A belső hallás fejlesztése

Belső hallásnak nevezzük azt a zenei képet, hallásképzetet, amely akkor is megjelenik, ha a fület akusztikus hanghatás nem éri.

Tehát feltétele az előzetes zenei élmény, amely az emlékezetben elraktározódik, vagy a zenei alkotó fantázia, amely a harmóniák újszerű összeállítására, új dallamok, új műalkotásra képes.

A műalkotással óvodáskorban nem foglakozunk, mert a gyermek improvizál, azt játékosan, ösztönösen teszi. Aszok csak a gyermekvilág egyszerű érzései, hangulatai, nem szándékosan magalkotott, átfogó emberi érzéseket, kifejező, mély-értelmű zenei gondolatok.

3-6 éves korban sokféleképpen fejleszthetjük a gyermek hallását, mindezek a belső hallás fejlődésére is hatnak.

1.

Dallamfelismerés:

• Lényege, hogy a gyermek egy jól ismert dalnak csak a dallamát hallja dúdolásról, hangszerről, és a szöveget neki kell kitalálnia, zenei emlékezetében kikeresnie, belső hallásában összeillesztenie.

• Ha segítségül 2-3 dalt megnevezünk, csak nehezítjük a gyermek emlékezését, mert akkor először ezt a két dalt kell elképzelnie és úgy összeilleszteni a hallott hangokkal, ha viszont szabadon hagyjuk gondolkodni, lehet, hogy gyorsabban rátalál egy szövegfoszlányra vagy dallamfordulatra.

• Első lépésként olyan dallamokat ismertessünk fel, amelyek kezdőmotívuma sajátos, nem téveszthető össze mással.

• Nagycsoportban már olyan feladatot is adhatunk, hogy a dallamot egy nagyon jellemző belső vagy befejező motívumról ismerjék fel.

• Adhatunk olyan feladatokat is, hogy a gyermekek keressék össze mindazokat a dalokat, amelyek egyformán kezdődnek.

• A hasonló dallamok szövegéből eredő finom ritmuseltéréseit csak fejlett nagycsoport képes felismerni.

• A bemutatott dallam mindig tiszta és pontos legyen, finoman éreztesse a szöveg ritmusát, akár dúdoljuk, akár hangszeren adjuk elő.

• Fogadjuk el azt a megoldást is, amikor a gyermek nem a dal kezdősorát, hanem a szövegrészét nevezi meg, ahol ráismert.

• Ha hasonló dallamot jelölt meg, énekeljük, el a kettőt egymás után és hasonlítsuk össze, mutassunk rá, hol a különbség közöttük.

• A dallamfelismerésnél is alkalmazhatjuk azt a módszert, amit a hangfelismerésnél. A gyermekek kezébe annyi képes kártyát adunk, ahányféle dalból részletet dúdolunk. A gyermekek felmutatják a helyesnek vált kártyát, és az óvónő egyszerre ellenőrizheti az egész csoportot, hogy csakugyan a megfelelő dalra gondoltak-e? Ebben az esetben természetesen meg kell beszélnünk, hogy melyik kép melyik dalt jelöli.

• Jó emlékeztető, ha a daloknak egy táblát készítünk, amire kirakjuk a dalokat jelképező kártyákat. Amikor új dalt tanulunk egy képet is, felteszünk a táblára. A gyermekek emlékezetében a kép visszaidézi a dalt, a dal a képet. Örülnek, hogy milyen sok dalt tudnak már, és számon tartják az üres kockákat, hogy hány dalt fognak még megtanulni.

A dallamfelismerés fokozatai:

• Egy jól ismert dalt szöveg nélkül bemutatunk, a gyermekek figyelnek, megnevezik, és a felismerés után éneklik.

• Először a kezdő motívumokról, később a belső vagy a befejező motívumokról is felismerik a dalt

• Összegyűjtjük a bemutatott dallammotívumokhoz hasonló dalokat.

2.

Dallambujtatás:

• A dallambujtatás az a játék, amikor egy jól ismert dalt hangosan kezdünk énekelni, adott jelre magunkban folytatjuk, és másik jelre újra hangosan énekeljük.

• A gyermekek figyelmét ilyenkor a belső hallásra irányítjuk, egyidejűleg ne terheljük vizuális ingerrel, tehát legyen az elbújtató jel hallható. Egy kézfenntartás, vagy ökölnyitás nem elég, mert nem tud olyan pontosan a lüktetésbe illeszkedni, mint egy hallható jel, taps, koppantás vagy dobbantás.

• Ahhoz, hogy a gyermekek magukban énekléskor is ugyanabban a tempóban folytassák, az egyenletes lüktetés pontos érzésére és jó tempótartási készségre van szükségük. Adjunk segítséget abban, hogy a dallambujtatás közben a lüktetést közös mozgással finom kopogással, vagy járással együtt is éreztetjük. Szoktassuk a gyermekeket arra, hogy amikor a dalt befejezték, azonnal kezdjék újra az éneklést, hogy az "elbújtatott" motívumokat egy hosszú dallamlánc részének érezzék.

• A dalt a motívumoknak megfelelően, zenei értelem szerint tagoljuk, ezért fontos a hallható jel megadásának az időpontja. Mindig az előző motívum utolsó hangsúlytalan hangján adjuk meg a jelet, hogy a gyermekek a következő motívum hangsúlyánál kezdjenek magukban vagy hangosan énekelni.

• Kezdetben szabályos időközönként bujtassuk el a dalt, később a gyermekek hosszabb egységeket, több motívumot énekeljenek magukban és a jel váratlan időközönként jelenjen meg.

• Az újraéneklésnél a gyermekek önállóan kezdjék a dalt, a mi segítségünk fölösleges. Inkább figyeljük meg, hogy a kezdőhang egyöntetűen tiszta-e? Ugyanis vannak gyermekek, akik nem éneklik a dallamot, csak a szöveget és annak ritmusát mondják a belső hallásukban. Jó előkészítésnél ezen úgy segíthetünk, hogy kezdetben az elbujtató jelnél nem magukban, hanem csak halkan énekelnek a gyermekek. Egy darabig a belső éneklést még néma szájmozgással is segíthetik. A fejlett belső hallásnak már nincs szüksége ilyen segítségre.

A dallambujtatás fokozatai:

• a dalrészlet hangosan, jelre halkan énekeljünk

• a dalrészlet, szabályosan időközökben, két-, később négymotívumonként elbujtatjuk

• a dallam hangos és belső éneklése adott jelre szabálytalan időközökben változik, de ebben az esetben is motívumonként.

A dallambujtatás változatos módszereinél mindig figyeljünk arra, hogy:

• az egyenletes lüktetést végig éreztessük

• a dalt folyamatosan kezdjük újra

• a jel látható legyen

• a jelet a motívum végén adjuk meg

• az újrakezdésnél a hangmagasságot ellenőrizzük

• a gyermeke a belső hallásukra figyelve énekeljenek, ne csak egymást utánozzák.

3. Dallamvisszhang játék:

• A dallammotívumok éneklése és a kis zenei egységek külön gyakorlása ritmus- és hallásfejlesztés szempontjából is többféle célt szolgál:

• a gyermek megérzi a zenei építőelemek egységét, ezzel alapfokon zenei formaérzéke fejlődik

• a gyermek a rövid, változatos dallamrészek pontos megfigyelésére és utánzására szokik, ami a teljes dallamok pontos énekléséhez és végső eredményként a tiszta énekléshez vezet

• a sokszor gyakorolt és mégis finom változataiban használt dallamfordulatokból ő maga is új dallamokat alakít.

• Első előkészítő feladatunk, hogy megéreztessük a gyermekekkel a motívumok hosszúságát és szabályos változását. A ritmusmotívumok előkészítésnél ez óvónő és a csoport motívumonként váltott éneke igen alkalmas erre.

• Másodszor arra szoktassuk a gyermekeket, hogy várják meg, amíg mi bemutatjuk a kis dallamot, és csak azután kezdjenek énekelni. Erre a célra jól felhasználhatók az ismert dallamok is Azoknál azonban arra kell figyelnünk, hogy a dalt nem folytatni kell, hanem egy kis részt megismételni. Olyan dalt válasszunk, amelynek a motívumai nem ismétlődnek meg, hanem változnak.

• Harmadik fokozatban játszhatunk úgy egy ismert dallammal, hogy annak csak a szövegét használjuk fel, és új dallamot költünk hozzá.

A dallamvisszhang-játék sokban hasonlít a ritmusvisszhang-játékhoz:

• a motívum hossza általában 2/4, azaz négynegyed, időnként háromszor 2/4, azaz hat negyed egység legyen

• az improvizált, kitalált szöveg játékos, aktuális legyen

• a válaszok folyamatosan, az egyenletes lüktetést éreztetve hangozzanak el.

A visszhangéneklést érdekesebbé teszi, hogy már nemcsak szövege és ritmusa, hanem dallama is van. A ritmikai variációk mellet most a dallamfordulatokkal bővítjük a változatok számát.

Ne csak az egyes motívumokat tervezzük meg előre, hanem a motívumok egymásutánját is.

4. Kérdés - felelet játék

új feladatot jelent és fejlettebb képességeket igényel. A kérdés és válasz dallama és szövege eltér. A kérdésre úgy kell válaszolni a gyermekeknek, hogy a kérdés szavai benne legyenek a válaszban, de a felelet égis más legyen.

Ügyeljünk a motívumok dallamai és ritmikai változatosságára. Ha a gyermekek elérnek arra a szintre, hogy egyenként is tudnak motívumokat alkotni, Akkor állítsuk feladatként, hogy mindig mást és mindig másképp énekeljenek, ezzel a gyermekek zenei emlékezőképességét és alkotó-fantáziáját is fejlesszük.

Kezdetben alkalmas a visszaéneklésre a névéneklés a köszönés, később bővíthetjük a témakört napi eseményekkel, humoros, tréfás szövegekkel.

A kitalálás, dallam- és ritmusalkotás általában egyéni munka. Fejlett nagycsoportban azonban kipróbálhatjuk a közös improvizálásnak egy érdekes módját:

• a gyermekekkel egy jól ismert mondókát kezdünk el énekelni. A gyermekek az indító dallamfordulat zenei törvényszerűségeinek megérzése alapján - majdnem egyöntetűen, vagy legalábbis kis eltéréssel fogják a mondókát együtt énekelni.

A dallammotívumok éneklésének módozatai nehézségi sorrendben:

• ismert dal éneklése motívumonként, az óvónő és a gyermekek felváltva énekelnek

• ismert dal motívumai visszhangszerűen ismételve, óvónő - gyermekek

• ismert dalból vett dallammotívumok éneklése új szöveggel, visszhangszerűen

• ismert szövegek új dallamra illesztése, kitalált két-, esetleg háromütemes motívumok előéneklése először csoportosan, majd egyénileg

• dallamvisszhang, úgy, hogy egy gyermeknek a csoport, vagy egy másik gyermek válaszol

• kérdés-felelet kitalált dallammal és szöveggel: az óvónő kérdez, egy gyermek válaszol

• kérdés-felelet játék: egy gyermek kérdez, a másik gyermek válaszol

• ismert mondókára egy dallammotívum ráillesztése csoportosan

• ismert mondókára egy gyermek improvizál dallamot

Gyermekhang ápolása és fejlesztése

• Óvodában a gyermekhang ápolása, a szép éneklés és a gyermekhang fejlesztése is a hallásfejlesztés területéhez tartozik. A gyermek még nem tudatosan irányítja a hang képzését, egyszerűen és természetesem énekel, ahogy másoktól látja és hallja.

• A gyermekhang ápolására vonatkozóan első feladatunk a gyermek hangjának védelme és megóvása. A túlerőltetés, a túl hangos vagy túl sok éneklés a hideg levegőn, poros környezetben való kiabálás, mind a gyermekhang károsodását okozza.

• Alapvető követelmény a középerős, könnyed, lágy éneklés, a jó artikulálás, a szép szövegejtés.

Nehéz megmagyarázni a gyermekeknek a helyes légzés módját. Példamutatással és kis gyakorlatokkal szoktathatjuk őket a mély rekeszlégzésre és a levegőoszlop lassú kieresztésére. A kapkodó, motívumonként levegőt szippantó gyermekkel énekeljünk együtt lassan, azután mutassuk be a szép folyamatos éneklést, végül újra vele együtt próbálkozunk. Állítsunk mellé másik, helyesen lélegző gyermekeket, hogy együtt énekeljenek.

A szép éneklésre, a "hangképzésre" is alkalmazhatunk néhány játékos gyakorlatot:

• A gyermekek ismert dallamot játékos szótagokkal énekelnek., mintha hangszereket utánoznának.

• Ismert dalt motívumonként énekelnek egy szótaggal, a dallamívet egy magánhangzóra éneklik. Ilyenkor nem a ritmus a fontos, hanem a tiszta éneklés, a hangok lágy összekötése.

• Dallamvisszhangként énekelnek egy motívumot, mindig lejjebb vagy feljebb szekvenciaszerűen. Ez a zenei megfigyelést, a jó kezdőhang-árvételt, a pontos utánzást, a tiszta éneklést és a hangnemváltás érzékelését is erősíti.

Különös gondot fordítsunk a magánhangzók megformálására:

• a gyermekek laza, a hangzóknak megfelelően nagyított vagy széthúzott szájjal ismételgessék a szótagokat, és a mássalhangzókat lágyan illesszék közbe.

Összefoglalva: feladatunk a gyermekhangot védeni és óvni az erőltető énekléstől. A szép éneklés, a lágy hangszín, az egyöntetű hangzás a helyes fejlesztés eredménye.

A zenehallgatás

Az óvodai zenehallgatás feladata, hogy a gyermekeket a zene figyelmes hallgatására nevelje és felkeltse a zene iránti érdeklődésüket. Ismertessük meg őket különböző jellegű dalokkal és zenei hangulatokkal, hangszerek sajátos hangszínével és játékával.

Jelentsen örömet a gyermekek számára a zene meghallgatása is, ne csak az aktív éneklés és a játék.

A gyermek maga is szívesen énekel társainak, a többiek pedig - még ha ismerik is a dalt - türelemmel, érdeklődéssel hallgatják társuk énekét, énekes meséjét vagy bábjátékát.

A zenehallgatás anyaga

Kiscsoport:

• játékdalok és mondókák, játékmozgással

• gyermekdalok állatokról, virágokról

• ünnepélyekhez hangulatot keltő dalok.

Középső csoport:

• időjáráshoz, alkalomhoz kötődő dalok

• többszakaszos, tréfás történetek

• különböző hangulatot kifejező népdalok

• könnyű, egyszólamú műzenei szemelvények, dallamok (hangszerrel is)

Nagycsoport:

• két óvónő közös éneke vagy hangszerjátéka (kános, vagy kétszólamú könnyű feldolgozás)

• dalok énekes és hangszeres előadása

• ismert gyermekdalok, népdalok bemutatása , magnetofonról vagy CD-ről

• más népek gyermekdalai

• rövid klasszikus szemelvények.

A zene bemutatása

A kisgyermek zenei átélését erősen befolyásolja, hogy látja-e a gyermek az előadót, kíséri-e az elődadást arcjáték, gesztus.

A zenehallgatásra szoktatás lehetőségei

A zenehallgatásra nevelés alkalma és időpontja nem korlátozódik az ének-zene, foglalkozásokra. A nap bármely szakában megszólalhat egy dal, reggeli előtti, alvás utáni vagy szabad játék közben, néhány gyermeknek vagy az egész csoportnak. Feltétele a nyugodt légkör és a gyermek érdeklődése.

A zenehallgatás időtartama nemcsak a korcsoportnak, hanem a helyzetnek megfelelően is változik. Kirándulásokon is énekelhetünk a gyermekeknek, télen a csoport-szobában, énekfoglalkozás után, vagy pihentetőül, frissítőül a játék után. Az óvónő ítélje meg a dalt követő figyelemből. Hangulatból. Hányszor ismételheti meg a dalt. Az egyszeri éneklés mindenképpen kevés, hacsak nincs a dalnak 5-6- szakasza. Akkor meg a szöveg összefüggése és a humor megértése miatt kell rövid szövegmagyarázat után a dalt újraénekelni. Egy dal kb. 30 - 40 másodperc, tehát ha többször elénekeljük (három-négyszer) akkor is csak 2 - 3 percig figyelnek a gyerekek. Kevés idő alatt éppen csak megjelenne az érzelem, de nem alakulna ki belőle tartós érzelmi állapot, hangulat.

A zenehallgatás az énekfoglalkozás bármelyik részébe beépíthető, kezdődhet vagy végződhet bemutatással.

A zenehallgatás módja:

• Teremtsünk nyugodt légkört, ne zavarja semmi külsőtényező az érdeklődést, ne vonja el semmi a gyermekek figyelmét a zenéről.

• Ha kell, mondjunk néhány szót, ami a dal szövegét, az összefüggéseket világosabbá teszi.

• A dal előadása után várjunk egy kicsit, és csak azután ismételjünk.

• A gyermekek arcáról, viselkedéséről ítéljük meg, hogy még egyszer elénekelhetjük-e a dalt.

• Az éneklés után hagyjunk időt, hogy a gyermekek a zene keltette hangulatból, rácsodálkozásból a hétköznapi életbe visszatérjenek.

• Várjuk meg, amíg elfordulnak, beszélgetni kezdenek egymással.

• A gyermekek spontán megnyilvánulásait, megjegyzéseit vegyük tudomásul, de csak akkor válaszoljunk rá, ha a gyermek kérdez

• A műről, vagy a zene keltette érzelmekről beszélni óvodáskorban fölösleges túlzás.

Nem kell minden foglalkozásra zenehallgatást terveznünk, inkább építsük be a nap más időszakába, alkalomszerűen is a gyermekeknek, hogy azt zenei szempontból megfigyeljék, például, hogy dalt lassan vagy gyorsan énekeltük-e. Ilyenkor is keletkezhet zenei élmény, de befolyásolja az átélést a tudatos figyelés, az intellektuális élmény öröme. Az ilyen zenei bemutatás után sem az érzelmekről beszélünk, hanem csak a zenei alapfogalmak megértését ellenőrizzük.

A zenei nevelés tervezése

A dalanyag három év alatt fokozatosan bővül, minőségileg és mennyiségileg is. Fontos a kiscsoportban tanult dalok gyakori ismétlése. A kedves játékok vissza-visszatérése mindenkinek örömet okoz. A zeneileg lassabban fejlődő gyermekeknek a könnyű, ismert dallamok jó gyakorlási lehetőséget nyújtanak.

Az éves terv készítésénél a következő tényezőket kell ismernünk:

• a korcsoport zenei követelményeit

• az útmutatónak megfelelő dalanyagot (amit az óvónő válogat össze)

• az adott csoport fejlettségi szintjét év elején (adottságok, új gyermekek a csoportba)

Az anyag elrendezésénél figyelnünk kell:

• az új ismereteket a korábbi ismeretekre építsük

• a könnyebb anyagtól haladjunk a nehezebb felé

• a környezethez. Körülményekhez alkalmazkodva állítjuk össze az anyagot.

Az egy év anyagából 2-3 hónapra ütemtervet készítünk. Ez az időtartam egy nevelési szakasz egységét jelenti, ugyanakkor visszamenőleg és előre is jól áttekinthető, szükség szerint módosítható.

Tartalmazzon az ütemterv az ének-zenei foglalkozások tervezéséhez:

• dalanyagot

• a zenei készségfejlesztés részfeladatait

• röviden és konkrétan jelöljük meg a képességfejlesztés feladatait.

Az egyes munkatervi szakaszok lezárásakor, értékelésekor a zenei fejlődés tapasztalatait is összegezzük, és ennek megfelelően alakítjuk tovább a munka következő szakaszát.

Az énekfoglalkozás felépítése

1. Az építkezés az alapozásnál, az előkészítésnél, a hangulatkeltésnél kezdődik. A "bevezető " zenei anyag, készségfejlesztési módszere illeszkedjék a feladatokhoz. Az előkészítésnél keltsük fel a gyermekek érdeklődését és játékkedvét, figyelmüket fordítsuk a zenei feladatra.

2. A főrész a legfontosabb tevékenységek egymásutánja. Ha van új dal, akkor azt tanítjuk meg először, ilyenkor a gyermek még friss és fogékony.

1.

Az új dalt az óvodában mindig hallás után tanulják meg a gyermekek. Az óvónő a dalt bemutatja, néhányszor elénekli, a gyermekek ezalatt figyelnek, megjegyzik, utánozzák és megtanulják. A játékok egyszerűek és szorosan kapcsolódnak a dal szövegéhez.

• A játékok még azon a foglalkozáson kapcsoljuk a dalhoz. Néhányszori játék, gyakorlás után az új dalt tegyük félre, mert a tényleges begyakorlás már a következő foglalkozások feladata lesz. Az új dal a gyakorlás nélkül is "megérik" a gyermek emlékezetében. A gyermek visszagondol a dalra, önkéntelenül ismételgeti, dúdolgatja magában. A legközelebbi énekléskor már lényegesen jobban tudja a dalt, különösen, ha az első emlékek tiszták, pontosak és hiba nélkül rögződtek.

• A dalt globális egységben tanítjuk, szöveget, dallamot, ritmust együtt, olyan természetes módon, mint ahogy a szájhagyomány terjed, mint ahogyan a gyermekek beszélni tanulnak. A dalok rövidek: mindig elejétől végéig egyben énekeljük.

• Ha többszakaszos dalról van szó, első alkalommal mutassuk be mindet, de hagyjuk a második, harmadik szakasz tanulását a következő foglakozásokra.

• Ha a dal hosszú vagy a szövege nehéz, bontsuk az első foglalkozásokon két vagy három egységre, végül a részeket gyakoroljuk együtt, a helyükre visszaillesztve.

2.

• A foglalkozás legfontosabb és leghosszabb időt igénylő része a játékismétlés.

A játék az óvodásgyermek legfőbb tevékenysége. Az énekes-játék nemcsak zenei szempontból fontos alkalma a készségfejlesztésnek, hanem komplex megjelenésében a nevelés sokoldalú, kitűnő eszköze is.

Az énekes játékban a játék minden formája, fejlődési szakasza képviselve van.

Használunk ritmikusan ismétlődő játékmozdulatokat, melyek a gyakorló játék tevékenységére és tartalmára hasonlítanak, ugyanakkor az ismétlődő mozdulatok a szerepvállalata cselekvések kifejező mozdulatait is jelentik. A gyermek is közeledik a szerep- és a szabályjáték sokféle formájához.

A játékosság alapvető feltétele, hogy a képzelet adta helyzetet minden gyermek átélje és elhiggye. A gyermekekkel együtt az óvónő is úgy viselkedik, mintha az elképzelt helyzet valóség volna.

Egy játék sokszori ismétlésekor lassan fokozódik az izgalom és a feszültség.

Az emelkedő hangulat és átélés elér egy csúcspontot, ami után a gyermekek maguk kívánják a pihenést. Ezért is fontos, hogy inkább csak egy vagy két játékot ismételjünk, de azt sokszor, hogy a játékok hangulatát megérezzék, és a sokszori ismétlés örömét élvezzék.

3.

• A jóízű játék után a gyermek valóban pihenést, megnyugvást igényel. De érdeklődése, fogékonysága, szellemi frissessége az átélt öröm után fokozódik. Ilyenkor alkalmas az idő az úgynevezett zenei didaktikus játékokra. Ekkor lehet a foglalkozás feladatát megismételni, összefoglalni. Jó alkalom ez a zenei alapfogalmak megértésére, a gyakorlati tapasztalás utáni megnevezésére, összehasonlítására, általánosításra is. Nagycsoportban itt kaphat helyet az egyéni éneklés, annak megbeszélése, értékelése és a gyenge hallású gyermekek bátorítása, javítása is.

4.

• Az énekfoglalkozást kellemes és megnyugtató, vagy az élményeket felidéző, befejező mozzanattal kerekítjük ki. Az utolsó néhány perc illeszkedjék az egész foglalkozás hangulatához, zenei célkitűzéseit.

Alkalmas erre például: - a zenehallgatás, az óvónő éneke

- gépi zene

- ritmus zenekar, kis hangszerek változatos felhasználása

- kitalálós játék, bábjelenet

- új dal eléneklése

A foglalkozásoknak kétféle formája van: amikor új zenei anyagot tanítunk, amikor ismételünk, és régi dalok gyakorlására adun lehetőséget.

Ének az óvodában

Mondókák

Ismétlés: Új:

• Badacsonyi rózsafán /6./ - Ecc, pecc, kimehetsz /13./

• Búzavirág koszorú /9./ - Egy - megérett a meggy /19./

• Cini, cini muzsika /11./ - Ez elment vadászni /28./

• Egyedem, begyedem vaskampó /16./ - Fáj a kutyámnak a lába /29./

• Egy, kettő, három, négy /18./ - Hipp, hopp haja hopp /35./

• Erre kakas, erre tyúk / 26./ - Hüvelyk ujjam almafa /38./

• Fű, fű, fű, szép zöld fú /30./ - Ó, Ó, Ó, tündérkaszinó /51./

• Gyerekek, gyerekek /32./ - Szita, szita, sűrű szita /57./

• Hej Gyula, Gyula, Gyula /34./ - Tente baba, tente /59./

• Itt a köcsög mi van benne /39./ - Vi-li-vá-ri, henteshári /60./

• Jákobnak volt hat fia /40./

• Madarak voltunk, földre /47./

• Mese, mese mátka /48./

Dalok

Ismétlés: Új:

• Csiga-biga told ki /63./ - Keress kopó, ha találsz /67./

• Én kis kertet kerteltem /64./ - Szólj síp szólj /71./

• Fussunk, szaladjunk /65./ - Gyertek haza, lúdjaim /77./

• Zsipp, zsupp kender zsupp /72./ - A Győri Györgynek /84./

• Húzz, húzz engemet /76./ - Hold, hold fényes lánc /85./

• Aki nem lép egyszerre /81./ - Egy üveg alma /87./

• Elvesztettem zsebkendőmet /88./ - Hej a sályi piacon /90./

• Eszterlánc, eszterlánc /89./ - Töröm, töröm a mákot /99./

• Katalinka szállj el /94./ - Ennek a kislánynak /100./

• Én kicsike vagyok /101./ - Én kicsike vagyok /101./

• Koma tálat hoztam /103./ - Lánc, lánc eszterlánc/110./

• Koszorú, koszorú /105./ - Fehér liliomszál /120./

• Kiszáradt a diófa /109./ - Gyertek lányok, ligetre /122./

• Tekeredik a kígyó /115./ - Csön, csön gyűrű /129./

• Ugráljunk, mint a verebek /116./ - Bújj, bújj medve /130./

• Borsót főztem /117./ - Ácsorogjunk, bácsorogjunk /131./

• Csipp, csipp csóka /126./ - Dobi, dobi hátát /134./

• Erzsébet asszony /135./ - A kállói szőlőbe /147./

• Elvesztettem zsebkendőmet /155./ - Hej vára vára /150./

• Bújj, bújj zöldág /160./ - Csícseri borsó, bab, lencse /162./

• Cirmos cica jaj /161./ - Iglice szívem, iglice /176./

• Ég a gyertya, ég /168./ - Sötétes az erdő /191./

• Ha én cica volnék /173./ - Bújj, bújj itt megyek / 194./

• Körtéfa, körtéfa /185./ - Cickom, mackom /195./

• Mély kútba tekintek /186./ - Tűzet viszek, nem látjátok /231./

• Erre kakas, erre tyúk /200./

• Hej ,eszelő, meszelő /208./

• Lipem, lopom a szőlőt /221./

• Mackó, mackó ugorjál /222./

Dalok: Zene-hallgatás az óvodában:

243. Tekereg a szél /Törzsök Béla/

248. Árkot ugrott a szúnyog 23. A part alatt, a part alatt

251. Mackó brummog 24. Sárga csikó, csengő rajta

267. Háp, háp, háp 26. Hol jártál báránykám

270. Országúton nagy a hó 48. Érik a szőlő

274. De jó a dió 51. Két szál pünkösdrózsa

275. Dolgozni szaporán 56. Csipkefa bimbója

276. Eresz alól 61. Hull a szilva a fáról

278. Jön a kocsi 63. Elmentem a piacra

281. Nagy az ég 65. Hej Jancsika, Jancsika

283. Suttog a fenyves 66. Kelj fel juhász

284. Télapó itt van 73. A karádi faluvégén

285. Tudom én már 76. Csütörtökön virradóra

286. Ültem ringó kis 80. Az árgyélus kismadár

298. Itt a farsang 81. A jó lovas katonának

300. Négy vándor jár 83. Gerencséri utca

301. Orgona ága 86. Kihajtom a ludam

306. Báránykának 88. A szennai lipisen, laposon

313. Ezüstfenyő szép 89. A szántói híres utca

321. Mi van ma, mi van ma 94. Erdő, erdő, de magos

325. Sándor napján 95. Megyen már a hajnalcsillag

328. Már megjöttünk 96. Erdő, erdő, erdő

331. Hull a pelyhes 97. Gábor Áron rézágyúja

334. Örömünnep ez a nap 99. Csínom Palkó

335. Pattanj pajtás 102. Most szép lenni

337. Fenyőünnep immár eljő 110. Hej halászok

118. Huszárgyerek, huszárgyerek

119. Kossuth Lajos

122. Egyszer egy királyfi

124. három szabó legények

126. ettem szőlőt most érik

128. Nagykarácsony éccakája

129. Virágéknál ég a világ

130. Én elmentem a vásárra

164. Csillag az égen

228. Hull a hó, hull a hó