Üstököm ha megrázom,
dér csillog a faágon.
Szakállamból hull a hó,
én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,
nehéz terhét vállalom.
Figyeljetek gyerekek,
mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt hoztam,
szép gondosan csomagoltam,
csengő, bongó furulyaszó
kísér, mint víg útravaló.

Hoztam nektek fiúk, lányok
Bő zsákomban boldogságot,
bátorságot, békességet
jó sokáig élvezzétek!

Kaptok tőlem ráadásul
Télapónak tarsolyából
csokit, fügét, cukrot, kekszet,
Mind elhoztam, ami termett.

Fellegűző palástom
szétterítem vállamon.
Szakállamból hull a hó,
Megérkezett Télapó.

Osváth Erzsébet: Jön a Télapó

Puha pihe pilingél
Megpihen a fán
Csilingelve csengve
Közeleg egy szán.
Tornyos kucsmájában
Télapó ül benne
Arca, orra piros
Mintha festve lenne
Huncut hópelyhecskék
Bajuszára szállnak
Kacagva-nevetve
Hinta-palintáznak
Télapó szánkóján
Sok-sok fenyőfácska
A szánon meg ott van
Ezerzsebű zsákja.
Mi van a zsebekben?
Megsúgom tinéktek
Szebbnél szebb ajándék
A jó gyerekeknek.

Osváth Erzsébet: Búcsúzik Télapó

Csomagol
Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok
a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt egy kis
hó még,
jól becsomagolja:
-No, most már
indulok-
Csendesen mormolja.
Messzire
kísérik
a szarkák, verebek.
Cserregik,
csipogják
-Télapó, ég veled!

Sarkady Sándor: Télapó

Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.

Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.

Kampós botja
Imbolyog-
Puttonyában
Mit hozott?

Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.

Lassan lépked,
Mély a hó-
Siess jobban
Télapó!

Szepesi Attila: Télapó éneke

Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon
szélvész paripám.

Hejhó ügyesen
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt
fénylő hegyeken.

Hipp-hopp fut a szán
villám-paripán,végtelen utakon
dobban szaporán.

Tordon Ákos: Télapónak hóbundája

Télapónak hóbundája
rongyos lett a sok hordásban.
Sok hordásban, viselésben,
ide-oda sietésben.

Hópihe száll a hóesésben,
vásik a bunda a viselésben.
Sok viselésben elvásik,
jövõre meglásd lesz másik!

Jó Mikulás apóka erre járt az éjjel,
Kerekarcú holdvilág mosolygott az égen.
Kinézett az ablakon a kis hamis Bence:
Jó Mikulás apóka, álljon meg egy percre!
Látom, nehéz a puttonya, míg a falut járja,
Adja be az ablakon, vigyázok én rája.
Jó Mikulás apóka azt felelte menten:
Kecskére a káposztát nem bízom én szentem

Utassy József: Hull a hó 

Zirr, zurr, zurrogó!
Sziszeg a szél, hull a hó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Ragyog a sok hógolyó.

Zirr, zurr, zurrogó!
Játszani jaj de jó!
Zirr, zurr, zurrogó!
állj be közénk Télapó!

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:
Ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja mégse fázik,
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
Mintha dallal idehúznád,
S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,
Rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,
S odaérnél hajnalig,
Jutnál mesebeli tájra –
Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –
Röpítené fagylova,
A helyén meg, idenézz csak,
Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,
Hadd suhogjon a palást,
Jöjjön, jöjjön láthatatlan
Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,
Mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
Telis-teli cipőd, csizmád.

Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog õ
egész télen állni,
õ lesz az elsõ hóember,
ki megtanul járni.
Ennyit gondolt a hóember
egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
õ is köszön, õ is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.
"Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."
"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem gyõzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"
Így történt, hogy akkor este-
-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.
Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták õket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!

Eső szitál, hull a hó,

Eső szitál, hull a hó,
hol késel már télapó?
Látod, itt a sok gyerek
várva, várja jöttödet.

Melegben ülni jó,
átfázhattál Télapó!
Hagyd itt mit rejt a zsák,
és lassacskán menj tovább!

Csizma a lábán.
Jaj de mérges ez a Télapó
Szakállán sűrün hull a hó.
A sok gyerek dehogy bánja ezt
Hócsatázni, víg csatába kezd.

Dideregnek, majd megfagynak,
De az arcuk oly vidám,
Csingi-lingi szól a csengő
sebesen csúszik a szán!

Szent Miklós ünnepén

Szent Miklós ünnepén
Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre,

az öreg Télapóra,
ki a vágyak tudója.
Én is sokat gondolok rá,
mert szeretem.
Hófehér szakálla,
piros csuklyás ruhája

álmomban elkísér
Szent Miklós idején..
Mindig jó leszek
és szót fogadok,
az óvodában sok
piros pontot kapok.

Így ábrándozik a kis gyerek,
hogy talán
a jószívű Télapó
sok szép ajándékkal
lepi meg.

Téli este, holdas este

Téli este, holdas este,
halkan hull a hó.
Téli este, holdas este,
siklik egy szánkó.

Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy cipőbe,
ajándék hullik.

Másnap a sok gyermek arca
csupa ragyogó.
Vígan mondják: "Itt járt a jó
öreg Télapó!"

Szent Miklósnak neve napján

Szent Miklósnak neve napján egymáshoz eljövünk,
Ami jót csak cselekedtünk arany könyvbe bekerül.
Hófehér havon siklik a szán, puttonya is minket vár
Aranydió és foszlós kalács kicsi gyermekekre vár.
Szent Miklósnak neve napján ígérjük jók, leszünk,
Vidám szívvel, szeretetben ünnepelj velünk!
Kandikál az esti csillag az ég kapujából
Elindul a jó mikulás, szép tündérországból.

Esti csillag, te szép csillag , hintsd fényed útjára ,
Rátaláljon minden gyermek kicsiny ablakára.

Óh, vezesd el mihozzánk is Isten szép csillaga,
Kicsi ágyunk, puha ölén várjuk imádkozva.