állatokról /2

Nincs szebb madár mint a lúd
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.

Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.

Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.

Jaj de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja:
sóra, fára nincs gondja.

A TÜCSÖK, MEG A LÉGY LAKODALMA.

Megúnta már a tücsök:
egyedül cirpelni .
ölelgette a legyet,
el akarta venni.

–Elvennélek, te kis légy,
ha kicsi nem volnál..
–Hozzád mennék, te tücsök,
ha görbe nem volnál..

Megvolt a nagy egyezség,
lagzit csaptak rája,
olyan cécót, híre ment
hetedhétországba.

Farkas volt a mészáros,
három ökröt vágott,
azontúl meg malacot
tízet is lerántott.

Kutya is a küszöbön
borsot akart törni,
macska is a konyhában
szakács akart lenni.

Odaugrott a hörcsög,
násznagy akart lenni,
mellé ugrott az egér,
társa akart lenni.

Gólya volt a prímás,
szúnyog a szekundás,
büdös bogár a bőgős,
zöld béka a flótás.

Dudázott a denevér,
farkas fújta farkát,
előugrott a majom,
roptatta a pulykát.

Dühbe jött a cinege,
megfogta a sörkét,
cibálta az üstökét,
pofozta szegénykét.

A dongó a darázzsal
földön verekedtek,
sose láttam fullánkot
még olyan mérgesnek.

Odaugrott a varjú,
bíró akart lenni,
úgy megvágta egy vén tyúk,
föl se tudott kelni.

Gryllus Vilmos: Sikló

Sikló, amikor tekereg,
félnek nagyon a gyerekek.
Nézd csak, pedig oly kedves,
bőre gyönyörű, nedves.

Embert, gyereket sose mar,
inkább menekül, elinal.
Vékony, kicsi és gyenge,
és csak halakat enne.