Csorba Piroska: A testvérem

Apa ma hazajött a kórházból

Anyával, meg egy pólyába csomagolt izével.                         Bazsi

Megvan a véleményem róluk,

Még egy rendes testvért sem tudtak hozni nekem.                  Bence

Ez beszélni sem tud, egészen kopasz,

És egyetlen foga sincs.                                                              Kristóf

Igaz, majdnem úgy tud nyávogni, mint a macska,

De azért mégsem tetszik.                                                            Alex

Holnapig még várok, hátha megnő,

De ha nem, akkor kicserélem!                                                    Beni

Székely Magda: Kirándulás esőben

Kirándulunk vasárnap,

Apu, anyu meg én.

Fejünk felett faágak,

A lombon enyhe fény.

Már csokrom is van jó nyaláb

És magyaráz apu

Ez zsálya, az meg szarkaláb,

S az ott útilapu.

Letelepszünk a padra,

És megterít anyu,

Van minden, tészta , alma,

Sült hús  meg savanyú.

Egyszerre csak zeng, elborul,

Nagy felhő már az ég,

És csöppre csöpp, kopogva hull,

Pattog a buborék.

De nem áztunk meg a padon,

Egy csöpp sem hullt oda,

Tetőtől talpig szárazon

Értünk mégis haza.

Mert egy esőkabátban

Az erdő közepén,

Elfértünk mind a hárman,

Apu, anyu meg én.

Fecske Csaba: A nagymamánál

A nagymamánál jó, csak ott jó igazán,

A nagymamának sok keze van, de ez igaz ám.

Az egyik kezével főz, a másikkal mosogat,

A harmadikkal a fejemen egy dudort borogat,

A sokadik kezével kinyitja  a tehénen a csapot,

S a tehénből máris friss, meleg tej csobog.

A nagymamánál jó, mert ott van nagyapa,

Aki a mezőről tücsökszavú estét hoz haza.

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,

Hömpölygő sugárban énekelnék,

Minden este morzsára, búzára,                                               Dominika

Visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,

Minden bő kabátba belebújnék.

Nyári éjen, fehér holdsütésben,                                               Győzi

Elcsitulnék jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék kerek égen,

Csorogna a földre sárga fényem,

Jaj, de onnan vissza sose járnék                                                  Gerda

Anyám nélkül midig sírdogálnék.

Majtényi Erik: Sok sok levél

Sok sok levél van a fán, mind hasonló forma,

Milliónyi levél közt mégsincs két egyforma.

A földön sok gyerek él, milliárd is megvan,

De az egész világon belőlem csak egy van,                                  Közös.

Ha egy nagy tér közepén tenger gyerek állna,

Közöttük az anyukám mégis rámtalálna.