Zenei nevelésünk célja:

Þ      Énekléssel, zenehallgatással élményhez juttatás

Þ      A gyermekek zenei érdeklődésének felkeltése

Þ      A zene megszerettetése

Þ      A zenei ízlésük formálása

Þ      Esztétikai fogékonyságuk formálása

Þ      Zene befogadására való képesség megalapozása

Þ      Zenei anyanyelvük megalapozása, ápolása

Zenei nevelésünk feladatai:

Þ      a különböző zenei képességek fejlesztése,

Þ      valamint a készségek, képességek fejlesztésének összehangolása más készségekkel és képességekkel, pszichikus és gondolkodási funkciók fejlesztésével, valamint a szocializációs folyamattal.

A feladatok sikeres végrehajtása elősegíti a gyermek:

Þ      biztonságérzetének növekedését

Þ      gátlásaiknak feloldását

Þ      önfegyelmét

Þ      magatatásának és közösségi érzésének erősítését

Þ      öröm lesz számukra az éneklés

Þ      fejlődik zenei emlékezetük, képzetük

Þ      esztétikusan formálódik járásuk, mozgásuk, testtartásuk

A zenei fejlődésre visszahat a többi nevelési terület formáló ereje.

A zenei képességek fejlesztése

A zenei képességek fejlesztésénél külön vesszük a ritmusérzék-, és hallásfejlesztést, de a két készség mindig együtt fejlődik.

A zenei alapkészségek fejlesztésének módszerei:

Þ      az éneklési készség

Þ      a ritmusérzék fejlesztése

Þ      a hallásfejlesztés

Þ      a zenehallgatás

Az éneklési készség fejlesztése

Az éneklési készség az óvodában a gyermek utánzási vágyán alapszik.

Az éneklési készség fejlődéséhez sokszori ismétlés, sokéves gyakorlás szükséges.

A tiszta éneklés

Þ      a gyermekek értelmi és fizikai adottságainak megfelelően rövid, kis hangterjedelmű dalokat tanítunk.

Þ      Megfelelő hangmagaságban énekelünk

Þ      Az óvónő mutasson jó példát, mindig énekeljen tisztán, szép szövegkiejtéssel, élvezhetően

A gyenge hallású gyermek

A gyermekek különböző zenei élményekkel jönnek az óvodába, adottságaik, zenei érzékenységük és fogékonyságuk különböző. De alapvető tétel, hogy minden gyermek zenei hallása fejleszthető. Külön egyéni foglalkozásokkal, segíteni kell a gyermekeket.

A ritmusérzék fejlesztése

Az óvodában a dal és a játékos mozgás együtt él, a népi játékok egységében.

Az óvodáskorú gyermek ritmusérzéke, egy állandó tevékenység segítségével, spontán és tervszerűen fejlődik.

Þ      Az egyenletes lüktetés

Þ      a dal ritmusa

Þ      a ritmusmotívumok a dal tempója

Þ      a dal kettes lüktetése, hangsúlya, benne van a dalban.

Az egyes részterületek kigyakorlása miatt, a különböző képességek fejlesztése érdekében, történik a kiemelés.

Az egyenletes lüktetés

Az egyenletes lüktetés a mondókák és a dalok szabályosan ismétlődő súlya.

A lüktetés folyamatosságát éneklés közben a játékos mozgás erősíti meg. Ki kell alakítanunk a gyermekben azt a képességet, hogy a lüktetést hosszú időn keresztül is érezze. Ezért a dalokat egymás után sokszor, folyamatosan ismételjük.

A gyermek utánzási kedvét azzal fokozzuk, hogy az ismétlődő mozdulatoknak játékos értelmet adunk. A gyermek bármilyen játékhelyzetbe, mindig szívesen beleéli magát.

A kicsinyeknél előbb azokkal a testmozdulatokkal éreztessük meg a lüktetést, amelyeknél a test nyugalmi állapotban van. Ülnek, vagy állnak, és mozdulatokat csak a végtagokkal végeznek.

A középső csoportban a gyermekek már biztosan mozognak, képesek körbejárni, egymáshoz alkalmazkodni. A körbejárás sajátos testtartást igényel. Erre odafigyelni!

Egyenletes lüktetésnél szünet alatt is tovább kell tapsolni!

A nagycsoportban fejlettebb mozgáskészséget jelent a zörej nélküli járás és a természetes mozdulatok. A nagycsoport az egyenletes lüktetést esztétikus, egyöntetű mozgással emeli ki.

A mondókák és a dalok ritmusa

A ritmus hosszabb és rövidebb egységek időbeli egymásutánja. Ez a gyermekdalok esetében a szavak ritmikus tagolásával egyenlő. A magyar gyermekdalban egy hangra egy szótag esik.

A dalok ritmusát csak akkor kezdjük megéreztetni, amikor a gyermekek az egyenletes lüktetést már teljes biztonsággal érzik és az óvónő segítsége nélkül is, pontosan végrehajtják.

A dalok, a mondókák éneklése, mondogatása közben először tapssal emeljük ki a dalok ritmusát. Valamivel lassabban mondjuk, mint máskor, hogy a tagolódást a gyermekek megfigyelhessék és követhessék.

A ritmushoz sokféle játékos mozgást használunk.

Részben olyan mozdulatokat gyakoroljunk, amelyek akusztikusan is segítik a ritmus megérzését.( taps, kopogás .. ), részben olyanokat, amelyeknél csak látható és érezhető a mozgás, (karlendítés, ujjmozgatás …).

A nagyok lépéssel, a kisebbek játékos formában szótagokkal és ritmikus mozdulatokkal is hangsúlyozhatják a ritmust.

A ritmusérzék fejlesztésekor a szüneteknek világos értelmet kell kapnia. A gyermekek a dal ritmusa alatt is érezzék az egyenletes lüktetést.

A szünetet eleinte hasznos a dal ritmusától eltérő mozdulattal mutatni, hogy elváljék attól, és ezt a gyermekek mozgásukkal is érezzék.

Nehéz feladat a gyermekeknek a dalt magukban énekelni úgy, hogy a ritmust hangoztatják. A szöveg elválasztása a dallamtól már elvont gondolkodást igényel, ezért csak fejlett ritmusérzékű nagycsoporttal gyakoroljuk.

A belső hallásra és világos zenei emlékképekre támaszkodik a ritmusérzék fejlesztésének az a módja, amikor a gyermekeknek éneklés nélkül, szöveg nélküli hangoztatott ritmusról kell felismerniük a dallamokat.

A gyermek emlékezetében a szöveg, a dallam és a ritmus összefonódó egységet alkot. Ebben az esetben a gyermekeknek gondolatban szét kell választania az alkotóelemeket és azokból az egyiket, kell kiemelnie.

A hallott ritmust a gyermek belső hallásában megfigyeli, megjegyzi, összehasonlítja más ritmusokkal. Kiválasztja a szöveghez pontosan illeszkedő azonos ritmust.

A dalfelismerést módszertanilag fokozatosan építsük fel.

A gyermekdal legkisebb zeneileg összefüggő része a motívum. A gyermek ösztönösen megérzi a zene legkisebb formaalkotó elemét, játszik vele, s motívumokat összerakja, szétszedi. Ehhez változatos mintákat, példákat kell adnunk.

Visszhangjátéknak nevezzük, amikor az óvónő egy ritmusmotívumot előtapsol, és ezt a gyermekek pontosan utánozzák. A ritmus-visszhang játékos és könnyű, ha a gyermek nemcsak a tapsot utánozza, hanem a motívumokhoz kis szövegeket is hozzámond.

/A motívum 2/4-es ütem, tehát a kitalált motívumok is ilyen hosszúságúak legyenek. /

A ritmus motívumok szövegét mindig kísérje mozgás és hang, taps, dobolás, kopogás, hogy a ritmus a gyermek mozdulataiban is érvényesüljön, és a zörej is erősítse a ritmusegységet.

A motívumokat egymás után, folyamatosan kell hangoztatni, hogy az egyenletes lüktetés érzése végig alapot adjon a visszhangjátékhoz.

Amikor először próbálunk visszhangot tapsoltatni a gyermekekkel, általában velünk együtt akarják tapsolni és mondani ugyanazt a motívumot. Időbe telik, amíg megérti, hogy a két motívumnak egymás után kell elhangoznia, előbb meg kell figyelni, és csak azután lehet utánatapsolni. Fontos ez, mert a gyermeket pontos megfigyelésre szoktatja.

Nagycsoportban a gyermekek maguk is találjanak ki egyszerű motívumokat, és önállóan tapsoljanak a csoportnak.

Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása

A kiscsoportban egy évig az egyenletes lüktetést gyakoroljuk.

A középső csoportban a ritmust hangsúlyozzuk.

A nagycsoportban a kettőt egymáshoz hasonlítva, egymástól megkülönböztetve és összekapcsolva figyeljük meg.

A nagycsoportban az év elején külön ismételjük az egyenletes lüktetést és külön foglalkozáson a dalok ritmusának érzékeltetését.

A következő foglalkozáson egymás után mutatjuk be a kettőt, ugyanazon a dalon vagy mondókán.

Az egyenletes lüktetés és a dalritmus különbségének megfigyeltetése.

A ritmusérzék fejlődésének a fokozatai:

Egyenletes lüktetés:

Þ      játékos ismétlődő mozdulatokkal, fejjel, lábbal, karral, kézzel, járással, tapssal.

Ritmuskiemelés:

Þ      tapssal, ütögetéssel, kopogással, állathangutánzással, hangszerek utánzásával, éneklés vagy belső éneklés közben a gyermek ritmust tapsol stb.

Ritmus-visszhangjáték:

Þ      óvónő - gyermek

Þ      egy gyermek - csoport

Þ      egy gyermek - másik gyermek

Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása:

Þ      megfigyelés, összehasonlítás, megkülönböztetés, együtt hangoztatás csoportban és egyénileg.

Bármilyen értelemben beszélünk az óvodában ritmusérzék-fejlesztésről, az csak mondókán, dalon - azaz élő zenében történhet. A gyermekek körbejárása dobszóra ének nélküli tapsoltatása, zeneietlen gyakorlás. Inkább a figyelem elvonását és a fegyelmezést szolgálja, mint a gyermek tevékeny fejlesztését, önálló szabad fejlődését.

A kettes lüktetés érzékeltetése

Þ      Az egyenletes lüktetés a negyedenkénti kiemelést jelent, a kettes lüktetés az ütem hangsúlyos és hangsúlytalan részeinek váltakozását. A gyermekdalban a hangsúlyos és hangsúlytalan részeket a játékmozdulatok szabályosan követik.

Þ      A kiemelés előbb hangzó formában, később mozdulatokkal érzékeltetve - akkor helyes, ha mindkét lüktetés benne van, de az egyiksúlyosabb. (Taps, lábdobogás, koppantás, fejbiccentés, karlendítés.) Itt is érvényesül az a szabály, hogy az egyenletes lüktetés biztos érzékeltetése után, és mindig dallal, mondókával hangoztatva emeljük ki a súlyokat.

Þ      A gyermekek érezzék meg a zenében rejlő súlyokat.

Þ      Mondókáknál, játékdaloknál a negyedenkénti lüktetést emeljük ki, kettes üt3mnél az első negyedet erősen, a másodikat gyengébben hangsúlyozzuk.

Þ      Kiemelhetjük még a motívumok kezdőhangját is. A zenei alkotóelemek játékos kidomborítása a gyermek zenei formaérzékét fejleszti.