A zeneovi célja:

Þ    A rendszeres éneklés, hangszeres zenélés igényének megalapozása

Þ    Éneklési kedv felkeltése

Þ    Zenei anyanyelvünk, az énekes- és hangszeres zene, népzene, gyermekjátékok megismerése

Þ    A gyerekek különböző hanghatásokra figyeljenek, emlékezzenek.

Þ    Rövid, a gyermekek életkorához igazodó komolyzenei szemelvények meghallgattatása

Þ    Dallamhangok tiszta éneklése, ritmusok neveinek játékos megismerése

A zeneovi feladata:

Þ    Az egyenletes lüktetés és ritmus közti különbség megismertetése,a ritmusnevek

Þ    /TÁ és TITI / helyes alkalmazása, megkülönböztetése ábráról, a későbbiekben hangjegyekről.

Þ    Dalos játékok élményszerű eljátszása, a játékok szabályainak megismerése.

Þ    Rendszeres hangszerhasználat során a különböző ritmushangszerek megismerése, a rajtuk történő játék pontosítása: helyes tartás, megszólaltatásuk helyes módja.

Þ    Rövid komolyzenei szemelvények meghallgatása, ezen keresztül különböző zenei ellentétek megfigyeltetése, megkülönböztetése.

A feladatok sikeres végrehajtása elősegíti a gyermek:

Þ    biztonságérzetének növekedését

Þ    gátlásaiknak feloldását

Þ    önfegyelmét

Þ    magatartásának és közösségi érzésének erősítését

Þ    öröm lesz számukra az éneklés

Þ    fejlődik zenei emlékezetük, képzetük

Þ    esztétikusan formálódik járásuk, mozgásuk, testtartásuk

A foglalkozások felépítése:

Þ    Köszönés, zenés bemutatkozás/minden alkalommal/

Þ    Zenei képességfejlesztő játékok egy- egy zenei területre irányultan, hangszerhasználat/minden alkalommal/

Þ    Új dalos játék/nem minden alkalommal/

Þ    Játék- és mondókaismétlés/minden alkalommal/

Þ    Zenehallgatás/ minden alkalommal-óvónői ének, hangszeres játék, vagy rövid komolyzenei szemelvény meghallgatása/

Þ    Énekes búcsúzás/minden alkalommal/

Az egyenletes lüktetés

1)       Az egyenletes lüktetés a mondókák és a dalok szabályosan ismétlődő súlya.

2)       A lüktetés folyamatosságát éneklés közben a játékos mozgás erősíti meg. Ki kell alakítani a gyermekben azt a képességet, hogy a lüktetést hosszú időn keresztül is érezze. Ezért a dalokat egymás után sokszor, folyamatosan ismételjük.

3)       A gyermek utánzási kedvét azzal fokozom, hogy az ismétlődő mozdulatoknak játékos értelmet adok. A gyermek bármilyen játékhelyzetbe, mindig szívesen beleéli magát.

4)       A kisebbeknél előbb azokkal a testmozdulatokkal éreztetem meg a lüktetést, amelyeknél a test nyugalmi állapotban van. Ülnek, vagy állnak, és mozdulatokat csak a végtagokkal végeznek.

5)       A nagyobb gyermekek már biztosan mozognak, képesek körbejárni, egymáshoz alkalmazkodni, hiszen a körbejárás sajátos testtartást igényel.

6)       Egyenletes lüktetésnél szünet alatt is tovább kell tapsolni!

7)       A nagyobbak fejlettebb mozgáskészséggel rendelkeznek, így a zörej nélküli járás és a természetes mozdulatok sem okoznak gondot. Ők az egyenletes lüktetést esztétikus, egyöntetű mozgással emelik ki.

A mondókák és a dalok ritmusa

Ø  A ritmus hosszabb és rövidebb egységek időbeli egymásutánja. Ez a gyermekdalok esetében a szavak ritmikus tagolásával egyenlő. A magyar gyermekdalban egy hangra egy szótag esik.

Ø  A dalok ritmusát csak akkor kezdem megéreztetni, amikor a gyermekek az egyenletes lüktetést már teljes biztonsággal érzik és az óvónő segítsége nélkül is, pontosan végrehajtják.

Ø  A dalok, a mondókák éneklése, mondogatása közben először tapssal emeljük ki a dalok ritmusát. Valamivel lassabban mondjuk, mint máskor, hogy a tagolódást a gyermekek megfigyelhessék és követhessék.

Ø  A ritmushoz sokféle játékos mozgást használunk.

Ø  Részben olyan mozdulatokat gyakorolunk, amelyek akusztikusan is segítik a ritmus megérzését.(taps, kopogás. ), részben olyanokat, amelyeknél csak látható és érezhető a mozgás, (karlendítés, ujjmozgatás…).

Ø  A nagyok lépéssel, a kisebbek játékos formában szótagokkal és ritmikus mozdulatokkal is hangsúlyozhatják a ritmust.

Ø  A ritmusérzék fejlesztésekor a szüneteknek világos értelmet kell kapnia. Úgy mutatom azt, hogy a gyermekek a dal ritmusa alatt is érezzék az egyenletes lüktetést.

Ø  A szünetet eleinte a dal ritmusától eltérő mozdulattal mutatom, hogy elváljék attól, és ezt a gyermekek mozgásukkal is érezzék.

Mozgáskultúra, gyermektánc

Az óvodáskorú gyermek legfőbb tevékenysége a játék, ami az óvodai zenei nevelés és esztétikai fejlesztés sajátos feladatait is magába foglalja. A dal és mondókaanyag legnagyobb része mozgással, társas kapcsolattal, játékhelyzettel megelevenedett játék.

Az óvodában használt játékos mozgások részben a népi játékokban megőrzött hagyományos mozdulatok, részben az óvónő és a gyermekek közös kitalálásai.

A körjáték, azon belül a páros forgás, guggolás, taps, kifordulás, az, amit óvodáskorban gyermektáncnak nevezünk.

Változatos mozdulatokat találok ki, és serkentem a gyermekeket is mozdulatok kitalálására. Olyan légkört igyekszem kialakítani a foglalkozások során, amelyben a gyermekek bátran és szívesen mondják el ötleteiket.

Mire kell figyelni, hogy a gyermekek mozgása esztétikus legyen?

Þ    Testtartás szépségére, a fejtartásra, az arckifejezésre és a tekintetre

Þ    Körbejárásnál a kissé arccal a menetirány felé fordított testre

Þ    Kaputartásnál, fogócskáknál a zárt lábra

Þ    A mozdulatok és az egyenletes lüktetés pontos összhangjára

Þ    A szoba szabad területét kihasználva a kör szabályos formájára

Þ    A gyermekek a körben egymástól szabályosan, kartávolságra legyenek egymástól

Milyen módon lehet a mozgásokat továbbfejleszteni, változatosabbá tenni?

Þ    Játékhelyzetekbe illesztem, és annak megfelelően variálom a mozdulatokat

Þ    A kéz, kar, láb, test mozgásait az életkor szerint változtatom meg.

Þ    Alkalmat adok a gyermekeknek arra, hogy maguk is mozdulatokat találjanak ki a játékhoz.