Kacor király

Gazdaasszony:

Egyszer volt nekem egy macskám. Ez a macska olyan kajtár, olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. Egyszer, amikor a tejeslábast egészen kiürítette, megelégeltem a kajtárságát. Fogtam a seprűt, jól megvertem, mondtam neki:

-Kitakarodj a házamból! … Fel is út, le is út! ... Ide többet be ne tedd a lábadat!

Mesélő:

No, szegény macska! Mehetett világgá. Elindult nagy búsan, kiment a faluból, bódorgott erre-arra mindenfelé. Aztán egy hídhoz ért, ott leült, s dorombolt magában nagy búsan. Amint ott üldögélne, látja, hogy ott üldögél egy róka is. Szépen odasettenkedik, s elkezd a róka farkával játszani. /ijedten felpattannak, egymással szemben méregetik egymást /

Róka:

/kifelé/ - Mi az isten teremtése lehet? Ilyen állatot még nem láttam!

Macska:

/kifelé/ - Nem láttam még ilyen állatot világon való életemben!

Róka:

/félve/ - Ki légyen az úr?

Macska:

/kifelé/ - Aha! Úgy látszik fél tőlem!

/büszkén/ - Mit!? Hát Te nem ismersz engem?! …. Tudd meg, hogy én Kacor király vagyok! Nincs az az állat, aki ne félne éntőlem.

Róka:

- Ejnye, ejnye, igazán szégyenlem, hogy még a híredet sem hallottam.

/meghajol/ - Nagy tisztelettel kérem felségedet, látogassa meg szegény házamat. Lesz tyúkhús, récehús vacsorára, s minden, ami csak kitelik tőlem.

Macska:

Jól van, hát elmegyek Veled!

Mesélő:

Elmentek a róka házába, de bezzeg a róka sürgött-forgott, felvetette a konyhát. Sütött mindenféle pecsenyét.

Róka:

- Egyék felséged, egyék! Ne éhezzék, mint otthon!

Mesélő:

Mikor aztán az ebédnek vége volt, ágyat vetett a róka, puha ágyat.

Macska:

- Most aztán csend legyen a háznál! Nehogy valaki megháborítsa nyugalmamat!

/kimegy a róka a ház elé/

Mesélő:

Egyszer csak arra jött egy nyúl.

Róka:

- Szaladj innen te szerencsétlen! Nem tudod, hogy nálam alszik Kacor király? Ha felébreszted, vége az életednek!

Nyúl:

-Jaj! Jaj! / elfut/

Medve:

/szembe jön/ - Hát te hova szaladsz? Talán bizony kopók kergetnek?

Nyúl:

Jaj ne is kérdezze medve bátyámuram! A róka háza előtt jöttem el, s azt mondta róka koma, hogy szaladjak, mert Kacor király van nála szálláson, s ha felébresztem vége az életemnek!

Medve:

- Hm, hm! Na hallod-e öcsém, sok országot, s világot bejártam, de Kacor királynak még a színét sem láttam, de még a hírét sem hallottam. No csak azért is meglátogatom róka komát, hadd lám, ki az a Kacor király. / elmegy a rókához/

Róka:

- Jaj lelkem, medve komám! Ne jöjjön erre, mert ha Kacor királyt felébreszti vége az életének, Vége az enyémnek is!

Mesélő:

De bezzeg megijedt a medve is, megfordult, s futott keresztül az erdőn, mintha szemét vették volna. Meg sem állott, míg a nyulat utol nem érte. Hát mire odaért, ott voltak a nyúl körül mindenféle állatok: szárnyasok és szárnyatlanok. / a nyúl körül ülnek: varjú, vaddisznó, bagoly, sün, farkas/

Nyúl:

- Nagyon nagy úr a Kacor király, a róka is fél tőle!

Farkas:

- Mi lesz velünk, ha Kacor király felébred?

Bagoly:

- Mi lesz velünk, ha felébred, és elindul az erdőben?

Vaddisznó:

- Mit csináljunk most?

Nyúl:

- Mondok én valamit! Álljunk össze, ahányan vagyunk, és csináljunk egy nagy vacsorát, s hívjuk meg Kacor királyt!

Bagoly:

- Ha a róka komához elment vacsorázni, eljön mihozzánk is!

Varjú:

- Bíz az jó lesz! Én, ha megbíztok bennem, elmegyek a rókához, s meghívom Kacor király őfelségét.

Farkas:

- Persze, hogy megbízunk! Menjél csak varjú! / a varjú elrepül a rókához /

Varjú:

- Jó napot Róka koma!

Róka:

- Jó napot Varjú! Mi jóban jársz erre?

Varjú:

- Az erdőbéli állatok meghívják Kacor királyt vacsorára.

Róka:

Jól van! Mindjárt megnézem felébredt-e már, s elémondom a kívánságotokat. / bemegy, Kacor király ébredezik, dörzsöli a szemét, nyújtózkodik/

Macska:

- No! Mi hír barátom?

Róka:

- Felséges Királyom! Itt van egy varjú. Minden rendű és rangbéli állatok küldték ide, hogy meghívják felségedet vacsorára.

Macska:

/ megpödri a bajuszát/ - Jól van, mehetsz! Mondd meg a varjúnak, hogy elmegyek!

Róka:

/ kimegy a ház elé/ - Kacor király elmegy hozzátok vacsorára!

Varjú:

/ repül vissza/ - Eljön! Eljön!

Mesélő:

Hej uram, teremtőm! Egyszeriben nagy tüzet raktak az erdő közepén. A nyúl kötényt kötött, néhányan kondért kerítettek.

Medve:

- Itt hozom az ökörhúst!

Farkas:

- Hoztam lóhúst!

Bagoly:

- Ezek itt apró madarak!

Vaddisznó:

- No még egy kis belevaló!

/ a nyúl kevergeti, kóstolgatja, az állatok leülnek a kondér köré/

Mesélő:

Eközben a róka házában:

Róka:

- Indulhatunk felség a vacsorára?

Macska:

- Hadd pödörjem hegyesre a bajuszomat! Így ni! Indulhatunk!

Mesélő:

A varjú eléjük jött, és mutatta az utat, de a világ minden kincséért sem mert volna leszállni.

Varjú:

Erre! Erre! Erre!

Mesélő:

Egyszer csak meglátják az állatok Kacor királyt, amint jő róka komával. Hát uram teremtőm, ahány állat ott volt, mindannyinak inába szállt a bátorsága.

Nyúl:

- Jaj, jaj! Ott jő Kacor király, még felszúr a bajuszára!

Medve:

- Szaladjon, ki merre tud!

Mesélő:

Hogyha azok a bolond állatok el nem szaladtak volna, az én mesém is tovább tartott volna!

Macska:

/ a macska odaugrik, és megkóstolja a kiborult vacsorát/ - NYAU!

Szereplők: Mesélő

Gazdaasszony

Kacor király

Róka

Nyúl

Medve

Varjú

Bagoly

Farkas

Vaddisznó