Ének - zene

Zenei nevelésünk célja:

• Énekléssel, zenehallgatással élményhez juttatás

• A gyermekek zenei érdeklődésének felkeltése

• A zene megszerettetése

• A zenei ízlésük formálása

• Esztétikai fogékonyságuk formálása

• Zene befogadására való képesség megalapozása

• Zenei anyanyelvük megalapozása, ápolása

Zenei nevelésünk feladatai:

• a különböző zenei képességek fejlesztése,

• valamint a készségek, képességek fejlesztésének összehangolása más készségekkel és képességekkel, pszichikus és gondolkodási funkciók fejlesztésével, valamint a szocializációs folyamattal.

A feladatok sikeres végrehajtása elősegíti a gyermek:

• biztonságérzetének növekedését

• gátlásaiknak feloldását

• önfegyelmét

• magatatásának és közösségi érzésének erősítését

• öröm lesz számukra az éneklés

• fejlődik zenei emlékezetük, képzetük

• esztétikusan formálódik járásuk, mozgásuk, testtartásuk

A zenei fejlődésre visszahat a többi nevelési terület formáló ereje.

A zenei képességek fejlesztése

A zenei képességek fejlesztésénél külön vesszük a ritmusérzék-, és hallásfejlesztést, de a két készség mindig együtt fejlődik.

A zenei alapkészségek fejlesztésének módszerei:

• az éneklési készség

• a ritmusérzék fejlesztése

• a hallásfejlesztés

• a zenehallgatás

Az éneklési készség fejlesztése

Az éneklési készség az óvodában a gyermek utánzási vágyán alapszik.

Az éneklési készség fejlődéséhez sokszori ismétlés, sokéves gyakorlás szükséges.

A tiszta éneklés

• a gyermekek értelmi és fizikai adottságainak megfelelően rövid, kis hangterjedelmű dalokat tanítunk.

• Megfelelő hangmagaságban énekelünk

• Az óvónő mutasson jó példát, mindig énekeljen tisztán, szép szövegkiejtéssel, élvezhetően

A gyenge hallású gyermek

A gyermekek különböző zenei élményekkel jönnek az óvodába, adottságaik, zenei érzékenységük és fogékonyságuk különböző. De alapvető tétel, hogy minden gyermek zenei hallása fejleszthető. Külön egyéni foglalkozásokkal, segíteni kell a gyermekeket.

A ritmusérzék fejlesztése

Az óvodában a dal és a játékos mozgás együtt él, a népi játékok egységében.

Az óvodáskorú gyermek ritmusérzéke, egy állandó tevékenység segítségével, spontán és tervszerűen fejlődik.

• Az egyenletes lüktetés

• a dal ritmusa

• a ritmusmotívumok a dal tempója

• a dal kettes lüktetése, hangsúlya, benne van a dalban.

Az egyes részterületek kigyakorlása miatt, a különböző képességek fejlesztése érdekében, történik a kiemelés.

Az egyenletes lüktetés

Az egyenletes lüktetés a mondókák és a dalok szabályosan ismétlődő súlya.

A lüktetés folyamatosságát éneklés közben a játékos mozgás erősíti meg. Ki kell alakítanunk a gyermekben azt a képességet, hogy a lüktetést hosszú időn keresztül is érezze. Ezért a dalokat egymás után sokszor, folyamatosan ismételjük.

A gyermek utánzási kedvét azzal fokozzuk, hogy az ismétlődő mozdulatoknak játékos értelmet adunk. A gyermek bármilyen játékhelyzetbe, mindig szívesen beleéli magát.

A kicsinyeknél előbb azokkal a testmozdulatokkal éreztessük meg a lüktetést, amelyeknél a test nyugalmi állapotban van. Ülnek, vagy állnak, és mozdulatokat csak a végtagokkal végeznek.

A középső csoportban a gyermekek már biztosan mozognak, képesek körbejárni, egymáshoz alkalmazkodni. A körbejárás sajátos testtartást igényel. Erre odafigyelni!

Egyenletes lüktetésnél szünet alatt is tovább kell tapsolni!

A nagycsoportban fejlettebb mozgáskészséget jelent a zörej nélküli járás és a természetes mozdulatok. A nagycsoport az egyenletes lüktetést esztétikus, egyöntetű mozgással emeli ki.

A mondókák és a dalok ritmusa

A ritmus hosszabb és rövidebb egységek időbeli egymásutánja. Ez a gyermekdalok esetében a szavak ritmikus tagolásával egyenlő. A magyar gyermekdalban egy hangra egy szótag esik.

A dalok ritmusát csak akkor kezdjük megéreztetni, amikor a gyermekek az egyenletes lüktetést már teljes biztonsággal érzik és az óvónő segítsége nélkül is, pontosan végrehajtják.

A dalok, a mondókák éneklése, mondogatása közben először tapssal emeljük ki a dalok ritmusát. Valamivel lassabban mondjuk, mint máskor, hogy a tagolódást a gyermekek megfigyelhessék és követhessék.

A ritmushoz sokféle játékos mozgást használunk.

Részben olyan mozdulatokat gyakoroljunk, amelyek akusztikusan is segítik a ritmus megérzését.( taps, kopogás .. ), részben olyanokat, amelyeknél csak látható és érezhető a mozgás, (karlendítés, ujjmozgatás …).

A nagyok lépéssel, a kisebbek játékos formában szótagokkal és ritmikus mozdulatokkal is hangsúlyozhatják a ritmust.

A ritmusérzék fejlesztésekor a szüneteknek világos értelmet kell kapnia. A gyermekek a dal ritmusa alatt is érezzék az egyenletes lüktetést.

A szünetet eleinte hasznos a dal ritmusától eltérő mozdulattal mutatni, hogy elváljék attól, és ezt a gyermekek mozgásukkal is érezzék.

Nehéz feladat a gyermekeknek a dalt magukban énekelni úgy, hogy a ritmust hangoztatják. A szöveg elválasztása a dallamtól már elvont gondolkodást igényel, ezért csak fejlett ritmusérzékű nagycsoporttal gyakoroljuk.

A belső hallásra és világos zenei emlékképekre támaszkodik a ritmusérzék fejlesztésének az a módja, amikor a gyermekeknek éneklés nélkül, szöveg nélküli hangoztatott ritmusról kell felismerniük a dallamokat.

A gyermek emlékezetében a szöveg, a dallam és a ritmus összefonódó egységet alkot. Ebben az esetben a gyermekeknek gondolatban szét kell választania az alkotóelemeket és azokból az egyiket, kell kiemelnie.

A hallott ritmust a gyermek belső hallásában megfigyeli, megjegyzi, összehasonlítja más ritmusokkal. Kiválasztja a szöveghez pontosan illeszkedő azonos ritmust.

A dalfelismerést módszertanilag fokozatosan építsük fel.

A gyermekdal legkisebb zeneileg összefüggő része a motívum. A gyermek ösztönösen megérzi a zene legkisebb formaalkotó elemét, játszik vele, s motívumokat összerakja, szétszedi. Ehhez változatos mintákat, példákat kell adnunk.

Visszhangjátéknak nevezzük, amikor az óvónő egy ritmusmotívumot előtapsol, és ezt a gyermekek pontosan utánozzák. A ritmus-visszhang játékos és könnyű, ha a gyermek nemcsak a tapsot utánozza, hanem a motívumokhoz kis szövegeket is hozzámond.

/A motívum 2/4-es ütem, tehát a kitalált motívumok is ilyen hosszúságúak legyenek. /

A ritmus motívumok szövegét mindig kísérje mozgás és hang, taps, dobolás, kopogás, hogy a ritmus a gyermek mozdulataiban is érvényesüljön, és a zörej is erősítse a ritmusegységet.

A motívumokat egymás után, folyamatosan kell hangoztatni, hogy az egyenletes lüktetés érzése végig alapot adjon a visszhangjátékhoz.

Amikor először próbálunk visszhangot tapsoltatni a gyermekekkel, általában velünk együtt akarják tapsolni és mondani ugyanazt a motívumot. Időbe telik, amíg megérti, hogy a két motívumnak egymás után kell elhangoznia, előbb meg kell figyelni, és csak azután lehet utánatapsolni. Fontos ez, mert a gyermeket pontos megfigyelésre szoktatja.

Nagycsoportban a gyermekek maguk is találjanak ki egyszerű motívumokat, és önállóan tapsoljanak a csoportnak.

Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása

A kiscsoportban egy évig az egyenletes lüktetést gyakoroljuk.

A középső csoportban a ritmust hangsúlyozzuk.

A nagycsoportban a kettőt egymáshoz hasonlítva, egymástól megkülönböztetve és összekapcsolva figyeljük meg.

A nagycsoportban az év elején külön ismételjük az egyenletes lüktetést és külön foglalkozáson a dalok ritmusának érzékeltetését.

A következő foglalkozáson egymás után mutatjuk be a kettőt, ugyanazon a dalon vagy mondókán.

Az egyenletes lüktetés és a dalritmus különbségének megfigyeltetése.

A ritmusérzék fejlődésének a fokozatai:

Egyenletes lüktetés:

• játékos ismétlődő mozdulatokkal, fejjel, lábbal, karral, kézzel, járással, tapssal.

Ritmuskiemelés:

• tapssal, ütögetéssel, kopogással, állathangutánzással, hangszerek utánzásával, éneklés vagy belső éneklés közben a gyermek ritmust tapsol stb.

Ritmus-visszhangjáték:

• óvónő - gyermek

• egy gyermek - csoport

• egy gyermek - másik gyermek

Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása:

• megfigyelés, összehasonlítás, megkülönböztetés, együtt hangoztatás csoportban és egyénileg.

Bármilyen értelemben beszélünk az óvodában ritmusérzék-fejlesztésről, az csak mondókán, dalon - azaz élő zenében történhet. A gyermekek körbejárása dobszóra ének nélküli tapsoltatása, zeneietlen gyakorlás. Inkább a figyelem elvonását és a fegyelmezést szolgálja, mint a gyermek tevékeny fejlesztését, önálló szabad fejlődését.

A kettes lüktetés érzékeltetése

• Az egyenletes lüktetés a negyedenkénti kiemelést jelent, a kettes lüktetés az ütem hangsúlyos és hangsúlytalan részeinek váltakozását. A gyermekdalban a hangsúlyos és hangsúlytalan részeket a játékmozdulatok szabályosan követik.

• A kiemelés előbb hangzó formában, később mozdulatokkal érzékeltetve - akkor helyes, ha mindkét lüktetés benne van, de az egyiksúlyosabb. (Taps, lábdobogás, koppantás, fejbiccentés, karlendítés.) Itt is érvényesül az a szabály, hogy az egyenletes lüktetés biztos érzékeltetése után, és mindig dallal, mondókával hangoztatva emeljük ki a súlyokat.

• A gyermekek érezzék meg a zenében rejlő súlyokat.

• Mondókáknál, játékdaloknál a negyedenkénti lüktetést emeljük ki, kettes üt3mnél az első negyedet erősen, a másodikat gyengébben hangsúlyozzuk.

• Kiemelhetjük még a motívumok kezdőhangját is. A zenei alkotóelemek játékos kidomborítása a gyermek zenei formaérzékét fejleszti.

Tempóérzékelés

A mozgások gyorsaságát és lassúságát játék közben nagyon sokféle tényező befolyásolja.

A dal jellege, a gyermekek mozgásfejlettsége, az óvónő egyénisége, a fáradtság, a szabad tér stb. Minden népnek más a mozgástempója.

A metronómjelzés azt jelenti, hogy egy perc alatt a számnak megfelelő mennyiségű begyed pereg le. Átlag normál tempója:

• 3-4 éveseknél: 66 - 80

• 4-5 éveseknél: 80 - 92

• 5-6 éveseknél: 92 -102.

Az alacsonyabb számon tehát lassabb mozgást, a magasabb szám gyorsabb mozgást jelöl. Ettől némileg eltérhetünk, de a csoportmozgást, lehetőleg ne engedjük túlságosan felgyorsulni

Látszólag egyszerű, de valójában nagyon nehéz feladat a gyermekeket állandó tempótartásra szoktatni. Ezt is ugyanúgy gyakorolni kell, mint az önálló éneklést.

Gyors és lassú között különbségek érzékelése

• A kiscsoportban sokoldalú szemléltetés alapján a gyermekek felismerik a gyorsat és lassút.

• Középső csoportban maguk is megpróbálnak lassan és gyorsan járni, játékos mozdulatokat végezni, tapsolni, dobolni, háromszögön játszani.

• A nagycsoport már az óvónő segítsége nélkül is tempót tart, hangszerjátékra tempót változtat járásnál, a dalt gyorsan és lassabban is el tudja énekelni.

A fogalom világos megértése érdekében próbáljuk a tempó időbeni fogalmát térre és cselekvésre áttenni.

A kétféle tempó bemutatásánál vigyázzunk, hogy a gyors és lassú a normál tempónál gyorsabb és lassabb legyen.

Mozgáskultúra, gyermektánc

Az óvodáskorú gyermek legfőbb tevékenysége a játék, ami az óvodai zenei nevelés és esztétikai fejlesztés sajátos feladatait is magába foglalja. A dal és mondókaanyag legnagyobb része mozgással, társas kapcsolattal, játékhelyzettel megelevenedett játék.

Az óvodában használt játékos mozgások részben a népi játékokban megőrzött hagyományos mozdulatok, részben az óvónő és a gyermekek közös kitalálásai.

A körjáték, azon belül a páros forgás, guggolás, taps, kifordulás, az, amit óvodáskorban gyermektáncnak nevezünk.

Az óvónő tervszerűen és céltudatosan fejlessze a mozgáskészséget, ellenőrizze és javítsa a mozgást. Találjon ki változatos mozdulatokat és serkentse a gyermekeket is mozdulatok kitalálására. Ébressze fel bennük az alkotó fantáziát és alakítson ki olyan légkört, amelyben a gyermekek bátran és szívesen mondják el ötleteiket.

Mire kell figyelni, hogy a gyermekek mozgása esztétikus legyen?

• Testtartás szépségére, a fejtartásra, az arckifejezésre és a tekintetre

• Körbejárásnál a kissé arccal a menetirány felé fordított testre

• Kaputartásnál, fogócskáknál a zárt lábra

• A mozdulatok és az egyenletes lüktetés pontos összhangjára

• A szoba szabad területét kihasználva a kör szabályos formájára

• A gyermekek a körben egymástól szabályosan, kartávolságra legyenek egymástól

Milyen módon lehet a mozgásokat továbbfejleszteni, változatosabbá tenni?

• Játékhelyzetekbe illesztjük, és annak megfelelően variáljuk a mozdulatokat

• A kéz, kar, láb, test mozgásait az életkor szerint változtatjuk

• Alkalmat adunk a gyermekeknek arra, hogy maguk is mozdulatokat találjanak ki a szerepjátékhoz.

Tartsuk meg a néphagyomány gazdag, változatos mozgásanyagát, tartsuk tiszteletbe a mozgások sajátosságait, de alakítsunk és alkossunk új játék mozdulatokat a magunk és a gyermekek ötleteiből is. A kettő kölcsönhatásából, a zenei és esztétikai célok igényes betartásával az óvodában megszületik és továbbfejlődik a gyermekek mozgáskultúrája.

A hallásfejlesztés

A hallásfejlesztés az aktív énekléssel indul és a későbbiekben, arra épül.

A tiszta éneklés alapja a fejlett hallás. A hallásfejlődésre sokféleképpen visszahat a tiszta éneklés.

A hallásfejlesztés módszerei:

• A magas és mélyhang érzékeltetése

• A halk és hangos között különbség

• Hangszínfelismerés

• A belső hallás fejlesztése: dallamfelismeréssel

dallambujtatással

dallammotívumok éneklésével

kérdés - felelet játék

• A gyermekhang ápolása és fejlesztése

A hallásfejlesztés módszerei aktív zenei cselekvésre épülnek. Ezeket a gyermekek csak részben végzik tudatosan, zenei képességeik inkább utánzásos alapon, gyakorlással fejlődnek.

A magas és mély hang érzékeltetése

A magasabb és mélyebb hangok közötti különbség érzékeltetése nem csak verbálisan fejezze ki a fogalmat, hanem a hangmagaság és térérzékelés összekapcsolásával is jelentse.

A hang és térérzékelés összekapcsolását az óvodában úgy készítjük elő, hogy időnként ráirányítjuk a gyermek figyelmét a hangok relatív magasságára

A halk és hangos közötti különbség

A különbség érzékéltetésének fokozatai itt szintén a gyakori bemutatás, megnevezés, gyakorlás, önálló halk vagy hangos éneklés.

A helyes viszonyítás érdekében ügyelnünk kell arra, hogy a "halk" valóban halkabb, a hangos pedig jóval hangosabb legyen, mint a normál középerős éneklés dinamikája.

A két hangerő közötti különbséget ne túlozzuk el: a "hangos" n3 legyen kiabálás, a dallamot eltorzító éneklés, a "halk" pedig ne legyen olyansuttogás, hogy vele a dallam, vagy s szöveg elvesszen.

Lehet a hangerőt is térben kifejezni, de ne zavarja a hangmagaság jelölését, vízszintes irányban mutatjuk. (A hangosabbat széttárt karral, a halkabbat közelebb tartott kézzel.)

Ha a dal maga nem igényli, ne változtassunk hangerőt, egy rövid gyermekdalon belül tartsuk meg az azonos dinamikát. Nagyoknál válasszunk rövid kiscsoportos dalokat ismétlésül, és azon gyakoroljuk a hangerő-különbségeket.

Ügyeljünk arra, hogy a hangerő megváltoztatása ne vonja maga után gépiesen a tempóváltást is. A hangerő a gyorsabb tempót, sokszor a magasabb éneklést sugallja. Sokáig külön - külön gyakoroljuk a kettőt, közben mindig figyeljük és javítsuk a gyermekek hibáit.

Nagycsoportban a négy lehetőséget már tudatosan a gyermekekkel megbeszélve, együtt is gyakorolhatjuk

A gyermekek énekeljenek, mozogjanak:

• halkan és gyorsan

• halkan és lassan

• hangosan és gyorsan

• hangosan és lassan

Ehhez az óvónő segítsége kell. Az önállóság itt nem lehet követelmény, mert ez olyan összpontosított figyelmet igényel, amelyre az 5 - 6 éves gyermek általában még nem képes.

Hangszínfelismerés

A zörej, a zenei hang, emberi beszédhang színkülönbségét befolyásolja a hangforrás anyaga, erőssége, terjedelme, a hang megszólaltatásának módja.

A gyermekek a hangokon keresztül a külvilágról fontos ismereteket, értesüléseket szereznek. A zörejek és a hangok mindig mozgással együtt jelennek meg.

Így később a gyermekek látás nélkül, csak hangból is képesek következtetni, és információkat szerezni. A nagyobb gyermekek az őket érdeklő területeken finom hangszín - különbségeket is meghallanak.

A tárgyak és zörejek hangszínének megfigyelését tervszerűen illesztjük be a nevelőmunkába. A gyermekek előbb az erősen eltérő zörejek különbségét, később a finomabb különbségek hangját is felismerik.

A gyermek, ha felismeri a hangszínt, általában tárgyat nevez meg. Ezt is fogadjuk el, mert a gyermek ismeretei a tárgyak anyagára vonatkozóan még nagyon korlátozottak.

Az egész csoport figyelmét és helyes ítéletét egyszerre tudjuk ellenőrizni, ha kis képes kártyákat készítünk a bemutatott, különböző hangszínű tárgyakról és ezeket a gyermek kezébe adjuk. A hang után a gyermekek kiválasztják a megfelelő kártyát és anélkül, hogy egymásét néznék, felmutatják.

A gyermek érzékenyen figyel az óvónő hangjára, a gyorsabb, keményebb beszédre, élesebb hangszínre, és a halk, csendes lágy szavakra egyaránt. Érzi a beszéd hangszínéből fakadó érzelmi beállítottságot. A beszéd tempójának, hangszínének kifejező erejét az óvónő tudatosan és ösztönösen is felhasználja.

A gyermekek egymás hangját is pontosan figyelik. A hangszín felismerés játékokban derül ki, hogy milyen jól ismerik egymás hangját egy- két hangból is, kitalálják, hogy ki szólt.

A hangszínnek felismerése, történhet tervszerűen előkészítve az óvodai foglalkozásokon, vagy spontán a mindennapi élet változatos hangjainak megfigyelésekor: séta közben, utcán, vagy az óvodában bárhol, ahol munka, tevékenység folyik.

Irányítsuk a gyermekek figyelmét a környezet hangjaira, tanuljanak meg maguk is figyelni és a sokféle hangból, információkat szerezni.