A vizuális képességek fejlesztése

  A diszlexiás gyermekek három fő részképesség-gyengeség tünetcsoportjába sorolhatók. Ezek szerint beszélhetünk vizuális, akusztikus, motoros (a látási, hallási, mozgásos érzékelés problémái miatt kialakult) típusokról.  

 A normál fejlődés-érés folyamata 

 Ahogy egy gyermek cseperedik, először érzékeli a környezet változásait, azokat emlékképeiben tárolja, és ha újra találkozik vele, akkor már tudatosan észleli a jelenséget. Nagy fontosságú a figyelemfelkeltő, ingerekben gazdag környezet egy csecsemő számára, hiszen a figyelmének irányulása ekkor kezdődik (piros kendőcske, mozgó-forgó-színes-hangot kiadó, kellemes tapintású játékok elhelyezése a kiságy környékén). Kezdetben önálló látási, hallási, mozgásos élményei lesznek.

 Egy magasabb érési szinten a különböző érzékelési csatornák összekapcsolódnak. Meglát valamit, nyúl érte (látás-mozgás-tapintás), hall egy hangot, felé fordul (hallás-mozgás-látás), a különböző érzékletek sorozatai alakulnak ki az idő múlásával. Az agyban ezek az élmények mind-mind elraktározódnak, a kialakult pályarendszerek útján bármikor újra előhívhatóak. 

 A diszlexiás gyermek fejlődése

 Diszlexiás gyermekeknél ezek a képességek már a kezdet kezdetén hiányosan fejlődnek ki, illetve az idegrendszeri károsodás miatt nehezen rögzülnek.

 A mozgásfejlődés megkésik, később forgolódik, ül, áll a gyermek, kimarad a kúszás-mászás fázisa. Mozgásos tevékenységeiben egyfajta ügyetlenség figyelhető meg. A finommozgás kialakulásának elmaradását mutatja a rossz ceruzafogás, rendezetlen íráskép. A beszéd a legfinomabb mozgásos tevékenység, ha az előzőeknél problémát találunk, akkor rendszerint megkésett beszédfejlődést, elhúzódó pöszeséget tapasztalunk, mely motoros eredetű.

A látás, hallás olyan zavaraival küzdenek, amely az észlelés, figyelem, emlékezet, differenciálás, sorozatrendezés hiányosságait mutatják. Nem érzékszervi problémáról van itt szó, tehát a gyermek jól lát és jól is hall, csupán ez a látás, hallás igen szelektív. Nem elég alapos, sokkal inkább felszínes. Sokszor panaszkodnak szülők, hogy csak azt hallja meg gyermekük, amit akar. Nem figyel a szülő utasításaira, elengedi a füle mellett azokat. Nem vesz észre a környezetében szembeötlő dolgokat, pedig „majd kiszúrja a szemét” .  

A vizuális típus

 Szűkebb és tágabb világunkról látás útján, megfigyeléssel igen sok ismeretet szerezhet a gyermek (színekről, méretekről, formákról, téri helyzetekről, kiterjedésről). Minden élő és élettelen dolog sajátos, csak rá jellemző ismertetőjelekkel rendelkezik, ezek megismerése, jellemzése segítséget jelent a tájékozódásban.

 Minél több dolog ismertetőjegyeit tanulja meg a gyermek, annál jobb a vizuális megfigyelő, és elemző képessége. Megfigyeléssel felismerhetők a hasonlóságok, különbségek, analógiák, kölcsönhatások, a formák, részletek, összefüggések, a méretbeli és térbeli viszonyok, a szerkezeti elemek. A pontos, alapos, részletekre kiterjedő megfigyelés a gyermeknél a sok gyakorlással fokról-fokra alakul ki.

A megfigyelési képesség, a látottakra való visszaemlékezés az olvasás-írás-számolás elengedhetetlen feltétele.

 A vizuális típusú diszlexiás gyermek fejlesztése

 - Tárgyak, képek megfigyeltetése azonosságok, különbségek felismerésével. Eleinte szembeötlő legyen a különbség, később egyre nehezebben észrevehetőek (differenciálás).

- Játszhatunk tárgyakkal, képekkel úgy, hogy egyet elveszünk, hozzáteszünk, megváltoztatjuk a helyzetüket (memória).

- Emlékezetből kell a részekből egészet kirakni (puzzle).

- Különböző formákat körbejáratunk, körberajzoltatunk, kifesttetünk, színeztetünk (kör, háromszög, négyzet, téglalap, szív, csillag, stb.).

- Válogatások, csoportosítások alak, szín, nagyság, anyag, forma szerint (pl. logikai készlet).

- Sorozatok kirakása termésekkel, apró tárgyakkal, színes pálcikákkal, korongokkal (ismétlődő ritmus alapján).

- Később feladatlapokon, síkban ugyanilyen jellegű feladatokat végeztethetünk, pl. azonos alakú, mintájú, nagyságú formák színezése, elrejtett formák megtalálása, színezése.