Tempóérzékelés

A mozgások gyorsaságát és lassúságát játék közben nagyon sokféle tényező befolyásolja.

A dal jellege, a gyermekek mozgásfejlettsége, az óvónő egyénisége, a fáradtság, a szabad tér stb. Minden népnek más a mozgástempója.

A metronómjelzés azt jelenti, hogy egy perc alatt a számnak megfelelő mennyiségű begyed pereg le. Átlag normál tempója:

Þ      3-4 éveseknél: 66 - 80

Þ      4-5 éveseknél: 80 - 92

Þ      5-6 éveseknél: 92 -102.

Az alacsonyabb számon tehát lassabb mozgást, a magasabb szám gyorsabb mozgást jelöl. Ettől némileg eltérhetünk, de a csoportmozgást, lehetőleg ne engedjük túlságosan felgyorsulni

Látszólag egyszerű, de valójában nagyon nehéz feladat a gyermekeket állandó tempótartásra szoktatni. Ezt is ugyanúgy gyakorolni kell, mint az önálló éneklést.

Gyors és lassú között különbségek érzékelése

Þ      A kiscsoportban sokoldalú szemléltetés alapján a gyermekek felismerik a gyorsat és lassút.

Þ      Középső csoportban maguk is megpróbálnak lassan és gyorsan járni, játékos mozdulatokat végezni, tapsolni, dobolni, háromszögön játszani.

Þ      A nagycsoport már az óvónő segítsége nélkül is tempót tart, hangszerjátékra tempót változtat járásnál, a dalt gyorsan és lassabban is el tudja énekelni.

A fogalom világos megértése érdekében próbáljuk a tempó időbeni fogalmát térre és cselekvésre áttenni.

A kétféle tempó bemutatásánál vigyázzunk, hogy a gyors és lassú a normál tempónál gyorsabb és lassabb legyen.

Mozgáskultúra, gyermektánc

Az óvodáskorú gyermek legfőbb tevékenysége a játék, ami az óvodai zenei nevelés és esztétikai fejlesztés sajátos feladatait is magába foglalja. A dal és mondókaanyag legnagyobb része mozgással, társas kapcsolattal, játékhelyzettel megelevenedett játék.

Az óvodában használt játékos mozgások részben a népi játékokban megőrzött hagyományos mozdulatok, részben az óvónő és a gyermekek közös kitalálásai.

A körjáték, azon belül a páros forgás, guggolás, taps, kifordulás, az, amit óvodáskorban gyermektáncnak nevezünk.

Az óvónő tervszerűen és céltudatosan fejlessze a mozgáskészséget, ellenőrizze és javítsa a mozgást. Találjon ki változatos mozdulatokat és serkentse a gyermekeket is mozdulatok kitalálására. Ébressze fel bennük az alkotó fantáziát és alakítson ki olyan légkört, amelyben a gyermekek bátran és szívesen mondják el ötleteiket.

Mire kell figyelni, hogy a gyermekek mozgása esztétikus legyen?

Þ      Testtartás szépségére, a fejtartásra, az arckifejezésre és a tekintetre

Þ      Körbejárásnál a kissé arccal a menetirány felé fordított testre

Þ      Kaputartásnál, fogócskáknál a zárt lábra

Þ      A mozdulatok és az egyenletes lüktetés pontos összhangjára

Þ      A szoba szabad területét kihasználva a kör szabályos formájára

Þ      A gyermekek a körben egymástól szabályosan, kartávolságra legyenek egymástól

Milyen módon lehet a mozgásokat továbbfejleszteni, változatosabbá tenni?

Þ      Játékhelyzetekbe illesztjük, és annak megfelelően variáljuk a mozdulatokat

Þ      A kéz, kar, láb, test mozgásait az életkor szerint változtatjuk

Þ      Alkalmat adunk a gyermekeknek arra, hogy maguk is mozdulatokat találjanak ki a szerepjátékhoz.

Tartsuk meg a néphagyomány gazdag, változatos mozgásanyagát, tartsuk tiszteletbe a mozgások sajátosságait, de alakítsunk és alkossunk új játék mozdulatokat a magunk és a gyermekek ötleteiből is. A kettő kölcsönhatásából, a zenei és esztétikai célok igényes betartásával az óvodában megszületik és továbbfejlődik a gyermekek mozgáskultúrája.

A hallásfejlesztés

A hallásfejlesztés az aktív énekléssel indul és a későbbiekben, arra épül.

A tiszta éneklés alapja a fejlett hallás. A hallásfejlődésre sokféleképpen visszahat a tiszta éneklés.

A hallásfejlesztés módszerei:

Þ      A magas és mélyhang érzékeltetése

Þ      A halk és hangos között különbség

Þ      Hangszínfelismerés

Þ      A belső hallás fejlesztése:         dallamfelismeréssel

dallambujtatással

dallammotívumok éneklésével

kérdés - felelet játék

Þ      A gyermekhang ápolása és fejlesztése

A hallásfejlesztés módszerei aktív zenei cselekvésre épülnek. Ezeket a gyermekek csak részben végzik tudatosan, zenei képességeik inkább utánzásos alapon, gyakorlással fejlődnek.

A magas és mély hang érzékeltetése

A magasabb és mélyebb hangok közötti különbség érzékeltetése nem csak verbálisan fejezze ki a fogalmat, hanem a hangmagaság és térérzékelés összekapcsolásával is jelentse.

A hang és térérzékelés összekapcsolását az óvodában úgy készítjük elő, hogy időnként ráirányítjuk a gyermek figyelmét a hangok relatív magasságára

A halk és hangos közötti különbség

A különbség érzékéltetésének fokozatai itt szintén a gyakori bemutatás, megnevezés, gyakorlás, önálló halk vagy hangos éneklés.

A helyes viszonyítás érdekében ügyelnünk kell arra, hogy a "halk" valóban halkabb, a hangos pedig jóval hangosabb legyen, mint a normál középerős éneklés dinamikája.

A két hangerő közötti különbséget ne túlozzuk el: a "hangos" n3 legyen kiabálás, a dallamot eltorzító éneklés, a "halk" pedig ne legyen olyansuttogás, hogy vele a dallam, vagy s szöveg elvesszen.

Lehet a hangerőt is térben kifejezni, de ne zavarja a hangmagaság jelölését, vízszintes irányban mutatjuk. (A hangosabbat széttárt karral, a halkabbat közelebb tartott kézzel.)

Ha a dal maga nem igényli, ne változtassunk hangerőt, egy rövid gyermekdalon belül tartsuk meg az azonos dinamikát. Nagyoknál válasszunk rövid kiscsoportos dalokat ismétlésül, és azon gyakoroljuk a hangerő-különbségeket.

Ügyeljünk arra, hogy a hangerő megváltoztatása ne vonja maga után gépiesen a tempóváltást is. A hangerő a gyorsabb tempót, sokszor a magasabb éneklést sugallja. Sokáig külön - külön gyakoroljuk a kettőt, közben mindig figyeljük és javítsuk a gyermekek hibáit.

Nagycsoportban a négy lehetőséget már tudatosan a gyermekekkel megbeszélve, együtt is gyakorolhatjuk

A gyermekek énekeljenek, mozogjanak:

Þ      halkan és gyorsan

Þ      halkan és lassan

Þ      hangosan és gyorsan

Þ      hangosan és lassan

Ehhez az óvónő segítsége kell. Az önállóság itt nem lehet követelmény, mert ez olyan összpontosított figyelmet igényel, amelyre az 5 - 6 éves gyermek általában még nem képes.

Hangszínfelismerés

A zörej, a zenei hang, emberi beszédhang színkülönbségét befolyásolja a hangforrás anyaga, erőssége, terjedelme, a hang megszólaltatásának módja.

A gyermekek a hangokon keresztül a külvilágról fontos ismereteket, értesüléseket szereznek. A zörejek és a hangok mindig mozgással együtt jelennek meg.

Így később a gyermekek látás nélkül, csak hangból is képesek következtetni, és információkat szerezni. A nagyobb gyermekek az őket érdeklő területeken finom hangszín - különbségeket is meghallanak.

A tárgyak és zörejek hangszínének megfigyelését tervszerűen illesztjük be a nevelőmunkába. A gyermekek előbb az erősen eltérő zörejek különbségét, később a finomabb különbségek hangját is felismerik.

A gyermek, ha felismeri a hangszínt, általában tárgyat nevez meg. Ezt is fogadjuk el, mert a gyermek ismeretei a tárgyak anyagára vonatkozóan még nagyon korlátozottak.

Az egész csoport figyelmét és helyes ítéletét egyszerre tudjuk ellenőrizni, ha kis képes kártyákat készítünk a bemutatott, különböző hangszínű tárgyakról és ezeket a gyermek kezébe adjuk. A hang után a gyermekek kiválasztják a megfelelő kártyát és anélkül, hogy egymásét néznék, felmutatják.

A gyermek érzékenyen figyel az óvónő hangjára, a gyorsabb, keményebb beszédre, élesebb hangszínre, és a halk, csendes lágy szavakra egyaránt. Érzi a beszéd hangszínéből fakadó érzelmi beállítottságot. A beszéd tempójának, hangszínének kifejező erejét az óvónő tudatosan és ösztönösen is felhasználja.

A gyermekek egymás hangját is pontosan figyelik. A hangszín felismerés játékokban derül ki, hogy milyen jól ismerik egymás hangját egy- két hangból is, kitalálják, hogy ki szólt.

A hangszínnek felismerése, történhet tervszerűen előkészítve az óvodai foglalkozásokon, vagy spontán a mindennapi élet változatos hangjainak megfigyelésekor: séta közben, utcán, vagy az óvodában bárhol, ahol munka, tevékenység folyik.

Irányítsuk a gyermekek figyelmét a környezet hangjaira, tanuljanak meg maguk is figyelni és a sokféle hangból, információkat szerezni.

A belső hallás fejlesztése

Belső hallásnak nevezzük azt a zenei képet, hallásképzetet, amely akkor is megjelenik, ha a fület akusztikus hanghatás nem éri.

Tehát feltétele az előzetes zenei élmény, amely az emlékezetben elraktározódik, vagy a zenei alkotó fantázia, amely a harmóniák újszerű összeállítására, új dallamok, új műalkotásra képes.

A műalkotással óvodáskorban nem foglakozunk, mert a gyermek improvizál, azt játékosan, ösztönösen teszi. Aszok csak a gyermekvilág egyszerű érzései, hangulatai, nem szándékosan magalkotott, átfogó emberi érzéseket, kifejező, mély-értelmű zenei gondolatok.

3-6 éves korban sokféleképpen fejleszthetjük a gyermek hallását, mindezek a belső hallás fejlődésére is hatnak.