermekeket a nevelés, a fejlesztés ne terhelje túl, fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg, az elvárások igazodjanak fejlődésük lehetséges üteméhez és a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai az intézmények programjainak tartalmi elemeivé váljanak. Az irányelv egyaránt vonatkozik a fogyatékos gyermekek más, nem fogyatékos gyermekekkel együtt (integráltan) és tőlük elkülönítetten (szegregáltan) történő nevelésére.

II.
ÁLTALÁNOS ELVEK

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja – függetlenül attól, hogy a fogyatékos gyermek nevelése az e célra létrehozott óvodában, óvodai csoportban (szegregáltan) vagy a többi gyermekkel együtt (integráltan) történik – a fogyatékos gyermekek nevelését ellátó óvodák helyi nevelési programjában az alábbiak figyelembevételével kerül megvalósításra:

– a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését az ered­ményeit, erényeit, sikeres próbálkozásait értékelő, másságát elfogadó környezet segíti;

– a fogyatékos gyermek iránti elvárást fogyatékosságának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg; terhelhetőségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága befolyásolja; a fogyatékos kisgyermek egyes területeken kiemelkedő teljesítményre is képes lehet, ennek felismerése és gondozása kiemelt feladatot jelent;

– az óvodai nevelés a fogyatékos gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik; a nevelés hatására a sérülés arányában a fogyatékos kisgyermeknél is ki kell alakulnia az alkalmazkodó készségnek, az akaraterőnek, az önállóságra törekvésnek, az együttműködésnek; ennek érdekében a napirend során mindig csak annyi segítséget kapjon a gyermek, hogy önállóan tudjon cselekedni;

– a fogyatékos gyermek óvodai nevelésének sajátossága, hogy az egész napos tevékenység a különleges gondozási igény kielégítését is szolgálja csoportos, kiscsoportos vagy egyéni formában; ennek érdekében sérülésspecifikus módszerek, terápiák, technikák szak­szerű megválasztása és alkalmazása szükséges, és indokolt lehet speciális segédeszközök használata; a segédeszközök elfogadtatása, az azok következetes használatára és megőrzésére nevelés folyamatos feladat;

– a különleges gondozási igényből adódó feladatok végrehajtásánál törekedni kell arra, hogy a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének tudatos fejlesztésével bővüljenek a kompenzációs lehetőségek;

– a fejlesztés rövid távú céljait minden esetben a fejleszthetőséget tükröző gyógypedagógiai-orvosi-pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni; a multiszenzoriális fejlesztés magába foglalja a vizuális, akusztikus, taktilis mozgásos észlelés folyamatait, a motoros képességek, a beszéd- és nyelvi készségek fejlesztését; az egyes fogyatékossági típusnak megfelelően más-más terület kap nagyobb hangsúlyt.

III.
A fogyatékos gyermekek sérülésspecifikus fejlesztésének Elvei, feladatai
az óvodai nevelés során

1. A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe.

A jelentősen eltérő kóreredet – végredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok; petyhüdt bénulást okozó kórformák; a korai agykárosodás utáni mozgás-rendellenességek; egyéb, maradandó mozgásállapot-változást, mozgáskorlátozottságot okozó kórformák; a halmozott sérüléssel járó különböző kórformák – és károsodás miatt a mozgáskorlátozottság egyénileg is sok eltérést mutat.

A testi fogyatékos (mozgáskorlátozott és halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott) gyermek óvodai nevelése során kiemelt feladat a speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása, megtanítása s ezek segítségével a tágabb és szűkebb környezet minél sokrétűbb megismertetése, és ily módon az életkornak megfelelő tapasztalatok megszereztetése, a megtanult mozgás alkalmaztatása. Az óvodában biztosítani kell – a gyermek állapotának megfelelően – az akadálymentes közlekedést, a megfelelő mozgás- és életteret (az ehhez szükséges eszközöket, például lejtő, kapaszkodó), mindig szem előtt tartva az önállóságra nevelés elvét.

A mozgásnevelést az óvodai foglalkozások körébe kell beépíteni. Az elsajátított mozgásminták rögzítése, a szükséges korrekciós helyzetek alkalmaztatása a napirend egészét átszövő feladat.

2. A látási fogyatékos gyermek látásteljesítménye (vízusa az ép látáshoz (100% ) viszonyítva két szemmel és korrigáltan is 0-33% közötti. A látási fogyatékos gyermekek a nevelés-oktatás szempontjából lehetnek: vakok, aliglátók, gyengénlátók. A speciális, gyermekre szabott pedagógiai program meghatározója a látásélesség mellett a látási fogyatékosság kóroki tényezője, a látássérülés bekövetkeztének időpontja, és a látássérüléshez esetleg csatlakozó egyéb fogyatékosság, rendellenesség.

Minden látássérült gyermek esetében segíteni kell a közös játékban részvételt, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség előtti bátor szereplést, mert e tevékenységeket a látási kontroll hiányosságai akadályozzák.

Kiemelt hangsúlyt kap az önkiszolgálás megtanítása, a tárgyak és helyük megismertetése, a rendszeretet, a higiéné – különösen a szem- és a kéz tisztántartása.

Az óvodai nevelés során mindig figyelembe kell venni a látássérült gyermek fizikai terhelhetőségének korlátait, különös tekintettel a szembetegségre.

a) Az óvodai nevelésben részesülő vak gyermekeknél (vízus: 0) is kiemelt szerepet kap a játék, ami tág lehetőséget ad az ép érzékszervek gyakoroltatásával, a hallás, tapintás, szaglás, ízérzékelés, mozgás-ritmus, tájékozódási képesség fejlesztésére.

Az önkiszolgálás terén életkoruk és sérültségük mértéke szerinti önállóság kialakítása, környezetük valósághű megismerése, a biztonságos téri tájékozódás támpontokhoz és széleskörű érzékeltetéshez kötötten valósítható meg.

Az iskolai tanulmányokra felkészítés az ép gyermekek óvodai nevelésében jelöltekkel azonos követelményeket állít a vak gyermekek elé is, a nevelés-oktatás módszerei és eszközei azonban eltérőek pl.: a Braille írás-olvasásrendszer megtanulásának előkészítése: hatrekeszes dobozok, gombás –, szöges tábla alkalmazásával; a matematikai eszközöknél – színek helyett – a jól tapinthatóságot kell biztosítani.

b) Az aliglátó gyermekek (vízus: fényérzéstől 10%-ig) adottságaik szerint vagy a tapintó-halló, vagy a látó-halló(tapintó ) életmódra alkalmasak.

A gyakorlatilag vaknak tekinthető aliglátók (pl. fényérzékelők, színeket felismerők) nevelési programja a tapintó-halló életmódra felkészítést célozza, (2/a. pont), de nem hanyagolható el látásmaradványuk megőrzése, fejlesztése sem.

Az aliglátó gyermekek közül a látásukat praktikusan is használók számára olyan fejlesztő programot kell biztosítani, mely a látó-halló (tapintó ) életmódra felkészítést tűzi ki célul.

A fejlesztés fő területei ez esetben megegyeznek a gyengénlátó gyermekek nevelésének elveivel (2/c. pont).

c) A gyengénlátó gyermekek főleg látásuk útján tájékozódnak a világban, de az ép látásúakhoz képest sokkal közelebbről, kisebb térben tudják használni látásukat. Nevelésük speciális optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján történik, de jelentős szerep jut a nevelésben a többi, elsősorban a hallási és tapintási analizátor kompenzatív működésének is.

A gyengénlátó gyermek fejlesztésének kiemelt területei az óvodában:

– a látásnevelés ( a látásmaradvány használatának megtanítása, a távoli és a közeli környezetben; a nagymozgás fejlesztése (térbeli tájékozódás a látás felhasználásával, mozgáskoordináció mozgásbiztonság);

– a finommozgás fejlesztése (a kézügyesség fejlesztése, az írás előkészítése);

– a látás-mozgáskoordináció fejlesztése.

A gyengénlátó gyermek gondolkodás és beszéd fejlődését a látásos élmények hiányossága jelentősen befolyásolja, ezért különösen fontos a környezet vizuális megismertetése.

3. A súlyosan hallássérült – siket – és enyhébben hallássérült – nagyothalló – gyermekek hallásvesztesége a főbb beszédfrekvenciákon olyan mértékű, hogy ennek következtében a beszédnek hallás útján történő megértésére képtelenek, vagy csak részben képesek. A halláskárosodás miatt a beszéd érthető ejtése teljesen elmarad, vagy meg sem közelíti a hallók teljesítményét. Fentiek miatt korlátozott a nyelvi alapokon történő fogalmi gondolkodás kialakulása, aminek következtében a gyermek egész személyisége megváltozhat. A súlyos következmények csökkenthetők a legkorábbi életkortól alkalmazott orvosi-egészségügyi és speciális pedagógiai ellátás együttes alkalmazásával.

A megfelelő otológiai, audiológiai gondozás, a korszerű hallókészülékkel történő ellátás mellett a speciális pedagógiai segítség – mely a szülők aktív közreműködésére is irányul – eredményeként a gyermek óvodás életkorára elérhető, hogy :a súlyos fokban hallássérült (siket) kisgyermek jelzi a hang érzékelését, képes lesz az emberi hang kommunikációs funkciójának felismerésére; a beszédhallás fejlődésével és a szájra irányultság kialakulásával párhuzamosan tudatos hangadásra képessé válik, megindul a passzív szókincs fejlődése, körvonalazódnak az első aktív szavak.

Az enyhébben hallássérült (nagyothalló) kisgyermek hallásra épített kommunikációja megindul. A nyelvi és pszichoszociális fejlettség kedvező esetben olyan szintű lehet az óvodás kor kezdetére, hogy a fogyatékos kisgyermekek egy része további speciális segítséggel halló társaikkal együtt, más részük speciális intézményi ellátás igénybevételével részesülnek óvodai nevelésben.

A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének középponti feladata – a korai gondozásra építve - a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. A fejlesztés eredményességét döntően meghatározza, hogy a gyermek az óvodába lépés időszakában milyen beszédmegértési, beszéd készenléti állapotban van, ami nagymértékben függ a hallásállapottól, a beszéd kialakulását egyénenként is nagymértékben eltérő módon befolyásoló egyéb tényezőktől (mentális állapot stb.).

a) A súlyos fokban hallássérült – siket – gyermekek (a beszédtartományban mért hallásszintek átlaga 90 dB, vagy nagyobb veszteséget mutat) óvodás életkorban történő fejlesztési feladata a nyelvi kommunikáció rendszerében a hallás fejlesztése, a hangos beszéd aktív használatának építése, a grafomotoros készségfejlesztés és a diszfázia-prevenció.

Az óvodai nevelés során arra kell törekedni, hogy a súlyos hallási fogyatékos kisgyermek hangmegnyilvánulásaival, majd beszéddel hívja fel magára a figyelmet, közölje kívánságait. Környezete a gyermek közölnivalóját, kommunikációs próbálkozásait igyekezzen megérteni.

Az óvodai nevelés egész időtartamát átfogó speciális pedagógiai feladat az aktív nyelvhasználat építése. Ennek keretében kell fejleszteni a beszédértést, szájrólolvasási készséget, érthető kiejtésre nevelést, grafikus megerősítést, szükség esetén az ujj abc-t.

Az óvodai nevelés során a nyelvi kommunikáció megalapozása érdekében kívánatos, hogy értsék legalább 3-400 szó terjedelmében a hozzájuk intézett kérdéseket, közléseket, azokat globális szóképi felismerés, mondatba foglalt formában is. Ennek keretében ezek egy részét legyen képes pontos szótagszámmal, megközelítő érthetőséggel, a hangzó beszéd jellegzetességeinek alkalmazásával visszaadni. Körvonalaiban pontosan ejtse és adekvátan használja legalább 30-50 aktív szavát.

b) Az enyhébb fokban hallássérült – nagyothalló – gyermekek a beszédtartományban mért hallásszintek enyhe nagyothallás esetében 30-45 dB, középsúlyos esetben 45-65 dB, súlyos esetben 65-90 dB hallásveszteséget mutatnak. A nagyothalló óvodás korú gyermek az emberi beszédhang, a környezeti hangok korlátozott felfogására, differenciálására képes. Beszédfejlődése késve, általában spontán, esetenként azonban csak speciális segítséggel indul meg.

A nagyothalló gyermekek óvodai fejlesztésében hangsúlyt kap a nyelvi kommunikáció megindítása, a kommunikációs igény és tevékenység állandó erősítése, a beszédértés, a szókincsfejlesztés, a szintaktikai elemek nyelvhasználatba építése, a beszédérthetőség folyamatos javítása, melynek eredményeként a nagyothalló gyermekek különböző mértékben közelítik meg a halló társak nyelvi teljesítményét.

Fentiek feltétele a gyermeket körülvevő környezet minden elemében a nyelvi kommunikáció szituatív alkalmazása, szükség esetén a beszédértést és a konkrét megnyilvánulást segítő egyéb eszközrendszerek használata, valamint a családi szociális háttér bekapcsolása a kommunikáció-fejlesztés rendszerébe

c) A halmozottan fogyatékos hallássérült óvodás korú gyermekek esetében a hallás különböző mértékű csökkenésén kívül még más, testi-, érzékszervi- vagy értelmi-fogyatékosság is súlyosbítja a fejlesztés lehetőségét. Fejlesztésük döntően a szurdopedagógia és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek kombinációival történik. Fejlesztésüket eredményesen egyéni, vagy kiscsoportos formában lehet megvalósítani.

4. Az enyhe értelmi fogyatékos kisgyermek fejlesztésében meghatározó a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő együttnevelés az óvodában. A spontán tanulást, a társakkal történő együttműködést, a kommunikáció fejlődését segíti a számtalan élmény és minta, amelyet a kortárscsoportban megél. Az óvodai nevelés során a gyermek szükségletei szerint folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről kell gondoskodni, hogy a tankötelezettségi korra elérje azt az iskolakészültséget, amellyel tanulmányait elkezdheti.

Enyhén értelmi fogyatékos gyermekek részére külön (szegregált) óvodai csoport létrehozása kizárólag a óvodai nevelés keretében történő, kötelező iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson részt vevő, s a komplex – gyógypedagógiai, pedagógiai, pszichológiai és orvosi – vizsgálat diagnózisa alapján egyértelműen az enyhe értelmi fogyatékos övezetbe sorolt gyermekek számára javasolt.

5. A középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek óvodai nevelése az időben elkezdett korai fejlesztésre épül. A kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemző cselekvésbe ágyazott gondolkodást figyelembe véve olyan képességfejlesztést kell megvalósítani, mely kellő időt, alkalmat biztosít az alapmozgások kialakítására, fejlesztésére, a minimális kontaktus, kooperációs készség, a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, a beszédindításra a, beszédmegértés fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére, a grammatikai rendszer kiépítésére, az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítására, az adekvát játékhasználat elsajátítására, a kognitív funkciók fejlesztésére.

Ezek kialakításánál a rendszerességre nevelésnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerű verbális utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a sok ismétlésnek van kiemelt szerepe. A szociabilitás – az egymáshoz való közeledés, az egymás melletti tevékenykedés – fejlesztése a csoportos foglalkoztatáson valósul meg.

6. A beszédfogyatékos/súlyos, akadályozott beszédfejlődésű gyermek szenzoros, motoros, vagy szenzomotoros problémája (megkésett beszédfejlődés, centrális dyslalia, súlyos orrhangzósság stb.), illetve a beszédhibához csatlakozó tanulási és/vagy magatartási zavara miatt eltérően fejlődik. Mindez az anyanyelvi fejlettség alacsony szintjében, a beszédszervek gyengeségében, a beszédhangok tiszta ejtésének hiányában, a szegényes szókincsben, a beszédmozgásokról szerzett emlékképek felhasználásának hiányában, a grammatikai fejletlenségben, az utánzó képesség gyengeségében, nyilvánul meg.

A fejlesztés az anyanyelvi nevelést középpontba állító, speciális terápiákat alkalmazó intenzív, komplex nevelési környezetben valósulhat meg. Az óvodai nevelés során az anyanyelvi nevelés, a mozgás, a kommunikáció, illetve a vizuomotoros koordinációs készség fejlesztése alapozhatja meg a tanulási zavarok megelőzését, speciális terápiák alkalmazásával (diszlexia prevenció, diszkalkulia prevenció, grafomotoros fejlesztés stb.).

7. A pervazív zavarban szenvedő, autisztikus kisgyermek minél korábbi diagnózist követő habilitációs terápiája megelőzheti a kóros viselkedés kialakulását, enyhítheti a fejlődés devianciáját. Ennek eredményeként – ha mentális szintje megengedi – óvodába lépésekor már rendelkezhet korlátozott mennyiségű, de funkcionálisan használt augmentált – vizuálisan segített – kommunikációs eszköztárral (amely lehet beszéd vagy alternatív kommunikáció), a szociális interakció csecsemőkori szintjét segítséggel használja és szociális helyzetekben, illetve környezetében az egyéni fejlesztéshez szükséges viselkedéselemekkel képességeitől függő szinten rendelkezhet. Korai speciális terápia hiányában ezek lesznek az óvodai fejlesztés fő céljai, a viselkedésproblémák viselkedés- és kognitív terápiájával, szükség esetén a korai elemi készségek (szobatisztaság, rágás, evés, önkiszolgálás) és a korai kognitívfejlesztés elemeivel kiegészítve.

A jó értelmi képességekkel rendelkező, jól beszélő autisztikus kisgyermek számára is a kommunikációs, szociális és kognitív habilitációs terápia az óvodai nevelés elsődleges feladata. Ennek érdekében az óvodai nevelés, illetve ideálisan a szülőkkel való együttműködés eredményeképpen az egész ébren töltött idő, különösen a természetes élethelyzetek kihasználódnak a fejlesztésre, az intenzív, jól strukturált és a meglévő töredékkészségek használatát is elváró, egyénileg motiváló, speciálisan a gyermek szükségleteihez alkalmazkodó módon. Az óvodai fejlesztés minden esetben pszichológiai képességmérés, a fejlődési szint és szociális adaptáció követése alapján, egyéni tervekkel történik, speciális módszerek és eszközök használatával, egyéni fejlesztési helyzetekben megalapozva. Az autisztikus óvodás fejlesztéséhez az óvodai környezet speciális kialakítása és a speciális módszerekben képzett szakember szükséges.