[11-1]
Ajtó mögött állok,
piros tojást várok.
Ha nem adnak párjával,
elszökök a lányával.
Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel.
Minden szőke, barna lány,
mint a piros tulipán
virulva-viruljon
rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?
Én még kicsi vagyok,
Verset nem is tudok,
Majd jönnek a nagyok,
És mondanak azok.
Van-e kislány itt a háznál?
Jó reggelt kívánok!
Megöntözném rózsavízzel,
mint a kis virágot!
Olyan szépek lesznek tőle,
mint a kis tündérek,
de ha lehet, cserébe egy
piros tojást kérek!
Korán reggel útra keltem,
se nem ittam, se nem ettem,
tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
hogy öntözzem, alig vártam.
Messze földön jártam
szép harmatos reggel,
aranytündér kútvizéből
vizet merítettem.
Aranytündér kútvizével
öntözgetni járok,
olyan szagos, mint a rózsa,
gyertek ide, lányok!
Megérkeztem, itt vagyok,
Rózsavízzel locsolok.
Aki ügyes kisgyerek,
Katonásan tiszteleg,
És mielőtt hazaér,
Locsolásért tojást kér.
Fakadó rügy, szellő hozta,
Madár szállt az ablakunkra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Jószagú a rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze, nesze, rózsaszál,
Soha el ne hervadjál!
Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.
Húsvét másnapját
örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.
Íme itt a kölni!
Szabad-e locsolni?
Én kis kertészlegény vagyok:
Locsolkodni járogatok...
Megkérdem az apját, anyját:
Szabad-e locsolni a lányát?
Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Szabad-e locsolni?
Van e háznak rózsabokra,
nyúljék élte sok napokra,
hogy virítson, mint rózsaszál;
megöntözném: ennyiből áll
e kis kertész fáradtsága,
piros tojás a váltsága.
Hol kitérek, hol betérek,
mindenütt egy tojást kérek.
Ha nem adnak, visszatérek,
nagymamától kettőt kérek.
Húsvét másodnapját
örömmel köszöntjük.
Ha tojást nem adnak,
mindnyájat leöntjük.
Csörög a szarka,
billeg a farka.
Azt hallottam a városban:
a tojás is tarka.
Befestették tarkára,
egy kisfiú számára.
Adjátok a kezembe,
hadd tegyem a zsebembe!
Húsvét hétfő reggelén
bátran ideállok,
Gyertek elő -hadd öntözzek-
gyönyörűszép lányok!
Jó illatú, egészséges
lesz, akinél járok,
cserébe a locsolásért
piros tojást várok.
Húsvét másodnapján régi szokás szerint,
fogadják szívesen az öntöző legényt!
Én még a legénységhez, igaz, kicsi vagyok,
de azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megintcsak itt vagyok,
ha e locsolásért piros tojást kapok.
Nyalka legény vagyok,
Lányokhoz indulok.
Mert ma minden lánynak
Rózsavizet hozok.
Megöntözem őket,
Mint a virágokat,
Nem venném lelkemre,
Hogy elhervadjanak.
Ám e fontos munkám
Ingyen nem tehetem,
Cserébe a hímestojást
Sorra ide kérem.
Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért puszid várom! |
Kapré József: Köszöntő
Minden évben ilyen tájban
Együtt vannak a naptárban.
Sándor, József, Benedek,
Mindegyikhez bemegyek.
Bekopogok, ajtót tárnak,
Így köszöntöm mind a hármat:
Sándor, József, Benedek,
Hoztatok-e meleget?
Hoztunk bizony három zsákkal
Rügyfakasztó napsugárral!
Elmehetek veletek?
Gyere, hogyha kedved tartja,
Fogd a zsákot, itt a sarka!
Arcom piros, felragyog
Mert én is József vagyok!
Tavaszi virágok Hóvirág, gyöngyvirág, gyermekláncfű, aranyág Nárcisz, jácint, nőszirom, csillagvirág, liliom. Tulipán és ibolya, szellőrózsa, orgona. Gólyahír, gyöngyike, kankalin meg tőzike. Erdőkben, kertekben élnek, tarka-barkák, tündérszépek. A sok virág tavaszt jelez. Anyák napját el ne feledd! |
A katona lova
Volt egyszer egy katona,
Annak volt egy falova.
Nem volt e ló zabfaló,
Csak egyszerű hintaló.
Azt hitte a katona,
Elindul a falova.
Felült hát a falóra,
Fittyet hányt a valóra.
Sarkantyúzta -, hiába,
Nem indult a csatába.
Mérges volt a katona,
Mert engedetlen a lova.
Elvitte a lóvásárba,
Ott eladta falóárba.
S vett valódi csatalót,
Most várja az indulót.
De a harcnak vége van,
Évek óta béke van.
Amióta van lova,
Otthon ül a katona.
|
A katona lova
Volt egyszer egy katona,
Annak volt egy falova.
Nem volt e ló zabfaló,
Csak egyszerű hintaló.
Azt hitte a katona,
Elindul a falova.
Felült hát a falóra,
Fittyet hányt a valóra.
Sarkantyúzta -, hiába,
Nem indult a csatába.
Mérges volt a katona,
Mert engedetlen a lova.
Elvitte a lóvásárba,
Ott eladta falóárba.
S vett valódi csatalót,
Most várja az indulót.
De a harcnak vége van,
Évek óta béke van.
Amióta van lova,
Otthon ül a katona.
|
Pitypangok- Gazdag Erzsi verse
Sárga pelyhes kislibák
tipegnek a réten át.
Nem is libák, virágok,
Sárga a bóbitájok.
Gyenge száruk imbolyog,
sárga szemük mosolyog.
Tityegnek és totyognak,
Majd a földre potyognak.
S pár nap múlva, mily csoda!
Fehér lett a bóbita.
Tolla nőtt a virágnak,
Könnyen indul világnak.
Hóvirág- Zelk Zoltán verse
Tél eleje, tél közepe:
Havas a hegyek teteje,
Sehol egy árva virág-
Zúzmarás a fán az ág.
Ám télután egy reggelen,
Csoda történik a hegyen:
Kibújik a hóvirág,
Megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról- ágra,
Itt a tavasz nemsokára,
Kizöldülnek mind a fák-
Isten hozott, hóvirág.
Ibolya- Zelk Zoltán verse
Ibolya, Ibolya,
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajlanban megfürdesz
az ég harmatába.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz szép vidáman,
hírnöke a tavasznak! |
Pitypangok- Gazdag Erzsi verse
Sárga pelyhes kislibák
tipegnek a réten át.
Nem is libák, virágok,
Sárga a bóbitájok.
Gyenge száruk imbolyog,
sárga szemük mosolyog.
Tityegnek és totyognak,
Majd a földre potyognak.
S pár nap múlva, mily csoda!
Fehér lett a bóbita.
Tolla nőtt a virágnak,
Könnyen indul világnak.
Hóvirág- Zelk Zoltán verse
Tél eleje, tél közepe:
Havas a hegyek teteje,
Sehol egy árva virág-
Zúzmarás a fán az ág.
Ám télután egy reggelen,
Csoda történik a hegyen:
Kibújik a hóvirág,
Megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról- ágra,
Itt a tavasz nemsokára,
Kizöldülnek mind a fák-
Isten hozott, hóvirág.
Ibolya- Zelk Zoltán verse
Ibolya, Ibolya,
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.
Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajlanban megfürdesz
az ég harmatába.
Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz szép vidáman,
hírnöke a tavasznak! |
Csoóri Sándor: Tavaszi bodzavers
Szoknyát varrat a bodza,
így készül a tavaszra,
csipkés szélűt
és puhát,
éppolyat, mint nagyanyja-
mert ha nem varratna,
hát csupasz maradna.
|
Osváth Erzsébet: Tavasz a várva várt
Ki csalogat napsugarat:
Távolba szállt madarakat?
Ki festi az eget kékre, hóvirágot hófehérre?
Ki ad bársonyt a barkákra?
Zöld ruhát a fázó fákra?
Tavasz ő a várva várt,
Végre,végre ránk talált,
Örülnek a gyerekek,
Vetnek cigánykereket. |
Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap
csepereg a víz.
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszűnik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
Rákos Sándor: Három vándor
Baktat három vándor
Benedek, József, Sándor
Elöl megy Sándor,
Sándor után József,
József után Benedek:
Ők hozzák a meleget!
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
- elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én.
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
- se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy!
Olyan szépen daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
Zelk Zoltán:Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág �
zúzmarás a fán az ág.
Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Donászy Magda: Hóvirág
- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom!
|
Gryllus Vilmos : Gólya
Hajlik a fűzfa, földig fátyol,
Gólya a vízbe térdig lábol.
Most ide pillant, most odanéz,
Csőribe máris a békavitéz! |
Gryllus Vilmos: Zápor
Csepp, csepp, csepereg,
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag -
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment - jót esett:
Fűnek, fának jólesett. |
[11-1]
|