Bujáki Lívia: Télapó ajándéka

Lába nőtt a hóembernek,
lába nőtt, úgy bizony!
Ezt kérte a Télapótól
egy borongós hajnalon.

Lába nőtt a hóembernek
át is kelt a tengeren,
hogy medvékkel, pingvinekkel
száz jégkrémet megegyen.

Lába nőtt a hóembernek,
lába nőtt és két keze
hogy a házak ablakait
jégvirággal fesse be.

Lába nőtt a hóembernek
(megsajnálta Télapó).
Olyan lába, hogy az máshoz
nem is igen fogható.

Lába nőtt a hóembernek
lába nőtt és elszaladt
messze-messze, Jégországba,
nem várta meg a Tavaszt.

Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.

Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.

Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.

Czeglédy Gabriella A Télapó 

Nagyszakállán hópihe, hány éves ő tudod-e?
Olyan öreg kora sincs, a puttonya tele kincs.

Csányi György: Télapó kincsei

"Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?

Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"

Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.

Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.

Devecsery László: Jön a Mikulás

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint

Donászi Magda: Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengős szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.
Messzi van a mesevár.
Túl az ezer jéghegyerdőn,
hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,
hóból épült palotám.
A kemény fagy jégvirágot
zúzmaráz az ablakán.
Van egy kicsiny toronyszobám.
Benne furcsa műszerek.
Vílághírű messzelátóm
jég-üvegén hókeret.
Ha én abba betekintek,
-higgyétek el nem csoda-
akármilyen messze laktok,
mégis ellátok oda.

Hol, mit láttam, nagy könyvembe
minden este beírom.
Megtelt könyvem sok-sok lapja,
elfogyott a papírom.
Tudjátok, hogy rádiómnak
a világon párja nincs?
Csönddel bélelt palotámban
valóságos drága kincs.
Ha gyermekek énekelnek,
a szívemhez szól a dal,
s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,
hanem újra fiatal.

Tip-top, tip-top! Körbejárok
az üveghegy tetején,
amikor a messzeségből
víg dalotok száll felém.
Ha a táncban elfáradtam,
megpödröm a bajuszom,
bebújok a hóágyamba,
nyújtózkodom, aluszom.
Mikor aztán felébredek,
ajándékot keresek
Pirosalmát, aranydiót,
feketemák-szemeket.

Feneketlen zsákom mélyin
citrom-narancs is akad,
osszátok szét gerezdenként,
veszekedni nem szabad!
Kedvetekért jövőre is
telitömöm zsákomat,
ezer évig megtartom még
ezt a jószokásomat.
Búcsúzóul daloljatok.
Integessen kezetek.
Hószarvasom az udvaron
pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről
tekint ide Télapó!
Küldjek erre hófelhőket?
Örültök, ha hull a hó?
Frissen esett pihehóban
hócsatázni sem tilos.
Attól lesz majd jobb az étvágy,
s az arcotok szép piros.
Na most rajta! Repülj szánom!
Hószarvasom! Hoppla-hopp!
Kisgyerekek jóétvágyat,
mindenkinek jó napot

Donászy Magda: Télapó 

Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben
tele tömi puttonyát,
mézes-mázos ajándékkal
szánkázik az úton át.

Donászy Magda: Télapóhoz 

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a télapó, tele van a zsákja,
Mosolyog az arca örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki nem vár bíztatásra.
Így búcsúzik tőlünk: A viszont látásra!!

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
s belerakta puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
a Mikulást megleste...

Fazekas Anna: Télapó

Ormokon és völgy ölén lassú szárnyon száll a hó,
Száz örömet hoz elém nagyszakállú Télapó:
Fenyőt, fénylő zúzmarát, szelíd lankák rétjeit,
Ha az ezüst hegyen át csengős szánon érkezik.

G. Szabó László: Télapó-várás

Eső szitál, hull a hó-
hol késel még, Télapó?
Lásd, együtt a sok gyerek,
várja, lesi léptedet.

A melegben ülni jó-
átfázhattál, Télapó!
Érezd otthon itt magad,
jöjj be, rakd le zsákodat!

Csevegj velünk, jót pihenj!
Mi könnyítünk terheden:
hagyd itt, amit rejt a zsák,
komótosan menj tovább!

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.

Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban

Gazdag Erzsébet: Honnan jöttél Télapó

-Honnan jöttél, Télapó?
-Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Vár rád a gyerekcsapat,
ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak
a jegenyefák alatt?
Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget
bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,
csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.

Felhőből van a szakállad,
szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba
a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd

hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró
puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletődve,
míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,
bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti
csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!

Halász Judit : Vannak még rossz gyerekek

Mikulás bácsi nehidd el,
Hogy minden gyerek csak jó lehet,
Mikulás bácsi tudnod kell,
Hogy vannak még rossz gyerekek!

Van olyan aki önző és irigy,
És dühöng ha valamit nem kap meg,
És ordít ahogy a torkán kifér,
Hogy vannak még rossz gyerekek!

És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják
Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják
Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet . . .

Van olyan aki a játékait,
Nem adja kölcsön senkinek,
Akkor sem ha neki nem kell,
Mert vannak még rossz gyerekek!

És van olyan aki az ígéreteit,
Szinte sohasem tartja be,
Ha rászólnak csak azt kiabálja,
Hogy vannak még rossz gyerekek!

És az is lehet hogy azért rosszak mer' a felnőttektől tanulják
Hát ne várjátok hogy jók legyenek míg a felnőttektől azt látják
Hogy önzők, irigyek, verekedősek és kevés bennük a szeretet . . .

Mikulás bácsi ne hidd el,
Hogy minden gyerek csak jó lehet,
Mikulás neked tudnod kell,
Hogy vannak még rossz gyerekek!
Vannak még rossz gyerekek!
Vannak még rossz gyerekek!

Hívogató

Gyere ide, Mikulás!
Minden gyermek téged vár.
Minden házba bekopogtál?
Ott még egy ház vár reád.

A kéménybe hogyan férsz be?
Válaszolj a kérdésemre!
Ruhád piszkos soha sem lesz
ha lecsúszol a gyerekekhez?

Hát ez a csomag kié lesz?
Remélem, engem sem felejtesz.
Mikor jössz hozzám, Mikulás?
Hidd el, nagyon várok rád.

Hulló hóban

Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár,
s bekopogtat minden házba,
minden kisgyereket megtalál.
Fehérség a puszta tájon
s minden csupa rónaság,
csak Télapó jön, hosszú,
hosszú szánkaján.

Hárs László: Télapó igéző 

Karácsonykor hull a hó,
hóban topog Télapó.
Nem látható, hallható,
zajtalan jár Télapó.

Szakálla fagy, bajsza dér
az üstöke zúzmara,
otthonunkba Ő betér,
de nem marad ott soha.

Ajándékot hagy nekem,
és elsuhan nesztelen.
Édes-kedves Télapó
ajándékot kapni jó!

Kanizsa József: Télapó

Sűrű pelyhekben hull a hó
Csiszeg-csoszog Télapó.
Nehéz puttony de nehéz,
Van benne alma, méz.

Virgács és játék ezernyi,
Télapó nem bírja elvinni.
Szánra teszi -hej halihó,
így folytatja Télapó.

Kovács Zsóka: Télapóváró

Ki kopog az ablakomon?
Ajtómban ki áll?
Izgatottan dobog szívem,
S künn a hó szitál.

Megjöttél hát Télapó?
Jaj, de nagyon vártalak!
Ujjaimon számolgattam,
Mikor jön el ez a nap.

Vedd le hát a hátizsákod,
hogy pihenjen vállad,
Addig én majd simogatom,
hópelyhes szakállad.

Mentovics Éva: Hideg szél fúj...

Hideg szél fúj, hull ahó,
hó-kabát a fákon.
A kis cinke dedereg,
megbújik az ágon.

őzike az erdőben
magas hóban baktat.
Megnézi az etetőt:
van-e benne abrak?

Milliónyi pelyhecske 
lengedez a tájra...
Decemberben mindenki
a Télapót várja.

Mentovics Éva: Hiányzol már Télapó

Télapóka kapja már
zsákszámra a levelet.
Minden gyermek azt írja:
-Gyorsan gyere, ha lehet!
Itt a tél és hull a hó,
hiányzol már Télapó!