Várnai Zseni: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,                           Vastag hósuba alatt

Lesz belőle takaró,                             Kenyérmagvak alszanak

Ráborul a vetésre,                              Puha ágyban telelnek,

Hogy a fagytól megvédje.                 S kikeletkor kikelnek.

Szép Ernő: Hó

Ó, de szép!                                        Ó, de szép!

Ó, de jó!                                            Ó, de jó!

Leesett                                                           Gyúródik

Nézd a hó!                                         Hógolyó!

Hull a házra, hull a fára,                    Fiúk, lányok meg nem állják,

a lámpára, a járdára.                           Egymást vígan hajigálják.

Mint az álom, oly csuda,                   Oly harc ez gyerekek,

Fehér lett Pest, és Buda.                    Amit én is szeretek!

Tarbay Ede: Hó, hó, hó

Hó, hó, hó,

Fehér csillagtakaró.

Kucsma ül a lámpán,

Bunda házak hátán.

Lepedő a réten,

Köpönyeg a kerítésen.

Foszlik,

Porzik,

Kavarog a szélben.

Hó, hó, hó,

Fehér csillagtakaró.

Osváth Erzsébet: Didergők

Brr, de fázom, majd megfagyok,

Bárcsak sose lenne tél,

Dideregnek kicsik-nagyok,

De valaki vígan él.

Ki lenne más, a hógubás,

Nagypocakos hóember,

Áll a hóban, jókedvűen,

Két mosolygós szénszemmel.

Osváth Erzsébet: Első hó

Ébredjetek gyerekek!                         Fehér köntöst is hozott

Csoda történt éjjel,                            A bokroknak, fáknak.

Megérkezett Télapó,                          Nézzétek, hogy örülnek,

Csillagot szórt széjjel.            Most már nem is fáznak!

Osváth Erzsébet: Minek a medvének bunda?

Minek a medvének bunda,

Ha a telet átalussza?

Bebújik a barlangjába,

A hidegre fittyet hányva.

Mellette a kicsi bocsa,

Vígan horkol a sarokba.

Álmodik jó édes mézről,

Mackók kedvenc ételéről.

Csámcsog hozzá egy kicsit,

Pedig hát ez nem illik!

Osvát Erzsébet: Hópelyhek bálja

Áll a bál, táncot jár

hópelyhecskék száza

mintha minden hópehely

fehér szárnyon szállna.

Estére fáradtak

lassan pilinkélnek,

el is álmosodnak

aludni is térnek.

Osvát Erzsébet: Búcsúzik Télapó

Csomagol

Télapó,

lejárt az ideje.

Tenger sok

a dolga,

kapkod, fő a feje.

Maradt

egy kis hó még,

jól becsomagolja:

- Na most már

indulok –

csendesen mormolja.

Messzire

kísérik

a szarkák, verebek.

Csirregik,

csipogják:

- Télapó, ég veled!