FÉSŰS ÉVA

December, december

December, december,
A világ csilingel
Hóember hófején
Fázik a cilinder.

Kis csizma, nagy csizma
Csikorgó hóban jár
Piros kis orroddal
Cinegét foghatnál.

Kis bunda, nagy bunda
Kell már a szőr kucsma
Hópaplant sző a tél
Medvére, mókusra.

December deret fúj
December fagyot hoz
A világ mégis csak
Ünnepre harangoz.

Hamvadó alkonyban
Csillag gyúl faágon
Meglátod, egyszer csak
Itt lesz a karácsony.

Kányádi Sándor: Betemet a nagy hó
Betemet a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
mindent, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

Kányádi Sándor: Feketerigó
Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.

De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.

Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.

Szalai Borbála: A legnagyobb öröm

Van-e annál nagyobb öröm
hogyha végre
itt a tél?
Van-e annál szebb, csodásabb,
ha a világ hófehér?
– Hadd örüljön minden gyermek! -
mondogatta
Télapó,
s rázni kezdte teli zsákját: nagy pelyhekben
hullt a hó…
Fehér lett a kert, az utca,
a sok piros
háztető,
még az öreg almafán is