A félénk kis Ági

 Ági néhány hétre nagymamához utazott látogatóba. Nagyon félénk volt az idegen környezetben. Amikor nagymamamával sétált, és a szomszéd nénivel találkoztak, ijedten bújt nagymamához.

- Gyere át hozzánk kedden uzsonnára, néhány kis vendégünk lesz, - mondta  a néni barátságosan.

- Nem, köszönöm. – suttogta Ági.

- Milyen kár, hogy nem fogadtad el a meghívást, - mondta a nagymama, amikor a néni már elment. – Biztosan tudom, hogy nagyon jól mulattál volna.

De Ági nem búsult, mert félt az idegen emberektől. Legszívesebben ott maradt nagymama mellett, bár nagyon szerette nézni a szomszéd gyerekeket. Volt ott egy nagyobb fiú meg egy nagyobb lány, és egy egészen pici baba.

- Biztosan félnék egész idő alatt, bár olyan jó volna játszani a kicsi babával!- A kis baba még csak ügyetlenül, totyogva tudott járni, és Ági nagyon szerette az ilyen kicsiket. Gyakran nézte az ablakon át. De azért mégsem búsult, hogy nem fogadta el a meghívást, mert olyan nagyon félénk volt.

- Gyere csak ide, Ági! – mondta a nagymama kedden délután. – Valamit akarok neked mutatni!- Azt hiszed, talán új ruhát, vagy új játékot mutatott Áginak? Szó sincs róla. Nagymama félrehúzta a függönyt, és a szomszéd lakás felé mutatott. Ági meglepetten bámult.

- Innen nézheted a vendégséget. Itt legalább biztosan nem félsz! Olyan, mintha színházban vagy moziban volnál!- És csakugyan, ebből az ablakból éppen be lehetett látni a szomszéd ebédlőjébe, és szerencsére ott is elhúzták a függönyt.

Ági ott állt a sötétben, és nézte, nézte, amikor a szomszéd néni szép nagy tortát, meg mindenféle finomat rakott az asztalra.

- Nagymama, biztosan a kicsi baba születésnapja van! – kiáltotta Ági. – Két gyertya ég a tortán! Nagyon szeretem nézni a mulatságot, de azért örülök, hogy nem mentem át, biztosan tudom, hogy félnék.

De a nagy nézés közben Ági megfeledkezett minden félénkségről. A szomszéd néni kiment a ragyogóan kivilágított szobából, és Ági látta, hogy a szomszéd szobából, ahol a gyerekek játszottak, a kicsi baba a félig nyitva hagyott ajtón át betotyogott, egészen egyedül.

Azt is látta, hogy a kicsi egyenesen odatotyog az asztalhoz, és kis kövér kezébe veszi a tortaszeletelő kést. – Jaj! – kiáltotta Ági ijedten, és egyenesen átszaladt a szomszédba.

- tessék vigyázni, a kisbaba még megvágja magát a késsel! – kiáltotta. Azután máris megfordult, és szaladni akart haza. De csodálatosképpen nem lehetett hazamenni, mert a nagyfiú és a nagylány odaszaladtak, és megcsókolták, amiért megmentette a testvérüket, mialatt a néni ölébe kapta a kicsi babaát.

- Babus is meg akarja köszönni, hogy megmentetted! – mondta. – Képzeld csak, ha valami baj érte volna éppen a születésnapján!

 És így, miután a kicsi baba személyesen tömött egy szelet tortát Ági